Lakner Zoltán Hatalmi célok emésztik fel a visegrádi kapcsolatrendszert

Sokféle regionális együttműködésre nyílhatna tér az Európai Unión belül

A harminc éve létrehozott visegrádi együttműködés mai helyzete és lehetséges jövője volt a témája a Friedrich Ebert Alapítvány, a Political Capital (PC) és a Jelen online rendezvénysorozatának utolsó beszélgetésén. A PC munkatársa, Istrate Dominik előadását követően előbb Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és Zgut Edit politológus, majd Szél Bernadett országgyűlési és Ujhelyi István európai parlamenti képviselő eszmecseréjét moderálta külpolitikai szakírónk, Kaló Máté. Bár a politikusok és a szakértők megközelítései nem estek teljesen egybe, abban egyetértettek, hogy az Orbán-éra magyar külpolitikája beszűkíti a szóba jöhető partnerségek körét, és Visegrád is egyre inkább Orbán és Kaczynski dacszövetségére korlátozódik. 

1990 novemberében kezdeményezte Antall József – Jeszenszky Géza, akkori külügyminiszter visszaemlékezése szerint – Lengyelország és az akkori Csehszlovákia szorosabb együttműködését, elsősorban azzal a céllal, hogy az „éllovas” rendszerváltó országok hangolják össze erőfeszítéseiket a Varsói Szerződés megszüntetésére és az euroatlanti csatlakozás felgyorsítására. Az 1335-ös királytalálkozó emlékére Visegrádra összehívott állam- és kormányfői csúcstalálkozón, 1991 februárjában alapozták meg az együttműködést. A klub két évvel később négytagúra bővült Csehország és Szlovákia létrejöttével, azonban a Mečiar-féle illiberalizmus igencsak kilógott a demonstratívan demokratizáló közép-európai eminensek köréből, amelyek az átmenettel összefüggő nyavalyáik közepette igyekeztek lerövidíteni a nyugati integrálódás időszakát. Ennek időzítése messze nem csupán rajtuk múlt, de Budapest, Prága és Varsó 1999-ben valóban első körös csatlakozóvá válhatott a NATO-ban. Az EU viszont bevárta a teljes térséget, s nemhogy a négy visegrádit, de egyidejűleg tíz volt szocialista országot vett fel a tagjai közé 2004-ben.

Azóta sok víz lefolyt nem csak a Dunán, de a Moldván és a Visztulán is. A korábban lemaradó Szlovákia egyedüli visegrádi országként 2009 óta az eurózóna tagja. Csehország ezzel együtt is hagyományosan a legfejlettebb gazdasággal és legmagasabb életszínvonallal rendelkező ország maradt a négyesben. Lengyelország az Unión belül a legnagyobb tagállamok egyike, egyebek mellett résztvevője a weimari háromszögnek, Németországgal és Franciaországgal együtt, valamint szoros kapcsolatok fűzik a balti államokhoz is. Magyarországnak úgyszintén megvannak a maga speciális kapcsolódási pontjai, például Ausztriához, vagy a nyugat-balkáni országokhoz.

Kétféleképpen is kérdés tehát, hogy Visegrádnak van-e értelme önmagában: összetartoznak-e valóban ezek az államok, illetve nem volna-e több értelme a nagyobb léptékű regionális kooperációk előnyben részesítésének?

Tény, hogy a V4 országcsoport harminc éve ismert márkanév, immár az európai politikában is, más kérdés, hogy éppen milyen jelentést tulajdonítanak neki. Bajnai Gordon a kormányzásáról szóló könyvben büszkén számolt be róla, hogy az uniós csúcstalálkozókat megelőző visegrádi különegyeztetés az ő kezdeményezése volt, s hogy még a német kancellárt is meg tudta olykor lepni a közép-európai összetartás tervszerűsége. 2010 után Orbán Viktor egyre gyakrabban emlegeti a visegrádi országokat abban az összefüggésben, hogy szerinte a „hanyatló” nyugattal szemben Közép-Európa, és benne a V4-ek képviselnék az Európai Unió általa vélt „eredeti” szellemiségét. Értsd: a migránsoktól, a „genderideológiától” és az „LMBT-propagandától” mentes „keresztény”, a hagyományos család és a demokrácia „sajátos” modelljének lángját őrző megközelítést.

Orbán e nézeteit azonban a többi visegrádi országok körül is csak egy, a szintén jogállami eljárásokkal szembenéző Lengyelország osztja. A migráció elutasításában 2015-ben kialakított visegrádi álláspont jól jött Prágának és Pozsonynak is, de a csehek és a szlovákok egymást váltó kormányfőinek egyike sem osztotta Orbán Közép-Európa-látomásait. Erősen kétséges az is, követőkre találhat-e a visegrádi kormányok körében Orbán legújabb kampánya, amely egyebek mellett az Európai Parlament (EP) megszüntetését célozza. Orbán 2019-ben még az EP bevételére készült, e törekvése kudarcát látva most már inkább likvidálná az egyetlen közvetlenül választott uniós intézményt – mindezt a demokráciára hivatkozva.

Ebből is látszik, a nagy szavak mögött pusztán arról van szó, hogy a magyar és a lengyel külpolitika érdekeit Orbán és Kaczynski egyaránt alárendeli saját hazai hatalmi törekvéseinek. Azaz olyan partnereket keresnek, akiknek nem szúr szemet az egyre erősödő autoriter tendencia. Ez az, amit Orbán akként jellemez, hogy a nyugati országokkal szemben Oroszország és Kína azért megbízható partnerek, mert ők nem szólnak bele a belügyekbe, nem mondják meg, hogyan éljünk – ellentétben a németekkel és Brüsszellel. Csakhogy ez hazugság. Az oroszok Európa-szerte pénzelnek olyan, többnyire szélsőjobboldali pártokat, amelyek közül többel is kapcsolatokat épít a Fidesz. Mi ez, ha nem beleszólás a belügyekbe? A Fudan-tüntetés kapcsán pedig a budapesti kínai nagykövetség ügyvivője nem csak tiltakozott, de kéretlen tanácsokat is adott Karácsony Gergelynek, miként értelmezze a főpolgármesterséget, amit szintén nehéz „nem beleszólásnak” tekinteni.

Az orosz kapcsolat különösen megosztó a visegrádiak körében, mert bár a lengyelek – ahogyan Zgut Edit elmondta – szemet hunynak Orbán keleti nyitása felett, ettől még alapvetően másképpen állnak Putyin Oroszországához, mint a magyar miniszterelnök. Magyarország eléggé húzódozott akkor is, amikor idén tavasszal Babiš cseh kormányfő orosz diplomatákat utasított ki egy 2014-es terrorcselekmény orosz szálának napvilágra kerülése miatt, érezvén saját hazai közvéleménye elvárásait. Szlovákiában Igor Matovič miniszterelnöki bukásához vezetett a ragaszkodása az orosz vakcinához, amellyel ma már ugyan oltanak északi szomszédunknál, de kicsi az érdeklődés iránta. Zgut Edit úgy látja, Orbán nyíltan oroszbarát álláspontja mára kisebbségbe szorult a közép-európai térségben.

A webinar felvezető előadásában Istrate Dominik felhívta a figyelmet arra, hogy a visegrádi országok három évtized alatt sem alakították ki együttműködésük intézményeit, mozgásuk összehangolása jórészt a gyakori kormányfői csúcstalálkozókra korlátozódik. Jeszenszky Géza ennek kapcsán az öt skandináv ország, valamint a három balti állam sokkal szorosabb kapcsolatait ajánlotta mintaként, hozzátéve, hogy minden ilyen európai együttműködés alapja a demokratikus értékek melletti elköteleződés. Zgut Edit beszélt a Három Tenger Kezdeményezésről is, amely a Balti-tengertől az Adriáig és a Fekete-tengerig húzódó országok érdek-összehangolását célozza. A Varsóban élő politológus fontos megjegyzése volt, hogy ez az a nagyságrend, amelyet már az amerikai külpolitika is értelmezni képes, nem csak gazdasági, hanem biztonságpolitikai szempontból. E konstrukcióban a vezető szerep nyilvánvalóan Lengyelországé és Romániáé lehet.

Ilyen előzmények után vetette fel a beszélgetés politikusi paneljében Ujhelyi István, hogy a visegrádi együttműködésre a ma ismert formájában talán nincs is szükség. Abban az értelemben egészen biztosan nem, hogy ez legyen a fórum, ahol Orbán és Kaczynski folytatólagosan „bevédik” egymást. Jeszenszky Géza közbevetésére válaszul azonban a szocialista európai parlamenti képviselő úgy pntosított, hogy a regionális együttműködések sokféleségének nagyon is lenne értelme, de akkor már egyfajta „Visegrád pluszban” kellene gondolkodni, beleértve például Ausztriát, Horvátországot, Romániát.

Szél Bernadett, aki a magyar parlament – a kormánypárt által takaréklángon tartott – Európa-ügyek bizottságának tagja, ennél határozottabban Visegrád-párti volt. Szerinte egy létező formát feladni pusztán azért, mert azt a mai magyar és lengyel rezsim meghekkeli, „lenyúlja”, hiba volna. Inkább arra kellene törekedniük a térség országainak, hogy olyan, mindannyiuk számára fontos ügyekben lépjenek fel közösen, amilyen a klímaváltozás elleni küzdelem és a bérszínvonal emelése, azaz meg lehetne kísérelni a visegrádi keretek feltöltését új tartalmakkal.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.