Tóth Ákos Gyógyítható a beteg? Új alapokra helyeznék az önkormányzatiságot

A humán- és közszolgáltatások visszavétele, az önkéntes társulások megerősítése, a megyék megőrzése – íme, egy-egy eleme annak a szakértői anyagnak, amelyet a Magyar Önkormányzatok Szövetsége készíttetett annak érdekében, hogy meg lehessen újítani a magyar önkormányzatiságot.

Elkészült a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) szakértői anyaga, amely az alapja lehet az önkormányzatiság megújulásának. A MÖSZ abban bízik, hogy a politikai szereplők – értelemszerűen, elsősorban az ellenzéki összefogás pártjai – fogékonyak lesznek erre a dokumentumra, és vállalják annak megvalósítását. Ahogy azt a MÖSZ elnöke, Gémesi György korábban lapunknak kifejtette, az önkormányzatok készek támogatni azt a politikai erőt, amely meghallja a hangjukat. A dokumentum-tervezetet egy a jövő héten tartandó, kétnapos szakértői konferencián tervezik bemutatni azzal a megkötéssel, hogy a MÖSZ ezzel még nem tekinti lezártnak a hazai önkormányzatiság megújításáról szóló vitát, épp ellenkezőleg, ezzel a dokumentummal inkább megnyitja azt. A MÖSZ hangsúlyozza azt is, hogy a szövetség elnökségében is vannak még viták az anyagról, például annak arról a részéről, amely továbbra is hitet tesz a megyei önkormányzatok szerepe mellett.

A helyi önkormányzati rendszer megújulásának irányai című dokumentum szerzői a magyar államigazgatás jeles szakértői, Pálné Kovács Ilona, akadémikus, Finta István PhD, tudományos munkatárs, Hoffmann István PhD, egyetemi tanár és Péteri Gábor kandidátus, közgazdász, akik leszögezik, hogy az önkormányzatiság Magyarországon nem pusztán konszolidálásra szorul, hanem újraépítésre, de nemcsak az elmúlt 11 év tapasztalatai miatt. A problémák ugyanis régebbi gyökerűek, vagyis a rendszerváltás lelkesedésében elfogadott önkormányzati modellt az elmúlt harminc év tapasztalatai alapján kell újragondolni. Annál is inkább, mert a 2011 után létrehozott önkormányzati rendszer jelenleg már alig képes a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában foglalt elveknek és követelményeknek megfelelni, az Európa Tanács legutóbbi, 2020.évi monitoring jelentése például a charta pénzügyi cikkelyének valamennyi pontját úgy értékelte, hogy Magyarország már nem teljesíti vállalt kötelezettségeit.

A szerzők szerint az egyik legalapvetőbb feladat visszaszerezni az önkormányzatok igencsak megcsappant helyi társadalmi támogatottságát. Ennek érdekében dinamikus, találékony, a helyi igényekre reagáló rendszerre van szükség, nem afféle „helyi államra”, amely a mindenkori kormányzat helyi végrehajtóként működik. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a kormány ne tudja megosztani a településeket, a szerzők szerint szükséges volna, hogy az érdekvédelmi szövetségek hozzanak létre egy a kormánnyal folyamatos egyeztetéseket folytató csúcsszervezetet.

A szerzők a megújítást nem csak alkotmányos, közjogi szabályozási feladatnak látják, álláspontjuk szerint azt inkább lépésről lépésre és nem feltétlenül sebészkéssel beavatkozva kell végrehajtani. Ennek során folyamatosan vissza kell állítani a humán közszolgáltatásokat: ez az alapfokú oktatás kapcsán a legkönnyebb, de elemezni kell azt is, hogy a középfokú oktatás és nevelés, valamint a szakképzés körében ez mennyiben lenne indokolt. A középfokú képzésben a gimnáziumi képzések önkormányzatosítását – adott esetben társulásos formában – tartják támogatandónak. Úgy vélik, a szociális ellátás terén indokolt lenne az idősgondozásnak, valamint egyes, nem speciális fogyatékossággal élők, valamint a hajléktalanok ellátásainak önkormányzati működtetése. Az egészségügyben a járóbeteg-szakellátásban kell erősíteni az önkormányzati feladatellátást, ahogy a kultúra és közművelődés terén is.

Ugyanakkor az önkormányzatok feladatkörébe kell adni a településüzemeltetési szolgáltatásokat. A hulladékgazdálkodás esetén erősíthető az önkormányzati – elsősorban társulási – szerepvállalás, az önkormányzatok szolgáltatásszervezési szabadságát korlátozó állami holdingokat meg kell szüntetni. Ehhez hasonlóan, a távhőszolgáltatás esetén is oldható az állami felügyelet. A víziközmű-ellátásoknál is megfontolandó a díjmegállapítási jogosítványok visszatelepítése helyi szintre, az önkormányzati tulajdon védelme, a versenysemlegesség biztosítása, a kötelező társulásos formák preferálása.

A szerzők megállapítják, hogy az 1990-évi önkormányzati törvény az „egy település – egy önkormányzat” elvével elaprózott, széttöredezett modellt hozott létre, az állandó alulfinanszírozottság pedig cinikus feladat-decentralizációhoz vezetett. Az alaptörvény pedig az önkormányzatok alkotmányos jogállásának átfogalmazásával, az önkormányzati tulajdon alkotmányos védelmének szűkítésével új irányt jelölt ki, s az államosítással minden önkormányzati típus jelentős veszteségeket szenvedett el: gazdasági, költségvetési súlyuk drasztikusan csökkent, az embereknek a helyi szolgáltatási döntésekbe való beleszólási lehetőségei a minimálisra csökkentek. A szétaprózott, polarizált és regionálisan is egyenetlen településrendszer az önkormányzati rendszer optimalizálásának egyik legfontosabb kihívása. Úgy vélik, nem érdemes települések összevonásában, valamint új, alsó-középszintű önkormányzati szint kialakításában gondolkodni, inkább egy differenciált, valamennyi ágazatra kiterjedő, a közszolgáltatások minőségéhez kötődő, ellenőrizhető mérőszámokon alapuló együttműködési rendszert és ehhez igazodó hatáskör-telepítést és finanszírozást javasolnak bevezetni. Ez a differenciált módszer egyszerre építene az önálló feladatellátásra és a kötelező társulásos szolgáltatásszervezésre. A szerzők leszögezik: sem az ország térszerkezete, városhálózata, sem a kormányzási és politikai kontextus nem kedvez a regionalizálásnak. Vagyis hitet tesznek a megyék szükségessége mellett: úgy vélik, a megyei önkormányzatok nagyobb politikai legitimáció mellett több közszolgáltatásra és fejlesztéspolitikai funkcióra lehetnek alkalmasak.

Ami a pénzügyeket illeti: azokat, írják, az ellátandó feladatokhoz kell igazítani. A saját bevételi önállóság növelése mellett a központi költségvetési forrásmegosztás új lehetőségeit is meg kell teremteni. Mindenekelőtt biztosítékokat kell adni az önkormányzat tulajdonosi jogainak védelmére. A helyi iparűzési adóval kapcsolatban gondként említik, hogy egyedüli nagy helyi adóként erősen koncentrálódnak az adóbevételek. Ezt elsősorban saját bevétellel és megosztott adóval szükséges ellensúlyozni. Úgy vélik, az építmény- és a telekadók alkalmasak az elmúlt évtizedben megnövekvő jövedelmi és vagyoni különbségek kezelésére. Megoszthatónak tartják az ingatlanérték-növekedésből származó hasznokat is, hiszen az önkormányzati fejlesztések és a szabályozási változások jelentős mértékben megnövelik egyes ingatlanok értékét. A gépjárműadót központilag szabályozott, de teljes mértékben helyi és nem megosztott adóbevételként kell újra alkalmazni. A szolgáltatási díjak esetén pedig a településeknek újra meg kell kapniuk a díjmegállapítási jogosítványokat.

Lapunk kérdésére Zongor Gábor államigazgatási szakember, aki hosszú éveken át a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára volt, elmondta: a szakmai összeállítás korrekt és reális, amelynek kiinduló pontja – helyesen – az, hogy nem lehet visszahozni a 2011 előtti rendszert. A javaslatok középpontjában az önkormányzás lényege, vagyis a helyi közösség megerősítése, a jelenleginél igazságosabb és kiszámíthatóbb helyi közszolgáltatás nyújtása és az egyenlő esélyű hozzáférés elvének érvényesítése áll. Ennek megfelelően a dokumentum nem drasztikus átalakítást és „térképrajzolgatást” javasol, hanem megfontolt, de összehangolt és egymásra épülő lépésekben szeretné növelni az önkormányzás súlyát.

Zongor rendkívül fontosnak tartja, hogy a települési struktúra működőképességére vonatkozóan olyan „végiggondolt megoldást javasolnak, amely lehetővé teszi az önálló feladatellátást, ha a meghatározott minőséget maga a település is képes biztosítani, viszont preferálja az önkéntes alapú és a feladat jellegétől függően sokszínű társulások hálózatának létrejöttét”. Ugyanakkor a teljes körű ellátás és lefedettség érdekében a közszolgáltatások működtetésére a kötelező társulás eszközét sem vetik el.

– Az elmúlt évtizedekben a kormányzatok előszeretettel egyszerűsítették le az ügyeket lakosságszámra, mint egyetlen, de könnyen kezelhető mutatóra. Ez az uniformizálás számtalan település elé állított és állít ma is fejlődési gátat. Ez akadályozza a helyi kreativitást és az innovációt, ami viszont a helyi közösség aktivitásának csökkenését okozza. A tervezet jól érzékeli és kezeli is ennek a folyamatnak a veszélyeit – mondta Zongor, hozzátéve: a területi kormányzás újragondolása és az önkormányzati pénzügyek rendszerére tett javaslatok összhangban vannak és egymásra épülnek. Szerinte a javaslat megvalósítása együtt járna a helyi közösségek felértékelődésével, vagyis a polgárok nem passzív be- és elfogadói, hanem a folyamatot alakító aktív résztvevői lennének a helyi közügyeknek. – Ebből a szempontból is szükséges hangsúlyozni, hogy a valódi, fenntartható önkormányzás egyik lényegi feltétele, hogy az önkormányzati szereplők alkalmassá váljanak az önkormányzásra.

Az önkormányzó képesség tanítása és elsajátítása szükséges a választott és kinevezett döntéshozók és végrehajtók, valamint a polgárok, többek között a fiatalok tekintetében egyaránt. Újból fel kell szabadítani a településvezetőket a politikai béklyó alól és hitet nyújtani a lakosságnak, hogy van szerepük és lehetőségük saját életterük minőségének alakításában – jelentette ki lapunknak Zongor Gábor, aki szerint az önkormányzati tudás összegyűjtése és értékelése, valamint folyamatos fejlesztése, továbbá átadása lehet az a bázis, amely tartósan biztosítja a rendszer korrekcióját és megújulását. Maga egyébként úgy véli: a rendszer megújítása előtt mindenképpen készülnie kell egy az ország egészére kiterjedő átfogó felmérésnek az önkormányzatok tényleges helyzetéről, állapotáról és önkormányzó képességéről. – A valóság alapos ismerete, vagyis a beteg tényleges állapotának ismerete nélkül nem lehet hatásos gyógymódot alkalmazni, mivel a felépülésnek az is fontos feltétele, hogy a beteg is meg akarjon gyógyulni – tette hozzá.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.