Ha Vidnyánszky …

Láng Zsuzsa | 2020.08.14. 17:37

Olvasási idő kb. 4 perc

Ha nem 1964-ben születik,

ha nem Beregszászon, Kárpátalján, vagyis Ukrajnában,

ha nem egy pedagógus házaspár két tehetséges gyerekének egyikeként (a másik agykutató tudós lett),

ha nem tisztes szegénységben nő fel Nagymuzsalyon,

ha nem a szülei példáját követve választja a tanítást,

ha beéri a nagymuzsalyi tanító életútjának várható és belátható lehetőségeivel,

ha nem vonzza ellenállhatalanul az exhibicionizmus kiteljesedésének lehetősége a színház felé,

ha nem ér el gyorsan jelentős sikereket rendezőként,

ha nem látja, érzékeli, hogy “mások” sokkal kevesebb energiával, befektetett munkával már a világhír felhőit karcolják,

ha nem kell kilépnie egy fényesebben ragyogó rivalda fényébe,

ha nem érzi meg az “anyaország” egyrészt befogadni hajlandó, de azért mértéktartó elismeréseit,

ha nem szembesül azzal, hogy a kortársai ugyan respektálják, de mégis, kicsit idegenként tekintenek művészetére,

ha a tősgyökeres intellektualitás generációi értelmiségiként tekintenek rá, és nem afféle szegény feltörekvőre,

ha nem érzi a bennfentesség kínzó hiányát,

ha nem gyűjtenek neki a zsámbéki rakétakilövő bázison bemutatott Borbély Szilárd előadás után, hanem kortársként, sorstársként befogadják, és közibük tartozóvá emelik,

ha nem azt mondják, hogy “ami az enyém, az a tiéd is, testvér”,

ha nem uralta volna a feudalizmus a huszadik századot éppúgy, mint a huszonegyediket,

ha a zsigeri kisebbrendűséget feloldhatná valami kis varázsige,

ha nem jönnek kézre éppen bizonyos kurzusok,

ha nem érezne ugyanígy megannyi be- és elfogadásra éhes,

ha lassanként semmi sem elég, hogy elhiggyék: nem kell se boksz, se gól, se einstand a szabadsághoz, az egyenlőséghez, a testvériséghez,

ha a kérdésre elegendő lenne a válasz, és fölösleges hozzá a bezzeg…,

ha a fizikum nem lenne oppozícióban az intellektussal,

ha az erőfitogtatás nem helyettesítené a dialógust,

ha sikerülne végre belátni, hogy semmi sem tart örökké,

ha annak, aki zseniális Godot-ra várvát rendez, annak nehezen hihető el, hogy ne lássa: megpusztul az unalomtól ugyanaz a közönség a ki tudja hány barackfától,

ha a metamorfózis – legalábbis pszichológiai értelemben – nemcsak az ember madárrá vagy fává való változását jelentené, hanem akalmazkodását is az őt érő ingerek hatására,

ha mindez így lenne, akkor ideje volna szembenézni azzal a ténnyel is, hogy egyszercsak eljön a számvetés ideje. A “ha nektek volt nyolc évetek, nekünk most minimum tizenhat jár, ha eddig mi szívtunk, most ti fogtok”-nak befellegzett. Senkinek nincs egyetlen elfecsérelhető perce sem, mert – sajnos – ez most már nem erről szól,

ha nem vesszük észre páholyból, színházi látcsővel a kezünkben, hogy régen vége az előadásnak, egészen másról szól az élet, hogy tapsolhatunk ugyan, de a szereplők már régen lesminkeltek, és már messze járnak,

ha elhisszük, hogy szabad országokban szabad emberek döntehetnek szabad indentitásukról,

ha a SZFE sorsa, léte, nem valami bosszúálló, vérig sértett revansista filozófia kiszolgáltatottja,

akkor ideje belátnunk, hogy egy harminc éve (talán) elb@szott gesztus miatt nem Vidnyánszky Attila retorziója szabja meg mindannyiunk jövőjét, hanem a józan ész.
Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés