Szabó Brigitta Foglalkoztatás: magára hagyott társadalom

A koronavírus-válság első néhány hónapjában 120 ezerrel nőtt azoknak a foglalkoztatottaknak a száma, akik egyetlen órát sem dolgoztak. Az arányuk soha ilyen magas nem volt. Hogy ők kaptak-e fizetést vagy a munkaadójuk bértámogatást, nem lehet tudni. Mint ahogy azt sem, mi történt azzal a több százezer emberrel, aki eltűnt a kormány szeme elől, mert sem nem dolgozott és nem részesült semmiféle szociális támogatásban. Csak az bizonyos, hogy a legszegényebb és a legveszélyeztetettebb társadalmi csoportok maradtak magukra.

A Covid-válság okozta munkaerőpiaci visszaesés és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése súlyosabb a 2008-2009-es világválság idején tapasztaltnál. Pedig akkor a gazdaságot, az államháztartást és a költségvetést a mostaninál eleve rosszabb helyzetben érte a recesszió. Köllő János, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézete (KRTK KTI) tudományos tanácsadója és Reizer Balázs, a KRTK KTI tudományos munkatársa „A koronavírus-járvány első hullámának hatása a foglalkoztatásra és a vállalatok árbevételére“ címmel dolgozta fel az első hónapok munkaügyi folyamatait, statisztikáit. Közös tanulmányuk az e havi Közgazdasági Szemlében jelent meg.

A cikket a Magyar Közgazdasági Társaság konferenciáján mutatták be a napokban, ahol a szerzők elmondták: a válság első hónapjait a diplomások az átlagnál jobban vészelték át, kevesebben veszítették el az állásukat, és ők voltak azok, akik nagyobb arányban tudtak áttérni a távmunkára, sőt az is látszott, hogy az őket alkalmazó cégek árbevétele kevesebbet esett, mint azoké, amelyek kevesebb diplomást alkalmaztak. Tavaly január-februárhoz képest március-áprilisra 120 ezerrel nőtt azoknak a foglalkoztatottaknak a száma, akik egyetlen órát sem dolgoztak. Különösen érintettek a fiatalok, a pályakezdők, az érettségivel nem rendelkezők, inkább a nők, mint a férfiak, és inkább azok a nők, akik hatévesnél fiatalabb gyereket nevelnek. A munkáltatói oldalról nézve az állások leginkább, a korábbi időszakokhoz képest ötször nagyobb eséllyel, a kisvállalkozóknál kerültek veszélybe, továbbá az 1-10 fős cégeknél, az összeszerelőknél, a járműgyártásban és a szolgáltatások területén.

A távmunka csak részben volt képes ellensúlyozni a lezárások hatását még úgy is, hogy negyed év alatt az ötszörösére nőtt az így foglalkoztatottak aránya. Ráadásul ez esetben is egyenlőtlenségek mutatkoztak az iskolai végzettség alapján, ugyanis, miközben az egyetemi diplomások fele, a főiskolát végzettek harmada tudott így dolgozni, addig az érettségizetteknek csupán tizede, az érettségivel nem rendelkezőknek pedig kevesebb, mint két százaléka. Köllő János szerint, ha az előbbi adatokat nézzük, akkor a járvány hosszabb távú hatásait nem biztos, hogy a home office oldja meg, tekintettel arra, hogy a munkavállalási korú népesség több mint 40 százalékának általános vagy szakiskolai végzettsége van. Utóbbiaknak a válság csak azt hozta, amit a korábbi válságok is: az állásuk, de legalábbis a munka elveszítését.

Összességében, a második negyedévben az inaktívvá válók aránya az előző években kialakult szintnek közel a kétszeresére, a munkanélkülivé válóké több mint a kétszeresére emelkedett. Az elbocsátások és a munkaidő-csökkentések együttes hatására a legalább egy órát dolgozó foglalkoztatottak száma 7,6 százalékkal, a munkaórában mért foglalkoztatás 9 százalékkal volt alacsonyabb a második negyedévben, mint az elsőben.

Mára már biztosan lehet tudni, hogy a kormány válságkezelési intézkedéseinek jelentős része a magasabb keresetű vagy biztosabb jövedelmű csoportokat támogatta. Például a hitelmoratóriumok vagy a lakásfelújítási támogatások csak azoknak nyújtanak segítséget, akik a válság előtti magasabb jövedelmük miatt képesek voltak megtakarítani vagy hitelt felvenni. Hasonlóan, a nyugdíjasok jövedelmét kevésbé érintette a válság, így a 13. havi nyugdíj 4 évre elnyújtott visszavezetése sem a válság miatt nehéz helyzetbe kerülteket segíti. Ezzel szemben a munkahelymegőrzésre kifizetett támogatások nemzetközi összehasonlításban is kevésnek bizonyultak, s nem lazított a kormány a munkanélküli-segélyezési szabályokon sem, hiába kérték a cégek, a szakértők, a szociálpolitikusok, s gyakorlatilag bárki, a maximum három hónapos jogosultsági időt nem hosszabbították meg. Ráadásul néhány erősen érintett ágazatban, mint például a vendéglátás, a kultúra, a kereskedelem, sok a feketén vagy szürkén foglalkoztatott, ezért az állásvesztők jó része még erre az alacsony segélyre sem volt jogosult.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!