Előválasztás: sok kérdés maradt az első forduló után, de végül a választók döntenek

Lakner Zoltán | 2021.10.01. 06:35

Olvasási idő kb. 11 perc

Külön cikkben foglalkoztunk a részvétellel, még amikor számolták a szavazatokat, mégsem kezdődhet másként egy előválasztási elemzés, csakis azzal, hogy a 633 ezer fős létszám jócskán felülmúlta a várakozások optimizmusának felső határát. Ez volt az oka annak is, hogy a számolás elhúzódott, egyszerűen nem erre a tömegre kalibrálták a kapacitásokat.

A magas részvétel mögötti magyarázatként felsejlik az ellenzéki közvélemény most már tényleg kézzel tapintható elszántsága. Már nem csak a folytonos háborús pszichózisban tartott Fidesz-tábor van felfűtött állapotban, de a demokráciát visszaszerezni akaró emberek is. Fontos bevonódási aktusnak bizonyult az előválasztás, most talán mindenki látja végre, hogy azt az érzelmi felhajtó erőt, amit ezzel nyerhetett az ellenzék, semmilyen megállapodás sem tudta volna helyettesíteni, akármilyen díszdobozba csomagolják is. Szerepet játszhatott az is a magas részvételben, hogy Magyarországon sokak számára a politikai részvétel tulajdonképpen egyedüliként ismert és gyakorolt módszere a voks leadása: ez az, amit mindenki tud és ismer, a módszer tehát betalált a hazai politikai szocializáció szíve közepébe.

Az eredmények izgalmas jellegzetessége, hogy a választók a saját fejük után mentek, értve ezalatt, hogy gyakran megosztották szavazataikat az egyéni jelöltet és a miniszterelnök-jelöltet illetően. Komolyan mérlegelték, ki a jó jelölt, valamint értékelték az országos és helyi kampány-erőfeszítéseket. Hivatalban lévő képviselők sem mehettek biztosra. A választók intéztek el több olyan vitás ügyet is, amelynek során egy-egy megkérdőjelezhető hátterű, előéletű jelölttől a pártja nem akart megszabadulni: megszabadultak tőlük a választók. Ahogy kihúzták a listáról azokat a miniszterelnök-jelölteket is, akiket nem tudtak miniszterelnökként elképzelni.

Kiderült az is, hogy éppen a sokat szidott előzetes visszalépések, választókerületi megállapodások következtében alakultak ki éles versenyek, hiszen így sok helyütt két jelölt közötti ki-ki meccsekké váltak a helyi küzdelmek. Ugyanakkor, megint csak a pártközi előzetes osztozkodások nyomán az ellenzéki terep nem vált, mert nem is válhatott egyszínűvé. Még a legkisebb saját támogatottsággal rendelkező pártok, az LMP és a Párbeszéd is nyertek egyenként 5-6 egyéni indulási jogot. Az ellenzék legerősebb pártja pozícióját előválasztási győzelemre váltó DK 106-ból 32 helyen győzött.

Még összetettebb a kép, ha figyelembe vesszük, mely körzetek a legnagyobb eséllyel nyerhetők. Habár minden esélyességi kalkuláció megdőlhet, ha a politikai hangulat átfordul, de maguk a pártok is olyan, az előző választások eredményeire alapuló számításokra támaszkodva tárgyaltak egymással, amelyek megmutatták, hogy mely körzetek hozhatók könnyebben és melyek nehezebben az ellenzék számára. A 21 Kutatóközpont nemrégiben megjelent tanulmányát alapul véve azt láthatjuk, hogy a legbiztosabban ellenzék felé hajló választókerületekben a Párbeszéd majdnem fele annyi befutónak ítélhető helyre tett szert, mint a DK, holott a két párt között többszörös az eltérés. A Momentum ebben a körben lekörözi a Jobbikot. A billegőnek ítélt körzetekben a legnagyobb munka a DK-ra és Jobbikra vár, mert főként ők nyertek ezekben a választókerületekben az ellenzéki versengésekben. Vélhetően éppen az őszi előkampány segít e jelölteknek belépni a helyi politikai térbe, s nem februárban kell nekivágniuk a választók meggyőzésének és felrázásának.

A miniszterelnök-jelöltek versenyében Dobrev Klára több mint 200 ezer szavazatot kapott. Ezzel már csak azért is felülmúlja a pártja jelöltjeire leadott szavazatokat, mert egyik párt sem indult valamennyi választókerületben, a DK sem. A csúcsjelölt – ezt minden ellenfele elismeri – nagy kampányt csinált, tisztán az első helyen végzett, nem csak DK-sok szavaztak rá. Különös fejlemény, hogy a DK előnye Budapesten kívülről származik, Dobrev Klára minden megyében nyert, csak a fővárosban nem. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Karácsony Gergelyt Budapest hozta be a második helyre, a fővárosi előny és a magas fővárosi részvétel együttesen tartja fenn a főpolgármester végső győzelmi esélyeit. A mostani helyzet kulcsemberévé erősödött Márki-Zay Péter, aki sok és sokféle szavazó voksát nyerte el, kiét azzal, hogy ellenzéki, de nem baloldali, kiét azért, mert markánsan elszámoltatáspárti, kiét azért, mert szókimondó, kiét azért, mert mindeközben van vezetői tapasztalata is. Jakab Péter év eleje óta tartó kampánya a végére elfogyott, és míg Márki-Zay behatolt a fővárosba, Jakab túlságosan is szó szerint vette, hogy a választás majd vidéken dől el, nem épített magának bázist a legnépesebb ellenzéki közegben, Budapesten. Fekete-Győr András maga is pocséknak tartja eredményét, maradjunk hát ennél az értékelésnél, miközben pártja több helyütt is nagyon erős jelölti kampányokat folytatott.

Az első fordulós technológiai lefagyás miatt ez a kör később zárult le, így a második forduló valószínűleg egész egyszerűen fizikailag nem kezdhető el az eredetileg tervezett napon, október 4-én. A legvalószínűbbnek jelenleg az október 9-16. közötti verzió látszik. De még nincs döntés.

Ennek politikai jelentősége is van, ugyanis addig el kell dőlnie, mit gondolnak a második fordulóba bejutó miniszterelnök-jelöltek a verseny további szakaszáról. Azt biztosan tudjuk, hogy Dobrev Klára elindul, miért is ne tenné. A DK miniszterelnök-jelöltjét, ahogy győzelmi sajtótájékoztatóján fogalmazott, nem érdeklik a hatalomtechnikai játszmák, s nem készül tárgyalásra senkivel a második forduló előtt. Amit úgy is lefordíthatunk, hogy nincs kivel tárgyalni, hiszen Karácsony és Márki-Zay kinyilvánított módon mindketten őt akarják legyőzni. Jakab Péter és Fekete-Győr András egyelőre nem nyilvánított véleményt, habár a Momentum-szavazóknak Karácsony erős gesztust tett azzal, hogy a kampány végén mégiscsak kihúzta a szőnyeget a zuglói Tóth Csaba alól. Jakab Péter Jobbikja nyilván sok tekintetben távol van a DK-tól, de ez nem akadályozta meg abban, hogy kölcsönösen gyümölcsöző megállapodást kössön a két párt az első fordulót megelőzően.

A DK számára kicsit úgy néz ki most a második forduló előtti helyzet, mint ahogyan Gyurcsány Ferenc saját szemszögéből interpretálta a Jobbikkal kötött megállapodás előtti helyzetet: a többiek megpróbálnak együttműködve felülkerekedni a legerősebb párton. A viszonyok a második fordulóban megváltoznak majd, hiszen nem tudjuk, hányan mennek el, s nem tudjuk, hogy a kiesett jelöltek szavazói hova állnak, pláne ha Jakab és Fekete-Győr tényleg nem orientálja őket sehogyan sem. Korábbi voksok is megváltozhatnak, bár ezt éppen Dobrev esetében nehéz elképzelni.

A nagy kérdés tehát a Karácsony és Márki-Zay közötti asszó és társastánc alakulása. Ha kettejüket összeadjuk, kész a győzelem, de vajon ilyen egyszerűen megy-e ez? S kinek a neve mellett kellene az összeadás eredményének megjelennie?

Karácsony szerint, ha ő lép vissza, szavazói Dobrevre voksolnak, ezzel tehát Márki-Zay nem nyerhet. Márki-Zay szerint neki tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha a két baloldali jelölt bent maradna, mert akkor ő győzne.

Maradjunk annyiban, hogy a felek megtették tétjeiket.

 

Karácsony egyébként jelentékenyen több szavazatot szerzett Márki-Zaynál, s bár látott már a világ olyat, hogy a harmadik helyezett javára lép vissza a második, ez azért a ritkábbik eljárás. Márki-Zay feltételeket szabott Karácsonynak a támogatásért – amiket a Partizán előválasztási értékelő műsorában ismertetett is –, azt hogy legyen keményebb az elszámoltatásban, kötelezze el magát egy radikálisabb jogállam-helyreállító stratégia mellett, és kösse magát erősebben az euró bevezetéséhez. A legérdekesebb az egészben az, hogy Márki-Zay – aki kemény szavakkal deklarálta, mekkora veszélynek tartaná Dobrev miniszterelnök-jelöltségét – ezzel olyan állásfoglalásra akarja rábírni Karácsonyt, amivel bebiztosítaná, hogy a saját szavazói tényleg átszavazzanak a főpolgármesterre.

Karácsony azonban egyelőre csak annyit ígért – szintén a Partizán műsorában –, hogy Márki-Zay elszámoltatási főember és miniszterelnök-helyettes is lehet a kormányában, vagyis valami olyasmit, hogy Márki-Zayt a hívei később is látni fogják fontos szerepben. Ez talán kevés lesz.

Kicsit olyan ez, mint most Németországban, ahol a zöldek és a liberálisok próbálnak közeledni egymáshoz – merthogy mindkettejükre szükség van a kormányalakításhoz és szükségük van egymásra a kormányra jutáshoz –, elég messziről tartva a közös cél felé. Kérdés, Márki-Zay megelégszik-e engedményekkel a részletekben, vagy magasabb konkrétsági szintre akarja rántani Karácsonyt. Aki mindeddig, és most is azt mondja, hogy nem fog olyan dolgot megígérni, amit szerinte nem lehet megcsinálni.

Máris ott tartunk, hogy, lám, a rendszer puszta elutasításán kívül a jövő kifejtése maga is a kampány témája kell hogy legyen.

Az egész második fordulós problematikában összesűrűsödnek az ellenzéki tábor alapvető megosztottságai: a „régiek” és az „újak”, a baloldaliak és a jobboldaliak, a radikálisabb politikai eszközök és a mérsékeltek hívei fogtak össze egymással. Éppen arra szerveződött az ellenzéki együttműködés, hogy ezeket az eltérő politikai halmazokat egyesítse, de a nagy döntéseknél felszínre buknak az eredetbeli különbségek. Ami nem is baj, az összefogás nem olvasztótégely, csak ettől még a végén: dönteni kell.

Sokszor a választókban is keverednek ezek a szempontok. Nehéz volna megmondani, hogy például Márki-Zay hívei DK-ellenes szavazatot vagy elszámoltatáspárti szavazatot akarnak-e leadni? Az biztos csak, hogy Karácsony és Márki-Zay külön-külön vagy együtt azzal kampányol majd, hogy Dobrev Klárával nem lehet nyerni tavasszal, aki erre azt mondja majd, hogy mégis, hányszor kell még nyernem ahhoz, hogy ezt cáfoljam?

A rossz hír az, hogy ma még sokkal több a kérdés, mint a válasz. A jó hír meg az, hogy a válaszokról ismét a választók fognak dönteni.

Még több olvasnivaló a témában.

A törpe minoritás óriása

Révész Sándor

Mi már a haladár Adytól vélünk tudni Magyarország „ázsiai állapotairól”, holott ezt a szóképet a régen elfelejtett „ókonzervatív fekete báró”, Sennyei Pál vitte bele a köztudatba. Amikor a 48-as és a 67-es alapon állók harcáról szólt a politikai élet, egy maroknyi konzervatív arisztokrata 47-es alapon képzelte el Magyarország modernizálását. A lehetetlen küldetés donkihótéi közül magasodott ki Sennyei Pál.

Elolvasom

A gyűlöletkeltő propaganda ellenére nőtt az LMBTQ emberek elfogadása

Petike Áron

Egyre többen merik felvállalni meleg és transznemű identitásukat Magyarországon, és velük kapcsolatban a társadalmi elfogadottság is növekvőben van a Medián tavaly decemberben végzett felmérése szerint. A 2022. áprilisi népszavazási kampány meleg- és transzellenes propagandája, valamint a kormány manipulatív kérdéseire leadott több mint három és fél millió támogató válasz (nem szavazat) ellenére a magyar társadalom jelentős része számára a melegek társadalmi jelenléte és elfogadása a hétköznapok részévé vált.

Elolvasom

Isteni San Diego

Hegyi Iván

Szép telei voltak Tóth Zoltánnak a 2010-es években. A San Diego Sockers 2011 februárjában visszavonultatta 1-es számú mezét, majd 2014 januárjában beválasztották az Indoor Soccer Hall of Fame-be. Kaliforniai klubja szerint ő volt „az amerikai teremfutball legjobb kapusa”. Itthon egyszer játszott a válogatottban és 33 első osztályú mérkőzésen az Újpest csapatában – nagypályán –, majd 1979 augusztusában, alig huszonhárom évesen, a szabad világba szökött.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Tátrai Annamária: Szerintem a közmunka is megbélyegző

Tóth Ákos

Hatalmas vállalkozás eredményeit tette közzé Tátrai Annamária statisztikus, szociológus a Tárki által jegyzett Társadalmi Riport 2022 című kötetben. A tanulmányában megrajzolta Magyarország szegénységi térképét, s becsléseket tett a szegénységben, illetve a súlyos anyagi nélkülözésben élők arányára az egyes járásokban. Úgy tűnik mintha a kormány lemondott volna a legszegényebb településeken élőkről. A kutatóval beszélgettünk.

Elolvasom
Keresés