Először is szögezzük le, hogy az USA és Magyarország óvatlan összehasonlítása klasszikus alma-körte szituáció. Az amerikai előválasztások kapcsán mindenki a maratoni elnökjelölti kampányra gondol, ez a versengés viszont kis túlzással egy globális esemény, ehhez mérhető médiafigyelemmel és költségvetéssel. A tengerentúli előválasztások fél évig tartanak, az egész mezőny felszántja az összes államot. Itthon ez úgy nézne ki, mintha minden megye kapna több hétnyi, csak neki szentelt politikusi és médiafigyelmet, és egyenként vagy megyék kis csoportjaiban zajlana le a voksolás egymást követően. Az elnyújtottság a részvételen túl ez az esélyes jelöltek politikai árfolyamát (vagy akár menetközbeni kiesését) is jelentősen befolyásolná. Érthető módon semmi ehhez hasonlóra nem lenne ma az ellenzéknek erőforrása. Magyarország a maga szűk nyolcmilliós választókorú lakosságával leginkább egy közepes amerikai tagállamának feleltethető meg.

A tisztánlátás érdekében tehát célszerű hanyagolni az elnökjelölti kampánnyal való teljesen irreális összevetést, inkább tagállami szintű szenátusi vagy kormányzói versenyekkel lehet összemérni a választói részvételt. A szavazáshoz szükséges regisztráció államonkénti eltéréseit konstatálva is remek összehasonlítási alapnak tűnik például Virginia. Az USA alapító állama nagyságrendileg hasonló számú, durván hatmillió választásra jogosult polgárral rendelkezik a közel nyolcmilliós magyar választókorú lakossághoz képest. Külön előnyös helyzet, hogy idén, azaz az országos kampányhisztériától elszigetelve tartották meg e nyáron a virginiai demokraták a kormányzói előválasztásukat. Tekintve, hogy az államban egymást követően két ciklust egy politikus sem vállalhat, minden előválasztásuk versengő. Virginiában közel 8,25 százalékos részvétel mellett bonyolították le a sikeres kormányzói előmustrát, míg itthon a hazai lakcímmel rendelkező lakossághoz mérten durván 8 százalékos részvétel közel azonos érdeklődést mutat. Ez kifejezetten sikeres debütálásnak tekinthető egy a erős ellenszélben lebonyolított előválasztástól.

Sőt, ennél bátrabban is fogalmazhatunk: egy stabil demokrácia több évtizedes hagyománnyal és stabil anyagi háttérrel rendelkező rendszerének mobilizációs mutatóit sikerült megközelíteni egy alulfinanszírozott zöldmezős kísérlettel.

Mindezt pusztán politikai lelkesedésből, amely a gyakorlat jövőjét tekintve bizakodásra adhat okot, még ha vannak is buktatói. Amerikában vegytiszta többségi rendszerben csak egyéni körzetekből kerülnek ki a törvényhozás képviselői és a végrehajtó tisztségek betöltői. A jelöltek politikai vállalkozóként dobják be kalapjukat a ringbe, és az adott városok, államok, illetve az ország sikeres jelöltjeiből állnak össze a laza belső hierarchiával működő pártok. A választási rendszer, főleg a kampányok költségigénye tereli a pártok keretrendszerébe a jelölteket.