Hatalmas ásványkincs Szerbiában: lehetőség vagy katasztrófa?

Živana Šakić és családja a napokban elköltözik a szerbiai Gornje Nedeljice faluból. 200 négyzetméteres házukért és az egy hektárt valamivel meghaladó földjükért 200 ezer eurót kaptak – szerbiai viszonylatban ez nagyon sok pénz. A falu 83 házából 34 kelt el eddig. A Belgrádtól mindössze 130 km-re található nyugat-szerbiai Loznica környékén ugyanis, ahova Gornje Nedeljice is tartozik, egy új ásványi anyagra bukkantak, és bányát akarnak nyitni itt, ezért vásárolják fel a házakat. A Jadar folyóról jadaritnak elnevezett, a világon egyedülálló és kizárólag Szerbiában előforduló, nátrium-lítium-bór-szilikát-hidroxid összetételű anyag képlete majdnem megegyezik a Superman-képregényekből és -filmekből ismert, de kitalált kryptonit képletével, a kryptonithoz viszonyítva a jadaritból egyedül a fluor hiányzik. A Nemzetközi Ásványtani Világszövetség 2006-ban ismerte el az új ásványi anyagot.

A becslések szerint ezen a szerbiai lelőhelyen akár 200 millió tonna jadarit is található, amelynek értéke meghaladja a 10 milliárd dollárt. A jadarit ugyanis rengeteg lítiumot tartalmaz, és lítiumból készült akkumulátorral működnek az elektromos és hibrid autók, a mobiltelefonok, a hordozható számítógépek, és sok más elektronikus eszköz. A szerbiai lítium-készlettel el lehetne látni a világpiac szükségleteinek több mint tíz százalékát.

A Rio Tinto ausztrál–brit bányászati konszern másfél évtizede végez kutatásokat Szerbiában. Jelenleg megvalósíthatósági tanulmányt készít a kinyerés lehetőségeiről és a megtérülésről, és állítólag környezeti hatásvizsgálat is készül. A Rio Tinto aktívan együttműködik a szerb kormánnyal is, és úgy tervezi, ha elvégzik a Jadar folyó környékének kisajátítási eljárását, 2023-ban a kitermelés is megkezdődhet.

A dolgok azonban nem haladnak olyan olajozottan, mint ahogy azt a szerb politikusok és a konszern vezetői elképzelték. A tervezett bánya 22 falu és 19 ezer lakos életére lenne közvetlen hatással, ők jelenleg zömmel mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoznak. Ahogy közeledik az első robbantások ideje, a környékbeliek egyre gyakrabban és hangosabban tiltakoznak a bányaépítés ellen. A becslések szerint több mint 140 védett növény és állat kerülhet veszélybe. A környezetvédők és számos elismert szakember is osztja az itt élők aggodalmát. Ratko Ristić belgrádi professzor a Szerb Tudományos Akadémia májusi ülésén beszélt arról, hogy 203 hektárnyi erdőt és 316 hektárnyi termőföldet érintene hátrányosan a bányászat. A szakemberek szerint a lítium kinyerése során arzén halmozódik fel a lelőhelyeken és azok környékén, és emiatt a térség lakossága elbúcsúzhat a földműveléstől. Sokak szerint Szerbia egyik legszebb vidéke hatalmas természeti katasztrófa elé néz, ha a Rio Tinto lítiumbányászásba kezd Loznicánál, de a szennyezés elérheti a fővárost is. Miután a felszínre hozzák, a jadaritot vegyi anyagokkal kezelik majd, hogy eltűnjenek belőle a toxikus anyagok, amelyek viszont ott maradnak a parton, a salakon, és végül a felszíni vizek, az eső ezeket bemossa a folyókba és a termőföldbe – a Jadarból a Drinába, a Drinából pedig a Szávába jutnak majd a mérgek. A lítiumbánya elleni petíciót eddig több mint 123 ezren írták alá.

Az ügyben természetesen Aleksandar Vučić szerb államfő is megszólalt, olyasmit mondott, hogy „halálra röhögi” magát a jadaritbányászat elleni tiltakozásokon, hiszen Szerbiának se tengere, se más olyan természeti kincse nincs, ami szinte pillanatok alatt olyan dollármilliós hasznot hozna, mint a jadarit. Az elnök szerint a kárt nem a bánya, hanem a környezetvédelmi aktivisták tiltakozásai okozzák Szerbiának. A szerb államfő nem csak a környezetvédelmi előírások betartását ígéri, hanem új gyárakat és munkahelyeket is. Ha megnyílna a bányakomplexum, az szerinte több mint kétezer személynek adna munkát, sőt Szerbia ipari központtá is válhatna: a bányászattól kezdve a finomításon át egészen az akkumulátorgyártásig lehetőségek sora vár majd az országra. Egy meg nem nevezett európai autógyár évente 450 ezer, Szerbiában kinyert lítiumból készült töltőelemekkel működő elektromos járművet dobna piacra, ami 22,2 százalékkal növelné meg a bruttó hazai terméket – Vučić szerint ez egy soha vissza nem térő történelmi lehetőség. Bár az államfő a bányáról állítólag kész népszavazást is kiírni az érintett nyugat-szerbiai régióban, a közvélemény joggal tart attól, hogy ennek a referendumnak a végeredménye már előre ismert. A tét ugyanis óriási: ha megindulna a kitermelés, Szerbia egyszeriben nagyon fontos szereplőjévé válna az elektromobilitásnak, mivel az akkumulátorgyártók egyelőre elsősorban chilei, ausztrál és kínai lítiumból dolgoznak.

A Rio Tinto eddig 450 millió dollárt költött el a szerbiai kutatásokra, és azt ígéri: további 100 milliót áldoz környezetvédelemre, 40 milliót pedig egy víztisztító kiépítésére. Azzal igyekszik leszerelni a szkeptikusokat, hogy Szerbiában tiszteletben tartja majd a környezetvédelmi előírásokat, és itt nem történhetnek meg olyan katasztrófák, mint a világ más helyein. A Rio Tintónak ugyanis nincs túl jó reputációja környezetvédelmi körökben, több komoly botrány is fűződik a bányáihoz. Az egyik legnagyobb Pápua Új-Guineában történt, ahol a gazdag rézkincs és a járulékos arany kitermelésére az 1980-as években nagymérvű külszíni bányászatba fogtak. A természet pusztítása miatt az őslakók szabotázsakciókba kezdtek, ami 1988-ban 9 évig tartó, Bougainville szigetének függetlenségéért folytatott polgárháborúba torkollott. Hogy a szennyezés azt követően is fennállhat, miután a munkálatok befejeződnek, ez az eset is bizonyítja: tavaly szeptemberben az a vád érte a vállalatot, hogy a három évtizeddel korábban bezárt bányából méreg szivárog a folyókba – az itt élők azt állítják, hogy a bánya miatt 12 ezer ember betegedett meg. Tavaly májusban pedig Ausztrália nyugati részén egy vasércbánya bővítésekor leromboltak egy 46 ezer éves, felbecsülhetetlen régészeti jelentőségű őslakos kulturális helyszínt. Az eset miatt három magas rangú vezetőtől megvonták éves teljesítménybónuszát, majd a közvélemény nyomására el is bocsájtották őket.

A Rio Tinto bevételei a becslések szerint Szerbia éves költségvetésének legalább a dupláját, ha nem a tripláját teszik ki. A vállalat az elmúlt néhány évben pontosan kiismerte azon szerbiai intézmények működésének a természetét is, amelyeknek a hangzatos ígéretek betartását kellene majd ellenőrizniük. A Rio Tinto ennek megfelelően magabiztos is – azzal számol, hogy minden tiltakozás ellenére jövőre megkapja az engedélyt a bánya építésére.

A helyiek nagyobb része pontosan ezért nem akar se referendumot, se bányát. Ők azt akarják, hogy minden maradjon úgy, ahogy van, legyenek biztonságban és ne kelljen elköltözniük az otthonukból. A Rio Tintónak a beruházás első szakaszában 600 hektár földterületre van szüksége, eddig ebből 148 hektárt már meg is vásárolt. A hírek szerint Szerbiában másutt is kutatnak jadarit után.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.