Hello, Röfi!

Vásárhelyi Mária | 2022.12.19. 13:16

Címkék:

Szolidaritás

Olvasási idő kb. 5 perc

Olvasom, hogy a párizsi Charles de Gaulle repülőteret december 3-tól 10 napon keresztül, a tábornok lányára emlékezve, átnevezik Anne de Gaulle repülőtérnek. Anne de Gaulle legfiatalabb leánya volt, aki Down-szindrómával született. Ő volt talán az egyetlen ember, aki iránti szeretetét az egyébként zárkózott és mogorva tábornok nyilvánosan is kimutatta.  A lány mindössze 20 évet élt, ám de Gaulle a bekeretezett fényképét mindig magával hordta, és a mellényzsebében elhelyezett kép mentette meg az életét, amikor merényletet kíséreltek meg ellene.  A kereten fennakadt a golyó.

A francia kormány a repülőtér ideiglenes átnevezésével kívánta felhívni a figyelmet a fogyatékkal élő emberek világnapjára, jelezni társadalmi elfogadottságuk és támogatásuk fontosságát. Ezt úgy hívják, hogy politikai gesztus. Demokratikusan megválasztott és működő kormányok számtalan ilyen és hasonló gesztussal szokták jelezni a kisebbségek, az elesettek, a hátrányos helyzetűek iránti szolidaritásukat és felelősségüket.

Magyarországon a politikai életből teljesen eltűntek a gesztusok. A kormánypártok politikusai és az ország vezetői nem érzik szükségét annak, hogy jelezzék együttérzésüket, megértésüket azok iránt, akik segítségre, támogatásra szorulnak, akik reménytelenül nehéz körülmények között élnek. Azért nem érzik szükségét, mert nincsenek bennük ilyen érzések. Ők megvetik a szegényeket, a rászorulókat, az elesetteket, felesleges ballasztnak tartják őket, akik nem hajtanak hasznot és csak pénzbe kerülnek az államnak.  Mert – ahogyan ezt gyakran jelzik is – számukra a dzsungel törvényei az irányadók, győzzön az erősebb, pusztuljanak a gyengék.

Számukra az egyetlen igazi érték az erő, az egyetlen értelmes cselekvés a küzdelem, az egyetlen cél a bármi áron való győzelem. És aki nem akar, vagy nem tud részt venni ebben az állandó küzdelemben, aki gyenge és vesztes, azt megvetik, azon átgázolnak.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés