Hatalmi célok emésztik fel a visegrádi kapcsolatrendszert

Sokféle regionális együttműködésre nyílhatna tér az Európai Unión belül

Lakner Zoltán | 2021.07.06. 19:15

Olvasási idő kb. 8 perc

1990 novemberében kezdeményezte Antall József – Jeszenszky Géza, akkori külügyminiszter visszaemlékezése szerint – Lengyelország és az akkori Csehszlovákia szorosabb együttműködését, elsősorban azzal a céllal, hogy az „éllovas” rendszerváltó országok hangolják össze erőfeszítéseiket a Varsói Szerződés megszüntetésére és az euroatlanti csatlakozás felgyorsítására. Az 1335-ös királytalálkozó emlékére Visegrádra összehívott állam- és kormányfői csúcstalálkozón, 1991 februárjában alapozták meg az együttműködést. A klub két évvel később négytagúra bővült Csehország és Szlovákia létrejöttével, azonban a Mečiar-féle illiberalizmus igencsak kilógott a demonstratívan demokratizáló közép-európai eminensek köréből, amelyek az átmenettel összefüggő nyavalyáik közepette igyekeztek lerövidíteni a nyugati integrálódás időszakát. Ennek időzítése messze nem csupán rajtuk múlt, de Budapest, Prága és Varsó 1999-ben valóban első körös csatlakozóvá válhatott a NATO-ban. Az EU viszont bevárta a teljes térséget, s nemhogy a négy visegrádit, de egyidejűleg tíz volt szocialista országot vett fel a tagjai közé 2004-ben.

Azóta sok víz lefolyt nem csak a Dunán, de a Moldván és a Visztulán is. A korábban lemaradó Szlovákia egyedüli visegrádi országként 2009 óta az eurózóna tagja. Csehország ezzel együtt is hagyományosan a legfejlettebb gazdasággal és legmagasabb életszínvonallal rendelkező ország maradt a négyesben. Lengyelország az Unión belül a legnagyobb tagállamok egyike, egyebek mellett résztvevője a weimari háromszögnek, Németországgal és Franciaországgal együtt, valamint szoros kapcsolatok fűzik a balti államokhoz is. Magyarországnak úgyszintén megvannak a maga speciális kapcsolódási pontjai, például Ausztriához, vagy a nyugat-balkáni országokhoz.

Kétféleképpen is kérdés tehát, hogy Visegrádnak van-e értelme önmagában: összetartoznak-e valóban ezek az államok, illetve nem volna-e több értelme a nagyobb léptékű regionális kooperációk előnyben részesítésének?

Tény, hogy a V4 országcsoport harminc éve ismert márkanév, immár az európai politikában is, más kérdés, hogy éppen milyen jelentést tulajdonítanak neki. Bajnai Gordon a kormányzásáról szóló könyvben büszkén számolt be róla, hogy az uniós csúcstalálkozókat megelőző visegrádi különegyeztetés az ő kezdeményezése volt, s hogy még a német kancellárt is meg tudta olykor lepni a közép-európai összetartás tervszerűsége. 2010 után Orbán Viktor egyre gyakrabban emlegeti a visegrádi országokat abban az összefüggésben, hogy szerinte a „hanyatló” nyugattal szemben Közép-Európa, és benne a V4-ek képviselnék az Európai Unió általa vélt „eredeti” szellemiségét. Értsd: a migránsoktól, a „genderideológiától” és az „LMBT-propagandától” mentes „keresztény”, a hagyományos család és a demokrácia „sajátos” modelljének lángját őrző megközelítést.

Orbán e nézeteit azonban a többi visegrádi országok körül is csak egy, a szintén jogállami eljárásokkal szembenéző Lengyelország osztja. A migráció elutasításában 2015-ben kialakított visegrádi álláspont jól jött Prágának és Pozsonynak is, de a csehek és a szlovákok egymást váltó kormányfőinek egyike sem osztotta Orbán Közép-Európa-látomásait. Erősen kétséges az is, követőkre találhat-e a visegrádi kormányok körében Orbán legújabb kampánya, amely egyebek mellett az Európai Parlament (EP) megszüntetését célozza. Orbán 2019-ben még az EP bevételére készült, e törekvése kudarcát látva most már inkább likvidálná az egyetlen közvetlenül választott uniós intézményt – mindezt a demokráciára hivatkozva.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Űrverseny 2.0: Amerika és Kína célba vette a Holdat

Krajczár Gyula

Többszöri halasztás után november 16-án Floridából útjára indult az Artemis I nevű Hold-misszió. Ezzel kezdetét vette a 2017-ben indult új amerikai Hold-program első űrbéli szakasza. A küldetésen még nem utazik ember, az Orion űrjárműben rengeteg szenzorral feljavított próbababák foglalnak helyet. A parancsnoki székben ülő test a Commander Moonikin Campos névre hallgat.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Megerősödtek a populisták Európában, de nem sikerült áttörniük

Tóth Ákos

Habár minden jel arra mutatott, hogy Európában számottevően megerősödnek a szélsőjobboldali és populista pártok, de nem valószínű, hogy ezek az erők az Európai Tanácsban blokkoló erőt tudnának képezni a jövőben – hangzott el a Political Capital (PC), a Friedrich-Ebert Alapítvány (FES) és a Jelen közös rendezvényén, ahol Kőváry Sólymos Karin, a Brnoi Egyetem doktori hallgatója és a Jan Kuciak Oknyomozó Alapítvány kutatója, valamint Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont vezetője elemezte a hagyományos pártok számára egyelőre nehezen kezelhető helyzetet a PC és a FES közös tanulmánya alapján, Lakner Zoltán politikai elemző, a Jelen főszerkesztőjének moderálásával.

Elolvasom
Keresés