Forradalmi helyzet még nincs, elkeseredett indulat már van

Friss Róbert | 2022.10.26. 13:18

Olvasási idő kb. 6 perc

Az még lehet – mint azt a kormányfő állítja –, hogy a magyar nép általában szabadságszerető, de hogy ezt valamiféle nemzetkarakterológiai sajátosságként állítja be, az túl a történelem meghamisításán, közönséges hazugság. Tényként állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi 150 évben mindössze két forradalom rázta fel nagy nemzetközi visszhanggal a nemzetet: 1848 és 1956.

Inkább Bryan Cartledge egykori brit diplomatának van igaza, aki egyetlen szóval jellemezte a magyar történelmet, s ez egyben a magyarul is olvasható kötetének címe: Megmaradni. A könyvet (a szerző 1980 és 1983 között brit nagykövetként szolgált Budapesten) az alábbi sorokkal ajánlotta az olvasók figyelmébe John Lukacs, magyar-amerikai történész:

„Kívülállónak nehéz feladat megírni egy ország történelmét, kiváltképpen, ha az ország nyelve különleges és történelme véget nem érő önvédelmi és függetlenségi harcok sorozata. Természetes, hogy a nemzetek történelmét általában saját fiaik írják meg. Vannak azonban olyan példák is, amikor egy idegen rokonszenvező, érdeklődő tekintete olyan tisztánlátással hatol be események, bonyolult hajlamok és érzelmek vadonába, hogy többet sikerül elérnie, mint steril ,,tárgyilagosságot”. Ilyenkor a távlat érdekes módon színezni képes az események megszokott értékelését is. Ez áll Sir Bryan Cartledge Megmaradni – A magyar történelem egy angol szemével című könyvére is, amely már címében elárulja a szerző legfontosabb felismerését: a magyar nemzet karakterének egyik legjellemzőbb vonása, hogy minden katasztrófa ellenére újra és újra sikerül megmaradnia, majd meglepő módon felemelkednie. A magyarság legpozitívabb jellemzői – a szellemi alkotások és a váratlan megújulási képesség – csaknem mindig felbukkannak a komor tragédiákat túlélő nemzetben. Megállapításai olyannyira eredetiek és helytállóak, hogy nem túlzás kijelentenem: a külföldiek által írt összes magyar történelemkönyv közül valószínűleg Cartledge munkája eddig a legkiválóbb.”

Talán jobban járnánk, ha Cartledge-ra és Lukacs szavaira figyelnénk és nem Orbán Viktor kormányfő általánosságba öltöztetett, semmitmondó „forradalmiságára”.

Nem tudjuk, Orbán Viktor megbánta-e valaha (a fülkeforradalmat simán letagadta utólag), amit korábban, 1998. április 9-én mondott a Magyar Nemzetnek: „soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.”

Megbánhatta, ha dölyfében ezt csak magára nem tartotta érvényesnek soha. Amint azt sem, amit 2007 márciusában, fél évvel az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után mondott: „A népnek joga van elkergetni a kormányt.” Igen, joga van, elvben, ha nyugati típusú parlamentáris demokrácia működik, de nincs joga egy „illiberális” autokráciában, amelyben – a 2010-es alkotmányos puccs után, az alaptörvény értelmében – a politikai jogaiban korlátozott ellenzék által is legalizált keretek között élünk. Ekkor a társadalmivá lett politikai tiltakozás az utcára szorul, s a hatalom már nem tehet mást, mint – gyengeségét bizonyítva – a tárgyalóasztalhoz kényszerülve menekül.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés