Élni és élni hagyni: új koncepciót szeretne megvalósítani a bulinegyedben az önkormányzat

Tóth Bea | 2022.01.22. 18:02

Olvasási idő kb. 16 perc

Budapest belvárosa, az 1873-ban alapított Erzsébetváros az a kontrasztokkal teli találkozóhely, ahol a társadalom majdhogynem minden rétege érintkezik; nappal a zsidó emlékhelyek, a zsinagógák, a mikve, az UNESCO világörökségi listáján szereplő részek, a romos falak emlékeztetnek a múltra, a bűnökre, a családi és egyéni túlélőtörténetekre, majd ahogy a Nap halad és vet árnyaltabb fényt a házak falára, úgy gyulladnak ki a bárpultok fényei és telnek meg az utcák egyetemistákkal, bölcsészekkel, vezető beosztású, divatházak öltönyeit viselő alakokkal, underground- és mainstream figurákkal, hazai és külföldi turistákkal, legénybúcsúsokkal, akik magukkal hozzák a saját jelenüket és jövőjüket, miközben közülük sokan mit sem sejtenek az itt élő múltról, a sárga csillagos épületekről, a gettóról, a Klauzál téri tömegsírról. 

Talán elkerülhetetlen is, hogy egy ilyen kerületben, ahol ennyire élő a múlt és a jelen, a jövőt mindenki másképp lássa, mint ahogyan eltérően vélekednek róla az itt élők is, akik közül sokan mélyszegénységben élnek. A kerület lakosságszáma az elmúlt negyven évben folyamatosan csökken, ma már csak 54 ezren laknak itt, többségük idős ember. Mégis, habár területileg ez Budapest legkisebb kerülete, viszont a legnagyobb népsűrűségű is egyben – élnek itt cigányok, szerbek, örmények, bolgárok, görögök, horvátok, lengyelek, németek és román nemzetiségiek is.

Erzsébetváros arculatát az elmúlt évtizedben a vendéglátás fiatal és elkötelezett generációja alakította, ők hoztak tető alá olyan projekteket, amelyek európai szinten is mintaként szolgálnak, hiszen a mára már kultikus helyeket kormányzati pénz vagy stratégia helyett a benne dolgozók kreativitása vitte előre. Ám ennek is megvannak a maguk velejárói: a rövid időn belül meggazdagodni vágyók, a gyrososok, a talponállók, amelyek vonzzák a bűnözést is. 2018-ban az éjféli záróra mellett kampányoló Élhető Erzsébetvárosért mozgalom népszavazást íratott ki a bulinegyedről, de a szavazásra jogosultaknak mindössze 15,89 százaléka ment el voksolni, így az érvénytelen lett.

Aztán jött a Covid.

2020 márciusában még nagyjából ezer vendéglátóhely működött a kerületben, 2021. december végére csak 859 maradt. Ezekből úgy ötszáz található a bulinegyedben. A vendéglátósok tartottak attól, hogy a 2019-ben polgármesternek választott DK-s Niedermüller Péter beváltja kampány­ígéretét, vagyis megszünteti a 0-24 órás nyitvatartás korlátok nélküli lehetőségét. Csakhogy a Covid átalakította a fogyasztási szokásokat, óriási károkat okozva ezzel nemcsak a vendéglátásban, de a sebezhető kulturális szcénában, a színházak és az alkotó közösségek életében is.

Az önkormányzat ezért kénytelen volt várni a lakók egy része és vendéglátók között kialakult patthelyzet feloldásával. Tavaly júliusban aztán megalakult egy munkacsoport, nemrégiben pedig közzétettek egy 122 oldalas kulturális koncepciót, amely az önkormányzat szándékai szerint valójában kulturális stratégia, hosszú távú építkezési program, melynek célja a kocsmaturizmus egy részének „domesztikálása” és átirányítása a kultúrafogyasztás felé úgymond szemléletformálással és a kínálat szélesítésével.

A koncepció megvalósítását persze akadályozzák az önkormányzati elvonások, és bár az idei költségvetésről még folynak a tárgyalások és egyeztetések, Szücs Balázs kultúráért is felelős alpolgármester szeretné a munkát a kerületben élők kultúrafogyasztásával kapcsolatos felméréssel folytatni, ezzel párhuzamosan pedig társadalmi, szakmai párbeszédet folytatni a lakossággal, szakértőkkel, társintézményekkel, a civil és piaci szereplőkkel. Csak ezután dolgoznák ki a végleges cselekvési tervet.

A koncepció kitér egyrészt a zsidó kultúra, a hagyomány és kortárs művészet ápolására, a vallási turizmus erősítésére. Ennek bázisát a Csányi utca és környéke jelentené, mégpedig a Zsidó Helytörténeti Tárlat és a szomszédságában már 17 éve működő Gólem Központ, Budapest egyetlen zsidó színháza. E központot Borgula András alapította – darabokat visznek színre, izraeli és más zsidó alkotókat mutatnak be, izraeli drámákat fordítanak, zsidó tematikájú irodalmi, képzőművészeti és mozgóképes alkotásokat vetítenek és állítanak ki. Ezen kívül fesztivált szerveznek, külföldön képviselik a magyar zsidó kultúrát, foglalkoznak civil amatőr színjátszókkal, az iskolásoknak drámapedagógiát, élő irodalom órát tartanak.

– A budapesti kulturális élet szövetébe az élményalapú zsidóságomat szeretném beépíteni, az identitásomat, amit Izraelben kaptam. Eszközöm erre a színház, amely az itt és most élményét adja. Minden előadás egyszeri és megismételhetetlen. Mi nem prezentációt csinálunk, hanem élő kortársművészetet, amelynek gyökerei mélyen a zsidó hagyományból táplálkoznak. Magyarországon aktív zsidó közösség él. Zsidó vagyok, úgy élem az életemet, de nem vagyok vallásos. Ezért érzem lehetőségnek a koncepciót és azt, hogy itt egy kulturális és nem vallási értelemben vett zsidó utcát virágoztassunk föl. Ez önmagában a zsidó közösségen belül is forradalmi, hiszen a zsidóság Magyarországon – történelmi okokból – nem etnikum, hanem vallás, s ami a zsidó kultúrához kötődik, azt általában az egyházak végzik – mondja a Jelennek Borgula András.

Ebben bizonyosan van igazság, hiszen 2019 végén az Emmi „Előadó-művészeti szervezetek többlettámogatása” jogcímen az egyik zsidó vallási közösségnek, az EMIH-nek adott 1.8 milliárd forintot. Ez a tény azért sem mellékes a Gólem Színház esetében, mert ha a teátrum támogatásért fordul valahová, akkor azonnal a fejéhez vágják, hogy ma a zsidó színház a legtámogatottabb független színházi műhely.

– Azt hangsúlyozzuk a mindenkori kerületvezetésnek, hogy mi nem leszünk az önkormányzat terhére. Azt nem állítom, hogy befizetünk, de nem is fogunk elfoglalni egy állandó költségvetési sort, hiszen az üzleti modellünk az önfenntartásra törekszik. Ezt segíti az erzsébetvárosi és terézvárosi színházak közötti személyes kapcsolat is. Ha fölhívom az Örkénytől Mácsai Pál vagy a Radnótitól Kovács Adél igazgatót, hogy szükségünk lenne négy kabátra a ’20-as évekből, átmegyek, válogatok. Próbatermet adunk egymásnak, a színészek is besegítenek, technikust ajánlanak. Mi például megkaptuk az Örkény színház nézőtéri székeit a kávézónkba – mondja Borgula András,

aki a kezdetektől figyelemmel kísérte a kerület átalakulását. Szerinte abszolút többségben vannak azok a vendéglátósok, akik az olcsóvá és tömegessé vált kocsmaturizmus helyett színvonalasabb vendéglátást, kulturált turizmust szeretnének, s példaként említi a Kőlevest, a Gettó Gulyást és az Aurórát. A járványügyi korlátozások, a turizmus visszaesése, az infláció miatt sok hely bezárt, de meglátása szerint ez csak elősegíti azt a tisztuló folyamatot, amelynek révén csak az erősebb alapokkal rendelkező és színvonalasabb vendéglátóhelyek maradnak fönn.

A koncepcióban szeretnék visszahozni a Király utca békebeli kereskedelmi arculatát, és újból teret nyitni a hagyományos mesterségeknek, például az ötvösmesterségnek, a rézművességnek, a papírmerítésnek, az üvegfestésnek és a mozaikművészetnek. Ezt a „kreatív ipart” pályakezdő képzőművészekkel, iparművészekkel, kézművesekkel, designerekkel szeretnék megvalósítani, noha Szücs Balázs szerint további gondolkodást igényel az, hogy mi módon tudják őket támogatni még azon kívül, hogy az üres üzlethelyiségekre vonatkozó jelenlegi rendelet már eleve kedvezményeket biztosít számukra. Az irányított bérbeadáson kívül előkészítés alatt áll még egy olyan önkormányzati pályázat is, amellyel támogatást kaphatnának azok a vendéglátósok, akik kulturális rendezvényeknek adnának otthont. Erre egyébként már most is számos példa van.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Fizess elő a Jelen online cikkeire,
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés