A szerző közgazdász, politológus, egyetemi tanár

Kína szempontjai

A kínai gazdaság növekedése 2007 után trendszerűen lelassult (1. ábra) – a korábbi évtizedek kétszámjegyű növekedési üteme 6 százalék alá süllyedt. Nyugati mércével természetesen ez is nagyon magas szám, ám ha figyelembe vesszük, hogy nominálisan az egy főre jutó GDP Kínában 2019-ben alig volt 10 000 dollár felett (vásárlóerőparitáson 16 800), míg az Egyesült Államokban 65 300, akkor érzékelhetjük a problémát.

Adatok: IMF

A lassulás természetesen várható volt. Kínában évtizedeken át a kevésbé hatékony mezőgazdaságból az iparba áramlott a munkaerő, ami rendkívüli termelékenységnövekedést okozott a gazdaságban. Ez az extenzív szakasz azonban lezárul, amint kimerülnek az olcsó munkaerő tartalékai. A munkaerőutánpótlás csökkenésében szintén szerepet játszott az egykepolitika, azaz Kína előbb vált elöregedő társadalommá, mint fejlett gazdasággá. A kialakuló munkaerőhiány miatt a bérek gyors növekedésnek indultak (2007-2018 között 263 százalékkal emelkedtek), ami azt eredményezte, hogy a versenyképesség egyre kevésbé épülhet az alacsony bérekre. Erre a folyamatra erősített rá a 2008-as globális pénzügyi válság, amikor az exportpiacok lelassultak, és Kína elkezdett a belső piacra koncentrálni – itt pedig a feldolgozóipar helyett az infrastrukturális beruházások, a magánvállalatok helyett az államiak dominálnak, melyek jellemzően szintén kevésbé termelékenyek.

A növekedés lassulása a Kínai Kommunista Párt (KKP) számára súlyos problémát jelent, hisz a rendszer legitimációját nem szabad választások, hanem a gazdasági teljesítmény biztosítja. A növekedést tehát fenn kell tartani. Ennek eszköze volt 2008-ban a GDP 13 százalékát kitevő gazdaságélénkítő program, melynek mellékhatásaként növekedett az állami centralizáció és újra megerősödött a pártállam. 2013-ban meghirdették az Új Selyemút programot, melynek révén exportálják a korábban létrejött hatalmas építőipari többletkapacitásokat, és az évtizedek alatt felhalmozott valutatartalékokat hitelként kihelyezik.

A KKP azt is felismerte, hogy mivel Kína többé nem lesz a béreivel versenyképes, a növekedést az innovációra kell alapozni. Az ország felemelkedését és növekvő regionális befolyását az úgynevezett puha hatalom (soft power) eszközeivel igyekeznek elfogadtatni a világgal. E stratégia fontos eleme a Konfuciusz Intézetek hálózata, ami hivatalosan a kínai nyelv és kultúra megismertetését szolgálja.

A KKP az elégedetlenség kirobbanásának megakadályozására is odafigyel – a belbiztonsági kiadások 2002 és 2018 között 800 százalékkal nőttek, és a párt a korábbiaknál szigorúbban veszi a marxista-leninista ideológiát is – Hszi Csin-pingnek nagyon is számít, hogy a macska fekete vagy fehér.

A kínai egyetemek fejlesztése az innováción alapuló növekedés programjába illeszkedik. A KKP 10. (2001-2005), 11. (2006-2010), és 12. (2011-2015) ötéves tervében célként tűzték ki a kínai egyetemek nemzetköziesítését, a világrangsorokban elfoglalt pozíciójuk javítását, globális kisugárzásuk erősítését. Ezekben a célokban látványos előrelépést értek el. 2012 és 2020 között a három legjelentősebb kínai egyetem (Csinghua, Peking és Fudan) hatalmas előrelépést tett az aggregált egyetemi rangsorban (ARTU).

ARTU: Aggregate Rankings of Top Universities (ARWU, QS, THE egyetemi rangsorok összegzése). Forrás: http://research.unsw.edu.au/artu/

Ilyen rövid időn belül ilyen hatalmas javulás nem szerves fejlődés eredménye, hanem a tudatos tervezésé. Kínában nagy hangsúlyt fektetettek azokra a számszerű mutatókra, amelyek a helyezést befolyásolják – publikációk, szabadalmak száma, tanár/diák arány, külföldi hallgatók és oktatók száma. Fontos azonban azt is látni, hogy az indexek a tudományos szabadságot például nem mérik közvetlenül.

A mennyiségi ösztönzőknek megfelelően 2015-2016-ra Kína lehagyta az USA-t a szabadalmak és a publikációk számában. A főleg Ázsia többi országából és Afrikából érkező tanulóknak köszönhetően Kína a külföldi diákok harmadik legnagyobb fogadóországává vált az USA és Nagy-Britannia után.

A számszerű mutatókban történt hatalmas előrelépést azonban számos tényező árnyalja. A szabadalmakból jóval kevésbé válnak üzletileg sikeres termékek, mint az USA-ban, a kínai publikációkat jóval kevésbé idézik, mint az amerikaiakat, illetve Kínához kötődik azoknak a publikációknak az 55 százaléka is, amelyeket vissza kellett vonni nemzetközi tudományos folyóiratokból, mert nem áll valós kísérlet mögöttük és hamis adatokra épülnek. A mennyiség és a minőség problémája tehát szembetűnő. Erre utalhat az is, hogy az egyetemi fejlesztések ellenére a külföldön tanuló kínaiak száma folyamatosan és meredeken emelkedik – míg 2000-ben néhány tízezren voltak, számuk 2018-ra meghaladta a 660 ezret. A kínai elit inkább az USA-ban, mint Kínában taníttatja gyermekeit – Hszi Csin-ping lánya például a Harvardon végzett.

A globális egyetemi rangsorokban a társadalom- és bölcsészettudományok jelentősége kisebb, a nagy idézettségű publikációk a természettudományokban vannak. Kínában a szerepük is eltér a nyugati mintáktól, hisz az a feladatuk, hogy alátámasszák és megerősítsék a KKP marxista-leninista ideológiáját. 2019-ben többek között a Fudan alapító okiratából is törölték a gondolatszabadságra vonatkozó passzust, és hangsúlyozzák a KKP iránti lojalitást. Mit jelent ez a gyakorlatban? A Fudan honlapján az Új Selyemútról szóló nyári kurzus leírásából könnyű megérteni. A kurzus során bemutatják a KKP hivatalos álláspontját a programról, majd bátorítják a hallgatókat, hogy gondolkozzanak kritikaian a felemelkedő Kína erejéről és az ezzel kapcsolatos bonyodalmakról. Az Új Selyemút céljainak alapos vizsgálata, illetve a megvalósítás erősségei és gyengeségei, azaz a valóság tanulmányozása nem szerepel a rövid leírásban.

A leírtak alapján megérthető, mit jelent a Fudan Hungary Kína számára.

Egyszerre infrastrukturális beruházás, hitelkihelyezési lehetőség, a kínai felsőoktatás nemzetköziesítése és Kína puha hatalmának megerősítése Európában. Mindezt pedig a magyar adófizetők finanszírozzák.

A Fudan Hungary magyar szemmel

A kormányzati kommunikáció szerint a Fudan által támasztott verseny jót fog tenni a magyar felsőoktatásnak. A verseny fogalmát azonban sajátosan értelmezik ebben a projektben. Nem volt semmilyen verseny vagy közbeszerzési eljárás az 550 milliárd forintnyi állami támogatásra – ennyi pénzért talán lett volna más kiváló egyetem is, amely campust hoz létre Budapesten. Szintén nem lesz verseny az építkezés során, hisz az egyetemet a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalat (CCCC) fogja építeni. A magyar államnak nem lesz többsége az egyetemi alapítványban sem, mert akkor a működés során közbeszerzéseket kellene kiírni.

A verseny az oktatókért, a kutatási forrásokért és a hallgatókért fog folyni. A tervek szerint az oktatói bér havonta átlagosan 3,5 millió forint lesz, a professzori fizetés 6,25 millió, azaz nagyjából a magyar egyetemi fizetések tízszerese. A magyar felsőoktatás legjobb oktatóit így nem lesz nehéz elcsábítani a magyar egyetemekről és kutatóintézetekből. Az idetelepülő kiváló külföldi oktatókkal együtt a Fudan várhatóan eredményesen pályázhat magyar és európai kutatási forrásokra.

A hallgatókért folytatott verseny némileg bonyolultabb. A Fudanon a tandíj várhatóan 2,5-4,4 millió forint lesz tanévenként, ami a magyar felsőoktatási tandíjak többszöröse. Kérdéses, hogy hány olyan magyar diák van, aki kellően kiváló ahhoz, hogy felvegyék, ki tudja fizetni a tandíjat, és tolerálja az árukapcsolást, például a mesterséges intelligencia és a marxizmus-leninizmus oktatása között. Külföldi hallgatókat azonban könnyen elcsábíthat magyar egyetemektől a Fudan – főleg a magyar orvosképzések lehetnek veszélyben, melyek finanszírozásban nagymértékben támaszkodnak a külföldi hallgatókra. A magyar felsőoktatás tehát egyenlőtlen versenyre kényszerül. Különösen úgy, hogy a Fudan ellehetetleníti a Diákváros megépítését, azaz a vidéki magyar hallgatók számára továbbra is nehezen megoldható kérdés marad a megfizethető fővárosi lakhatás. Ráadásul a magyar kormányzat lemondott az európai Helyreállítási Alap hiteleiről, amelyeket főleg a magyar egyetemekre fordítottak volna.

A kínai hitelekről idén márciusban jelent meg egy átfogó értékelés. Anna Gelpern és szerzőtársai három jellemzőt azonosítottak. A hiteleket a legnagyobb titoktartás mellett kötik, azaz teljesen átláthatatlanok a köz számára. Ezt már ismerjük a Budapest-Belgrád-vasútvonal hitelszerződése kapcsán, ahol még az is titkos, hogy miért titkosították tíz évre. Szintén jellemző, hogy a hitelek off-shore bankszámlákat hoznak létre a hitel törlesztésére, ahova bizonyos kormányzati bevételeket átirányítanak, például Ecuadorban az olajbevétel egy részét. A harmadik jellemző, hogy a hitelek tág keresztfelmondási záradékokat tartalmaznak, azaz Kína a hitel azonnali törlesztését kérheti, ha az érdekeit veszélyben érzi, például ha az adott ország Kína érdekeivel ellentétes lépéseket tesz. Ez komoly fenyegetés lehet a hitelt felvevő ország számára.

Az átláthatatlanság miatt a kínai hitelek körül már számos korrupciós botrány is kirobbant, és a jelek szerint Kína a kormányzati hivatalnokok lefizetését a hitelvisszafizetés egyik lényeges biztosítékának tekinti. Ilyen típusú feltételek mellett jellemzően olyan afrikai, latin-amerikai vagy közép-ázsiai országok vesznek fel hitelt, amelyek más forrásból nem jutnak finanszírozáshoz. Magyarország viszont kaphatna pénzt más forrásból, ezért különösen előnytelen ez a típusú hitel.

A finanszírozás mellett számolni kell a bel- és külpolitikai következményekkel is. A nemzetközi tapasztalatok szerint Kínában a puha (soft) és az éles (sharp) hatalmi politika között elmosódik a határ. Kína puha hatalmi céljai meglehetősen egyértelműek. Igyekszik a rendszeréről egy kedvező narratívát kialakítani, valamint arra törekszik, hogy a kényes témákról (Tibet, Tienanmen tér, Hongkong, Tajvan, az ujgur átnevelő táborok vagy az élénkülő keresztényüldözés) szóló diskurzust visszaszorítsa. Szintén fontos cél a transzatlanti szövetség megtörése, konfliktus gerjesztése az Egyesült Államok és az EU között, illetve az EU-n belül. Ezeket a célokat szolgálják a Konfuciusz Intézetek, az egyetemi együttműködések vagy a nemzetközi médiabefolyás növelése.

A puha hatalom eszközei azonban könnyen válhatnak kényszerítő erővé. A Kína által finanszírozott egyetemeken bizonyos témákról nem illő beszélni, aki megteszi, azt akár fenyegetéssel is elhallgattatják. A kémkedés és az ipari hírszerzés szintén folyamatos veszély – ennek példája az Afrikai Unió székházának az ügye, melyet szintén a CCCC épített, és teletelepítette lehallgató berendezésekkel.

Az elmúlt évek botrányai hatására a nyugati országokban egyre erőteljesebb a Kínával szembeni gyanakvás. Ezt tükrözi az élesedő konfliktus Kína és az Egyesült Államok között csakúgy, mint az, hogy egyes nyugati országok számos Konfuciusz Intézetet bezártak – Svédországban 2020-ban az összeset. Kína megítélésének romlása tükröződik abban is, hogy az EU-Kína Befektetői Megállapodás (CAI) ratifikációját felfüggesztették.

Mivel egy egyetemnek mindig van szellemi kisugárzása, hosszabb távon a nyugati civilizációs hagyományok gyengülése és kulturális átrendeződés lehet a következménye.

Összegzés: nyertesek és vesztesek

A Fudan Hungary legnagyobb nyertese a Kínai Kommunista Párt, melynek stratégiai célkitűzései a magyar adófizetők pénzéből valósulhatnak meg. Szintén nyernek azok a magyarok, akik valamilyen módon kapcsolódnak a projekthez – részt vesznek a hitelszerződésben vagy az építkezésben, munkatársak vagy hallgatók lesznek esetleg helyi szolgáltatók. A makrogazdaságra gyakorolt hatás azonban kérdéses – bár a magasan képzett, főleg külföldi hallgatókra lehetne külföldi működőtőke-beruházást építeni, ez a migrációs politika újragondolását is igényelné.

A projekt vesztesei magyar részről jóval többen vannak. Veszítenek a magyar adófizetők, a magyar felsőoktatás szereplői, a magyarországi egyetemek hallgatói. Veszítenek mindazok, akik Magyarországot a nyugati civilizáció részeként szeretnék megőrizni és fenntartani.