Tóth Bea Gyermekbántalmazás – A hallgatásnak súlyos ára van

A gyermekbántalmazás – különösen a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés és abúzus – látenciája világszerte hatalmas. Jellemzően akkor beszélünk róla, ha kiderül egy magasan beosztott, köztiszteletben álló vagy közismert személy érintettsége. Azon túl, hogy az elkövető mit kap a tettéért és mit nem, a prevencióról, a jelzőrendszer és a gyermekvédelem megerősítéséről kevés szó esik. Egy óbudai óvodában történt, gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmény miatt azonban a helyi önkormányzat fölvállalta ennek felelősségét. A belső vizsgálatok lezárása után bevezettek egy belső szabályzatot, valamint fölkérték a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt, hogy közösen dolgozzanak ki egy évekre szóló szakmai együttműködési programot.

2019 márciusában a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) Kiberbűnözés Elleni Főosztálya – nemzetközi együttműködéssel – azonosított egy III. kerületi óvónőt és élettársát, akik szexuálisan abuzálták egy közeli családtag gyermekét. A férfi a saját gyermekükkel is folytatott szexuális cselekményeket, és az internet pedofil fórumaira fölkerült videókból az is nyilvánvalóvá vált, hogy az óvónő a munkahelyén évekig készített pornográf felvételeket telefonjával a rá bízott gyermekekről. A rendőrség azonnal fölvette a kapcsolatot az akkori fideszes polgármesterrel, Bús Balázzsal, aki a bűncselekményt elkövető óvónő munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. A gyermekvédelmi jelzőrendszert azonban nem kereste meg, egy nyilatkozata szerint azért, mert a nyomozóhatóság titoktartásra kötelezte mindaddig, amíg a nemzetközi nyomozás le nem zárul. Ez nyomozati szempont, de ebből az is következik, hogy az áldozatok és a veszélyben lévő gyermekek azonnali segítségnyújtása így nem kezdődhetett meg. Tavaly októberben Kiss László, az Összefogás polgármesterjelöltje győzött, s polgármesterként az óvónő ellen indított büntetőeljárásról csak 2019. november 25-én szerzett tudomást.

Eltelt azonban kis idő, amíg az ügy érdemi részére lehetett koncentrálni: megannyi politikai védekezést, támadásokat, a pandémia első hullámát kellett hátrahagyni, nem beszélve a könyvdarálás téveszméiről – amelyek szerint ideológiai nevelés zajlana az érintett intézményekben –, hogy a fókusz a gyermekbántalmazásra, a rendszerszintű hiányosságok felderítésére, a jelzőrendszer működésének átvizsgálására kerüljön, és megkezdődhessen egy hosszú távú munka. Most az önkormányzati vezetés a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvánnyal szakmai segítséget nyújt az érintett gyermekeknek, szüleiknek, az óvodapedagógusoknak és a gyermekvédelemben dolgozó szakembereknek.

Az alapítvány alapítója és vezetője, Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista szerint önállóan kell tekinteni erre a jelenségre, még akkor is, ha a társadalmon és a bűncselekményeken belül a szakmai értelemben vett pedofilok aránya alacsony.

– A gyerekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések elkövetőinek 1-2 százaléka pedofil. Míg egy nem pedofil elkövető jellemzően azokra a gyerekekre veszélyes, akik a közvetlen környezetében, a családjában vannak, addig egy pedofil az élete során adott esetben 100-150 gyerekkel szemben is megpróbál visszaélni az online térben és akár több ezer gyerekkel is megpróbál kapcsolatot létesíteni. Akik a gyerekekkel szemben szexuális visszaélést követnek el, az esetek több mint 90 százalékában olyanok, akik velük bizalmi kapcsolatba állnak. Általában és jellemzően a rokoni, családi, ismerősi helyzetüket, a gyerekkel való kapcsolat minőségét, munkahelyi pozíciójukat használják arra, hogy a gyerekkel szemben visszaéljenek – mondja a szakember a jelennek.

Szerinte ugyanakkor önmagában nem elég a szexuális abúzust elkövető felelősségre vonása és a büntetés kiszabása. – A bántalmazás mindig az elkövető felelőssége esetlegesen, de nem kizárólagosan. A bántalmazás egy ökoszisztéma, tekintetbe kell venni az adott környezetet is. Átlátható szabályokra, egyértelmű és tiszta keretekre, eljárásrendekre, szűrésre és nyomon követésre van szükség, meg kell határozni, hogy mit tehet a felnőtt, vagy hol jelezheti egy gyerek, ha problémája van, amit minden esetben komolyan kell venni. Az adott közösség és intézmény felelőssége, hogy olyan biztonságos kereteket biztosítson a gyermekek számára, amelyek nem optimálisak a bántalmazásnak és meggátolják annak rejtve maradását – jelenti ki Gyurkó Szilvia.

 

Annak, hogy sok esetben nem derül fény szexuális bűncselekményre, az egyik leggyakoribb oka lehet a hallgatás és az elhallgatás, amely mögött intézményi érdek vagy szülői féltés is állhat Gyurkó Szilvia szerint. – Ha egy szülő nem indít eljárást, az nem feltétlenül a saját önvédelmi reakcióját jelenti, mert inkább szeretné megóvni a gyermekét a stigmától és az elítéléstől. Ezek negatív társadalmi narratívák, melyek hátráltatják a felelősségre vonást. Amikor megtudják, hogy mennyi ideig tart egy büntetőeljárás és hányszor kell a gyermeknek tanúvallomást tennie, és még akkor sem biztos, hogy elítélik az elkövetőt, akkor igenis érezhetik úgy, hogy ennek túl nagy ára van. Eljárás nélkül viszont nem lehet az elkövetőt felelősségre vonni és megbüntetni. Más esetben a szervezeti érdek és az intézmény vélt vagy valós hírneve írja felül a gyermek érdekét, ebben az esetben maximum közös megegyezéssel szabadulnak meg az illetőtől. Hiába biztosítják a jogszabályok 2018 óta azt a lehetőséget, hogy egy szexuális bántalmazót foglalkozásától eltiltsanak, sok esetben nem indul büntetőeljárás, így bent maradnak a rendszerben, elbocsátásuk után találnak egy újabb intézményt, amely újra alkalmazza őket az adott munkakörben – jelenti ki, hozzátéve, hogy a rendszer azonban olyan szakember- és tanárhiánnyal, gyermekotthoni nevelők, gondozók hiányával küzd, hogy szinte „kódolja”, hogy egy ilyen eset megtörténhessen. És ha az alulfizetett, de az egyik legnagyobb felelősséggel járó szakmákat veszünk alapul, már-már törvényszerűen azonnal beindul a kontraszelekciós folyamat, amire csak állami szinten lehet megoldást találni. Megoldás persze nincs, ehelyett csak még nagyobb terheket pakolnak az igazán elhivatott pedagógusok, gyermekekkel foglalkozó szakemberek, szociális munkások vállára.

Gyurkó Szilvia szerint nem motivált a rendszer arra, hogy a tetteknek következményük legyen, és az embereknek nincs hajlandóságuk arra sem, hogy jelezzék ezeket az ügyeket. Pedig a minisztérium és az EMMI olyan szigorú és meghatározott módszertani útmutatókat, protokollokat ad ki folyamatosan, melyek abszolút jogszabályi erővel bírnak a jelzőrendszeri tagok felé, hogy egy szexuális bántalmazás esetén mit kell tennie annak, aki munkájánál fogva kapcsolatban áll gyermekekkel, legyen szó háziorvosról, védőnőről, pedagógusról. – Ha felmerül egy gyermek bántalmazása, akkor a jelzés kötelezettsége minden esetben felülírja a titoktartás kötelezettségét. Vonatkozzék ez pszichológusra, jogászra, de még az egyházi személyekre is, ha a gyónási titokban bántalmazásra derül fény.”

Az óvónő és élettársa által elkövetett bűncselekmény áldozatairól azonban nem kapott azonnal jelzést a kerületi gyermekvédelmi központ, állítja Szalai-Komka Norbert, az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ intézményvezetője. Ő úgy gondolja, hogy elsődlegesen a jelzőrendszer megerősítése a feladat.

– Aki elköveti ezeket a bűncselekményeket, általában tisztában van tettével és érdekelt abban, hogy rejtőzködjön. A gyerek, mint ahogyan a konkrét esetben is történt, nem tudja pontosan megfogalmazni az érzéseit, a helyzet viszont szorongással tölti el, és sokszor a szülő számára sem egyértelműek a jelek. Szakembereink jól ismerik ezt a jelenséget és szakmailag a lehető legjobban jártak el a korábbiakban is, de ahhoz hogy segítsünk, tudnunk kell a történtekről – teszi hozzá.

Az önkormányzat és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány együttműködése és szakmai programja 2020 szeptemberében egy igényfelméréssel kezdődött el, melynek Gyurkovics Szilvia szerint a legfőbb célja az erőforrások föltárása, amelyek alapján érzékenyítő tréningeket, előadásokat, programokat szerveznek, kiadványokat adnak ki. A szakembereknek a mentorálás lehetőségét is fölajánlják, hogy a közösen gondolkodjanak és konzultáljanak. Az alapítvány képzéseit Szalai-Komka Norbert az óvodai és iskolai szociális segítők számára tartja hasznosnak, akik kapcsolatot tartanak az oktatási intézményekkel, rendszeresen látogatják az óvodákat, az iskolákat, így látják a gyermekeket a környezetükben, jelzéseket fogadnak, és ha kell, beavatkoznak.

– Számukra és különösen az oktatási-nevelési intézményekben dolgozók számára, fontos a gyermekjogi aspektusok ismerete és bővítése. Hogy egy nyelvet beszéljenek az óvodapedagógusokkal – mondja az intézményvezető. – Jelenleg a kerületben élő 20 ezer 700 gyermeket 13 szociális segítő látja el a jogszabály által előírt 21 helyett, mely még így is nagyobb létszám, mint a tavalyi 8, amikor átvettem az intézményt – teszi hozzá, s szavaiból az is kiderül, hogy a nevelési, oktatási intézményben és szociális területen dolgozó szakemberek, óvodapedagógusok, tanárok, szociális munkások több státuszt megérő munkát elvégezve próbálják pótolni azokat a lyukakat, amelyeket a rendszer hiányosságai okoznak. Óbudán a Hintalovon alapítvány segítségével most egyet ezek közül megpróbálnak megoldani.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.