Elon Musk esete a Twitterrel

Elon Musk, a világ jelenleg leggazdagabb embere bejelentette, hogy megvásárolja a Twittert. A hír nyomán azonnal elindult a sajtóban a találgatás, hogy milyen következményei lesznek ennek a tranzakciónak. Politikusok, elemzők, aktivisták tucatjai, ha nem százai kommentálták, gyakorta igen szenvedélyesen, a tulajdonosváltást. Jóllehet Musknak az ilyen-olyan terveiről elhintett megjegyzéseiben csak korlátozott mértékben lehet megbízni, mégis érdemes megvizsgálnunk, hogy miből lett, miből nem, és miért, felzúdulás.

Bár a közösségimédia-felületek közt a Facebook 1,96 milliárd napi aktív felhasználóval messze jobban jobban hasít, mint a Twitter a maga 229 milliójával, a Twitter meglehetősen speciális helyet foglal el a közösségimédia-felületek közt. A Twitter az a nemzetközi és egyes országokban nemzeti színtér, ahol vezető politikusok, újságírók, aktivisták cserélnek információkat egymással a politikai és társadalmi ügyek legfrissebb alakulásáról. Musk, aki maga is szenvedélyes Twitter-felhasználó és a világ hetedik legnagyobb Twitter-fiókját üzemelteti, most ezt a színteret akarja kizárólagosan a magáénak.

Ha minden a terveinek megfelelően alakul, vagyis ténylegesen fel tudja vásárolni az összes részvényt, ki fogja vezetni a céget a tőzsdéről. Így nem kell majd a tőzsdefelügyelet által diktált szabályoknak megfelelnie és a részvényesek felé elszámolnia, aminek következtében jóval kevésbé láthatunk majd bele a világ egyik legfontosabb közösségi színterét üzemeltető cég működésébe.

Musk hangsúlyozta, hogy a Twitter megvásárlásával nem gazdasági céljai vannak. „A szólásszabadság a működő demokrácia alapköve, és a Twitter az a digitális főtér, ahol az emberiség jövője szempontjából létfontosságú kérdéseket vitatnak meg” – írta a vásárlás bejelentésének napján a Twitteren közzétett nyilatkozatában.

„Emellett szeretném a Twittert minden eddiginél jobbá tenni azáltal, hogy új funkciókkal bővítem a terméket, az algoritmusokat nyílt forráskódúvá teszem a bizalom növelése érdekében, legyőzöm a spambotokat és minden embert hitelesítek. A Twitter óriási potenciállal rendelkezik – alig várom, hogy a céggel és a felhasználók közösségével együtt dolgozhassak ennek kibontakoztatásán”.

A Musk által belengetett új funkciók egyike szinte biztosan a felhasználók sokasága által régóta várt „szerkesztés” gomb lesz. Ennek segítségével az ember utólag módosíthatja majd a bejegyzése szövegét anélkül, hogy elveszítené az arra adott reakciókat és újraposztolásokat, éppen úgy, ahogy azt ma például a Facebookon is megtehetjük. Jóllehet, a szerkesztési lehetőség adhat némi lehetőséget visszaélésekre (például hirtelen találhatnak a követőim a falamon egy „fajvédő” bejegyzést, amit akkor osztottam meg, amikor az még a balkonkertészkedésről szólt), Musk tervei közt ez váltotta ki talán a legkisebb visszhangot. 

Az algoritmus nyílt forráskódúvá tételének tervéről a „bizalom növelése érdekében” szintén viszonylag kevés szó esik a nemzetközi fórumokon, ami talán annak köszönhető, hogy Musk ezen vágya nagyjából egybe esik a világ számos kormányának és vezető politikusának, valamint jogvédő szervezetek vágyaival. Az Európai Unió épp a napokban fogadta el a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt (Digital Services Act, DSA), amely nagyobb átláthatóság biztosítására kötelezi majd a platformokat. Az Egyesült Királyságban is hasonló terveket fontolgat a szabályozó hatóság, az Egyesült Államokban pedig demokrata szenátorok februárban nyújtottak be egy az algoritmikus elszámoltathatóságról szóló törvényjavaslatot. Nemzetközi jogvédő szervezetek évek óta kampányolnak azért, hogy megismerhessük, hogy milyen szabályok mentén kerülnek szemünk elé tartalmak.  

A transzparencia növelése, amelynek kétségtelenül egy lehetséges módja a forráskód nyilvánossá tétele, azért kívánatos, mert így kutatók, jogvédő szervezetek munkatársai, vagy akár megfelelő szakértelemmel bíró egyszerű állampolgárok is tesztelhetnék a rendszer működését, s rávilágíthatnának annak javítandó visszásságaira. Mindazonáltal fontos megjegyeznünk, hogy az algoritmusok nyílt forráskódúvá tétele önmagában még nem elegendő annak megértéséhez, hogy például milyen szabályok mentén jelennek meg az idővonalunkon bejegyzések.

Van, aki szerint a forráskódból megpróbálni megérteni az idővonalunk működését, olyan, mintha a DNS-ünkből próbálnánk megtudni, melyik könyvet fogjuk kiválasztani a könyvesboltban.

Ahogy Jennifer Cobbe, a Cambridge-i Egyetem kutatója az MIT ­Technology Review-nak elmagyarázta: ha nem tudjuk, hogy az algoritmusokat milyen adatbázisokon, hogyan tanították és tesztelték, ha nem tudjuk, milyen megfontolásokkal dolgoztak a fejlesztőik, az algoritmusok nyílt forráskódúvá tétele nem járul sokban hozzá a transzparenciához.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!