Globális Britannia, avagy a kolbász szabad áramlása

Szabó Barnabás | 2021.06.30. 16:45

Olvasási idő kb. 8 perc

Miért ment el mindenkinek a józan esze? Miért nem mérte fel senki előre a döntései következményeit? Miért kell mindenért a franciákat hibáztatni? Ez a három kérdés eddig csak két kontextusban merült fel bennem egyszerre: amikor néhány napja megnéztem Shakespeare Lear királyát a Katona József színházban, és amikor – részben az említett előadástól is elvonva a figyelmemet – azt próbáltam átgondolni, hogyan is lehetne értékelni a cornwalli G7-csúcsot az Egyesült Királyság szempontjából.

A G7-találkozók jelentőségét nem könnyű általánosságban meghatározni, hiszen nem állandó intézményi és döntéshozatali struktúrákkal rendelkező nemzetközi szervezetről van szó, hanem olyan országok vezetőinek a már-már informális találkozójáról, amelyek egyrészt bizonyos gazdasági mutatók alapján a világ élvonalához tartoznak, másrészt politikai berendezkedésüket tekintve elkötelezettek a liberális demokrácia mellett. Az adott helyzetben Boris Johnson brit miniszterelnök bizonyára jó lehetőséget látott abban, hogy házigazdaként olyan új, az Európai Uniót maga mögött hagyó Egyesült Királyságot mutasson be a partnereinek, amely látványosan és önállóan tér vissza a globális politika színpadára. Protokolláris szempontból a házigazda kétségkívül kitett magáért: nem csak a homokos, de azért nem túl napos cornwalli partszakasz volt inspiráló háttér a globális vezetők komoly és őszinte, de azért viszonylag kötetlen eszmecseréjéhez, de II. Erzsébet Királynő és a brit királyi család több tagja is fogadta a vendégeket. A Brit Királyi Légierő pedig veszélyesnek látszó manőverekkel és színes kondenzcsíkokkal szórakoztatta a csúcs résztvevőit az uralkodó „hivatalos” születésnapja alkalmából.

A látványos események közben azért az önállóságot is demonstrálták. Johnson többször is kijelentette, hogy mindenáron megvédi az Egyesült Királyság területi egységét, miközben Dominic Raab brit külügyminiszter a „bloody-minded” (körülbelül: szándékosan együtt-nem-működő) jelzővel illette az európai uniós vezetőket. A színen szintén feltűnő David Frost egykori Brexit-főtárgyaló pedig a Union Jacket, az Egyesült Királyság zászlaját villantotta a zokniján az uniós vezetőkkel való megbeszélésen. Mindezt azért, mert az Európai Unió a maga részéről ragaszkodna ahhoz, hogy a Brexit-megállapodás részét képező északír jegyzőkönyvet úgy tartsa be a brit kormány, hogy az lehetővé teszi az Észak-Írországba, illetve északír-ír határ hiányában potenciálisan az EU közös piacára érkező termékek érdemi ellenőrzését. Az ezzel kapcsolatos legfrissebb „háborús ok” a hús volt, pontosabban az, hogy a brit kormány vonakodik az uniós szabályokkal összhangban megakadályozni, hogy hűtött, de nem fagyasztott hústermékek érkezzenek Nagy-Britannia felől Észak-Írországba, és ezzel potenciálisan az Európai Unióba. Ha a kialakult helyzetet úgy fordítjuk le, hogy az angol kolbászok szabad áramlása miatt áll a bál, akkor a külső személőben akaratlanul is felmerülhet a kérdés, hogy miért ment el mindenkinek a józan esze.

Az ugyanakkor tény, hogy az Egyesült Királyság vállalta olyan ellenőrzési infrastruktúra működtetését, amely képes arra, hogy megakadályozza minden olyan termék, különösen is élelmiszer EU-ba való „átcsúszását”, amely nem felel meg az uniós élelmiszerbiztonsági és állategészségügyi kritériumoknak. Ennek két megoldása lehetne. Az egyik az ellenőrzés visszaállítása az északír-ír határon. A másik, hogy az Egyesült Királyság továbbra is vállalja az ezzel kapcsolatos uniós szabályok alkalmazását. Előbbit minden érintett szereplő, utóbbit a brit kormány utasítja el kategorikusan. Így az egyetlen megoldás az marad, ha a Nagy-Britanniából érkező árukat azok Észak-Írországba érkezésekor, az északír kikötőkben ellenőrzik. A módszer nem a legkényelmesebb, de elméletileg működőképes. Az viszont nem segít, hogy a brit kormány öt évvel a Brexit-népszavazás és csaknem hat hónappal a kilépést követő átmeneti időszak lejárta után sem képes elkötelezni magát a kínkeservesen kikalapált megállapodás mellett.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés