Szabó Brigitta Egy lépéssel közelebb került az európai minimálbér elfogadása

A munkavállalói szegénység leküzdése és a bérek egyenlőtlenségének csökkentése a cél

Elfogadta az Európai Parlament foglalkoztatási bizottsága az európai minimálbér szabályozásáról szóló tervezetet, s ha a strasbourgi plenáris ülésen is megszavazzák a dokumentumot, akkor megkezdődhetnek a tárgyalások a jogszabály végleges formájáról, amely egyáltalán nem kötelezi a tagállamokat a közösség által előírt minimálbérek bevezetésére és nem határoz meg közös minimálbérszintet sem. A tervezet előadói szerint, ami most történik, egyrészt szakítás a múlttal, másrészt végre nem csak beszélnek a munka méltóságáról, de tesznek is érte.

„Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket a fizikai távolságtartásra” – mondta L. Ďuriš Nicholsonová, az Európai Parlament foglalkoztatási és szociális bizottságának elnöke, amikor távolságtartási elvárás ide vagy oda, a bizottság tagjai nem csak tapssal ünnepelték magukat, de kezet fogtak és ölelgették is egymást. Volt okuk rá, mert ahogyan az elnök is kijelentette a legutóbbi ülés végén: nagy nap a mai.

A képviselők a módosító indítványokról szóló hosszú szavazás után végül 37 igen, 10 nem és 7 tartózkodással elfogadták az európai minimálbér szabályozásáról szóló jogszabály-tervezetet. Amennyiben a parlament plenáris ülésén is rábólintanak az európai képviselők, elkezdődhetnek a tárgyalások a végleges változatról az Európai Tanáccsal.

Ez azt jelenti, hogy egy, még 2017-ben elindult kezdeményezés ért a megvalósítás szakaszába. Akkor hirdette meg az Európai Bizottság a szociális jogok európai pillérét, amelyben a 20 megfogalmazott célkitűzés fele érintette a jövedelmeket és a munka világát. A többi között szó volt benne a biztonságos és rugalmas foglalkoztatásról, a tisztességes megélhetést biztosító, méltányos bérekről, a szociális párbeszédről, a munkaviszony és az elbocsátás feltételeiről, a munka és a magánélet közötti egyensúlyról, az egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezetről. Azóta az Európai Parlament többször is kérte a Bizottságot, hogy kezdődjön el a jogalkotási folyamat a témában.

Végül Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2020 októberében terjesztette az Európai Parlament elé az európai minimálbérekről szóló javaslatot, amit kétharmados többséggel bocsátottak vitára a képviselők. Az elnök szerint a koronavírus-járvány miatt különösen aktuális lett a kérdés, a pandémiát követő fellendüléshez, a méltányos és erős gazdaság megteremtéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy az Európai Unióban biztosított legyen a tisztességes megélhetés, s ebben a minimálbérek alapvető szerepet játszanak. Hozzátette, a megfelelő szinten megállapított minimálbérnek nemcsak pozitív társadalmi hatása van, hanem szélesebb gazdasági előnyökkel is jár, mivel csökkenti a bérek közötti egyenlőtlenségeket, segít fenntartani a belföldi keresletet és még inkább ösztönöz a munkavállalásra. Hozzájárul emellett a nemek közötti bérszakadék csökkentéséhez is. Mindemellett a tisztességes verseny biztosításával megvédi azokat a munkáltatókat, akik tisztességes bért fizetnek a munkavállalóknak. Kiemelte ugyanakkor, hogy a Bizottság nem akarja kötelezi a tagállamokat a törvényben előírt minimálbérek bevezetésére és nem határoz meg közös minimálbérszintet sem.

Ugyanezt mondta akkor Nicolas Schmit, a foglalkoztatásért és a szociális jogokért felelős uniós biztos: ilyen követelmény bevezetése teljes mértékben lehetetlen lenne, tönkretenné a gazdaságot, nem lenne reális, logikus és felelősségteljes.

A Bizottság tisztában van azzal, hogy a tagállamok eltérő fejlettségi szinten állnak, azaz nem fizethetnek azonos mértékű minimálbért, ugyanakkor a felzárkóztatásra és a különbségek lefaragására törekedni kell.

„Boldog vagyok!” – így kezdte mondandóját a foglalkoztatási bizottság múlt heti ülését követő sajtótájékoztatón a holland Agnes Jongerius, a parlament szocialista frakciójának tagja, a megfelelő minimálbérről szóló irányelv társelőadója. Mint mondta, e jogszabály szakítás a múlttal, hiszen miközben az előző gazdasági világválság idején sok tagállam számára a minimálbérek csökkentése és az ágazati kollektív alku leépítése volt a megoldás, most a törvényes minimálbérek emeléséért és a kollektív tárgyalások megerősítéséért küzd Európa. A sajtótájékoztató után még twittelt is, azt írta: „szeretnék köszönetet mondani társelőadómnak és segítőimnek a nagyszerű együttműködésért! A tisztességes minimálbérrel jobbá tesszük Európát”.

Társelőadó partnere, a néppárt frakciójában ülő német Dennis Radtke sem szűkölködött az örömben: „Nem tudom eléggé megköszönni, hogy sokkal több támogatást kaptunk a bizottságtól, mint amire számítottunk. Az elmúlt hónapokban rengeteg időt és energiát fektettünk abba, hogy megtaláljuk a kompromisszumos megoldásokat ebben a nagyon összetett, ellentmondásos ügyben.”

Hozzátette: a minimálbérrel kapcsolatos viták a kezdetektől fogva szenvedélyesek és érzelemmel telítettek voltak, s korábban még csak gondolni sem mert rá, hogy végül a mostani előterjesztés kap zöld utat a további tárgyalásokhoz. „A bizottsági szavazás eredménye siker, ami által mi magunk is megerősödtünk az ügyünkben. Ugyanakkor jelentős lépést tettünk a szociális Európáért folytatott küzdelemben, s szavakról tettekre váltottuk, amit a munka méltóságáról gondolunk.”

Az Európai Parlament foglalkoztatási és szociális bizottsága közleményében azt írta, hogy a törvénytervezet szerint a tagállamoknak fel kell mérniük és jelentést kell készíteniük arról, hogy a náluk alkalmazott minimálbér elegendő-e a megfelelő és tisztességes életkörülmények megteremtéséhez. A számítások során figyelembe kell venniük a vásárlóerőt és a szegénységi rátát is. A javaslat szerint adott országban a minimálbér nem lehet alacsonyabb a helyi bruttó mediánbér 60, illetve a bruttó átlagbér 50 százalékánál. Az irányelv tervezett célja ugyanakkor a kollektív tárgyalások megerősítése és hatókörük kiterjesztése. Azoknak a tagállamoknak, ahol a kollektív tárgyalások a munkaerő kevesebb mint 80 százaléka számára érhetők el, aktív lépéseket kell tenniük az eszköz népszerűsítésére. A munkaadóknak tilos lesz aláásni a kollektív tárgyalásokat és a bérmegállapodásokra vonatkozó kollektív szerződéseket, a munkavállalóikat nem akadályozhatják vagy sújthatják retorzióval, ha azok csatlakoznak egy szakszervezethez. Az országok, amelyekben a minimálbért kizárólag kollektív szerződések védik, nem lesznek kötelesek törvényes béreket bevezetni, vagy e megállapodásokat egyetemesen alkalmazni.

A javaslat szerint a nemzeti hatóságoknak biztosítaniuk kell a jogorvoslatot azon munkavállalók számára, akiket jogsérelem ér. Meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megvédjék őket és a szakszervezeti képviselőket attól, hogy munkáltatójuk méltánytalan bánásmódban részesítse őket az általuk benyújtott panasz vagy bármely más, a jogaik érvényesítése érdekében indított eljárás miatt. Ugyanakkor az EU teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti hatóságoknak és a szociális partnereknek a bérek meghatározására vonatkozó autonómiáját.

Jelenleg az EU 27 országából 21-ben van törvényben meghatározott minimálbér, míg a másik hatban (Ausztria, Ciprus, Dánia, Finnország, Olaszország és Svédország) kollektív alku keretében tárgyalják a bérszintet. A havi minimálbérek euróban kifejezve jelentősen eltérnek, az Eurostat idei adatai szerint a bulgáriai 332 eurótól a luxemburgi 2202 euróig terjednek. Különböző a szakszervezetek ereje is. A kollektív szerződéssel érintett munkavállalók aránya például Litvániában, Lengyelországban, Észtországban vagy Magyarországon 20 százalék körüli vagy annál kevesebb, míg Ausztriában 98 százalék, de 90 fölötti az arány Franciaországban, Finnországban és Belgiumban is. Ausztriában, Dániában, Finnországban, Olaszországban és Svédországban ágazati kollektív szerződések szabják meg a minimális munkabért. Nem véletlen tehát, hogy a skandináv államok vezetői nagyon bizalmatlanok a kezdeményezéssel kapcsolatban, s azt mondják, az intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a nemzeti hagyományokat és a jól működő rendszereket.

Az északi országokban a szakszervezetek és a munkaadók képviseletei tárgyalnak az ágazati minimálbérről, ami nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé országosan. A tárgyalások során a szakszervezetek részletes termelékenységi számítások alapján tesznek ajánlatot a minimálbérre, ami így sokkal könnyebben kigazdálkodható a cégeknek, mint ha a bérszintet országosan határoznák meg. Ezáltal a magasabb termelékenységű iparágakban a minimálbér is magasabb lehet, mint amilyen országosan lehetne.

Ami azonban biztos, hogy az alacsony bérek az elmúlt években sok tagállamban nem tartottak lépést más bérekkel, ami az egyenlőtlenségek növekedését okozta. A szegénység kockázatának kitett foglalkoztatottak aránya a 2010-es 8,3 százalékról 2018-ra 9,3 százalékra emelkedett uniós szinten. A koronavírus-válság sok alacsony keresetű munkavállalót érintett súlyosan, különösen a fiatalokat, az alacsonyan képzetteket és a bizonytalan foglalkoztatási formákat űzőket. Az Eurofound 2020 áprilisi online felmérése szerint az EU-ban élők csaknem 40 százaléka rosszabbnak érezte pénzügyi helyzetét, mint korábban, és a megkérdezettek csaknem fele jelezte, hogy háztartása nem tud megélni. Júliusban a válaszadók 44 százaléka nyilatkozott úgy, hogy továbbra is ugyanazokkal a nehézségekkel küzd.

Ahogyan Agnes Jongerius képviselő mondta, a tagállamokban jelenlévő magas arányú munkavállalói szegénység is mutatja, hogy a törvényben meghatározott minimálbérek nem látják el megfelelően a feladatukat. Ezért a javaslat megvalósulása óriási változást hozhat, Európa munkavállalóinak milliói kerülhetnek jobb helyzetbe azáltal, hogy a legkisebb bérek megállapításakor figyelembe kell venni a vásárlóerőt és a szegénységi rátát is, vagyis figyelni kell arra, hogy a minimálbérből élők is ki tudják fizetni a lakbért, a ruhát, az élelmet maguk és családjuk számára.

A javaslat szerint a minimálbér nem lehet alacsonyabb, mint a bruttó mediánbér 60 illetve a bruttó átlagbér 50 százaléka.

„Ez a referenciaérték lehetőséget biztosít az EU-nak, hogy ellenőrizze a tagállamokat, hogy teljesítik-e a kötelezettségvállalásaikat. Mi, mint társelőadók nem akarjuk többé megengedni nekik, hogy ne teljesítsék” – folytatta Agnes Jongerius.

Hozzátette, végül a tervezetből kivették a munkatermelékenységet, mint a minimálbért befolyásoló szempontot, mert úgy vélik, ebben az esetben teljesen mindegy, hogy egy pincérnő hány asztalt tud kiszolgálni egy óra alatt vagy hogy valaki fogyatékkal élő vagy sem, a minimálbér mindenkinek jár, aki dolgozik. „Attól viszont nem tudtunk eltekinteni, hogy közpénzt csak azok a cégek kaphassanak, amelyek tiszteletben tartják a törvényes minimálbért és a kollektív szerződéseket. Vagyis két fontos ügyet segítünk meg egyidőben, erősítjük a kollektív tárgyalások létjogosultságát és lehetővé tesszük a törvényes minimálbérek emelkedését”.

„A nagypolitika előtt volt egy másik életem Németországban. Sok éven át, napi szinten vettem részt a kollektív szerződések tárgyalásában. Ezért számomra nem csupán elméletben, hanem gyakorlati emberként is különösen fontos, hogy a javaslat erősítse a szociális partnerek és a kollektív tárgyalások és szerződések szerepét, értékét. Szerintem a szociális piacgazdaság csak akkor válhat valósággá, ha jó szintű kollektív tárgyalásokkal és erős, szabad és tiszteletben tartott szociális partnerekkel rendelkezünk” – mondta Dennis Radtke.

A politikus a javaslat kritikus részének azt tartja, hogy félreértések származnak abból, hogy az EU milyen szinten és hogyan szeretne beavatkozni a tagállamok életébe.

„Rengeteg időt fektettem abba, hogy beszéljek az északi kormányokkal, nagykövetekkel, parlamenti képviselőkkel, szakszervezetekkel és munkaadói szövetségekkel. Mindenkivel beszéltem, akivel csak tehettem, hogy megpróbáljam világossá tenni számukra, hogy a javaslat egész konkrétan az északi modellre hivatkozik és nem akarunk behatolni egyetlen működő rendszerbe sem. Sőt, szeretnénk egy lapot kimásolni azok könyvéből, akiknek jól működő szisztémájuk van. Nem áll szándékunkban beavatkozni a jól működő skandináv rendszerekbe. Remélem ezt elég világosan megfogalmaztam.”

Hozzátette, ettől függetlenül most még nem tudja megmondani, hogy az északi államok az Európai Bírósághoz fordulnak-e majd, de „nem félhetünk attól, hogy egy jogszabályt hajtsunk végre, vagy javaslatot teszünk rá csak azért, mert félünk egy bírósági ügytől”.

„Próbáljuk ki a szavazógépeket az éles helyzet előtt. Helyezzék be a kártyáikat és szavazzanak” – mondta a foglalkoztatási bizottság elnöke a már említett ülésen. „Eggyel több szocialista képviselő szavazott, mint ahányan jogosultak. Tudom, hogy önöknek ez nagyon fontos ügy, de azért próbáljuk meg újra. Most jó” – mondta, s ezzel elindulhatott az EU történetének egyik nagyon fontos, immáron éles szavazása.

Mennyit ér az egyes tagállamok minimálbére (PPS/hó)

I. csoport PPS / hó II. csoport PPS / hó
Lettország 547 Lengyelország 1 008
Bulgária 590 Szlovénia 1 068
Észtország 686 Spanyolország 1 147
Szlovákia 715 Írország 1 277
Magyarország 758 Franciaország 1 349
Csehország 762 Belgium 1 417
Horvátország 769 Hollandia 1 443
Portugália 843 Németország 1 484
Románia 856 Luxemburg 1 634
Litvánia 873
Görögország 876
Málta 890

PPS: standard vásárlóerő, fiktív valutaegység, amely vásárlóereje ugyanakkora mint az euróé, figyelembe veszi a helyi vásárlóerőt és a helyi árakat, a gazdasági fejlettséget.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.