Franciaország: csak egy maradhat

„Nem emlékszel a piszkoskodásaira"? Az egyik francia lap szerint így értékelte Michel Barnier volt Brexit-ügyi uniós főtárgyaló Xavier Bertrand konzervatív elnökjelöltnek a Sarkozy-korszakban nyújtott pártos tevékenységét. Mondhatnánk, Bertrand közismerten nem túl népszerű a francia republikánus (LR) pártelitben, amely korábbi cikkünkhöz képest alig-alig jutott közelebb az előválasztási dilemma megoldásához. Úgy tűnik, továbbra sem engedik a pártot korábban elhagyó, s sokak által utált Bertrand számára az elnökjelöltség komolyabb harc nélküli megszerzését. Már csak azért sem, mert Bertrand nem érte el a 20 százalékot a mérésekben, nem egyértelmű esélyes a második fordulóra, sőt, egyes kutatásokban még csökkenni is látszik az előnye a többi potenciális jobboldali jelölthöz képest. A lényeg: a bizonyos gaulle-ista hagyományoknak megfelelő, pártok fölé pozícionált jelöltsége nem hozott erősödő támogatottságot számára. A mérések szerint egyébként minden tesztelt forgatókönyv Emmanuel Macron és Marine Le Pen második fordulós jelenlétét mutatják 2022 áprilisára. Egyelőre legalábbis.

Zajlik mindeközben egy nagy mintás, 15 000 embert megkereső közvélemény-kutatás, amely, mint mondják, nem jelöltet akar találni a konzervatívoknak, hanem állítólag az egyes jelölti profilokkal kapcsolatban kíván többet megtudni, meg az előválasztás szükségességéről, esetleges szabályairól konzultál a szimpatizánsokkal (úgyhogy nevezzük is nevén a gyereket: ez az időnyerés fő eszköze a republikánus pártvezér, Christian Jacob számára). A republikánus nagyágyúk pedig nem csak házon belül, hanem a sajtón keresztül is üzengetnek egymásnak: kell az előválasztás, nem kell az előválasztás... A mozgalom úgy fut neki a szeptember 25-én esedékes kongresszusnak, hogy a szeptember 20. környékére várt kutatási eredmények alapján lesz pár napjuk kitalálni, hogy pontosan merre akarnak elindulni. Ennyi idő alatt arra reálisan kicsi az esély, hogy a pártvezetés képes legyen értékelni a helyzetet, dönteni, a szavazásra jogosultakat edukálni, meggyőzni, azaz összességében kontrollálni a kongresszusi döntéshozatalt. Régi politikai bölcsesség, hogy az a pártvezetés, amely bizonytalan egy kongresszusi szavazás kimenetelében, nem kontrollálja a pártot. A kongresszusnak pedig bőven lesz választási lehetősége, a fent említett Michel Barnier például éppen a napokban jelentette be, hogy igen, a találgatások helyesek voltak, maga is szeretne francia köztársasági elnök lenni.

Tapasztalt politikusról van szó, aki mögött több, mint 50 év tapasztalata áll: pártos feladatain túl volt külügyminiszter, agrárminiszter, kétszer uniós biztos, s legutóbb, mint közismert, Brexit-ügyi uniós főtárgyaló. 2014-ben az Európai Bizottság elnökségét is megpróbálta megszerezni, pontosabban néppárti jelölt szeretett volna lenni. A magyar politikafogyasztók történetesen onnan ismerhetik a nevét, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő őt támogatta Jean-Claude Juncker ellenében a posztra. Összességében tekintélyes, nagy tudású megoldóemberről beszélünk, aki rendelkezik azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a francia köztársasági elnöktől elvárnak (külpolitika, uniós politika, s az agrárpolitika ismerete is hasznos). 

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egyéves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!