Fóti Tamás Helyreállítási alap: Brüsszel két tűz között

Tovább folyik az Európai Bizottság (EB) és Magyarország, valamint Lengyelország között a helyreállítási alap felhasználásáról szóló vita, miután a szeptember 30-i határidő lejártával Brüsszel nem kapott megnyugtató választ a pénzek korrupciómentes elköltésének garantálására. (Varsóval már augusztus 3-án lejárt a határidő.) A sajtóban megjelent november 15-i új határidő az EB-t is meglepte, nincs tudomása formális határidőről. „A felek konstruktív párbeszédben állnak” – hangzik a visszatérő tájékoztatás, amely egyúttal azt is jelzi, hogy a magyar kormány keresi a kompromisszumot. Bár Brüsszelben a téma kényességére tekintettel egyetlen forrásunk sem volt hajlandó érdemben nyilatkozni, a folyamat nem transzperes jellegének nem csak a sajtó – és rajta keresztül a közvélemény – az áldozata.

Az Európai Parlament múlt heti plenáris ülésére hivatalos volt az EB gazdaságpolitikáért felelős olasz tagja, Paolo Gentiloni, aki magától értetődőnek tartja, hogy amíg a nemzeti tervekről nem születik meg a végleges értékelés, addig nincs érdemi szivárogtatás. Ennek persze megvan a maga logikája, Brüsszel nem a sajtón vagy a képviselőkön keresztül akar üzenni. Az is érthető, ha az EB nem akarja, hogy az adott tagállammal folytatott vitáját kívülről befolyásolják. Az azonban rosszul értelmezett konfliktuskerülés, hogy ebben a sok szereplős játékban – amely egyaránt megy az európai és az adott tagállam polgárainak a bőrére – nem enged betekintést kártyáiba. Az EP is az ellen a gyakorlat ellen szólal fel, hogy az EB inkább tekinti partnerének a tagállamot (az Európai Tanács egyik tagját), mint a közvéleményt.

Azt a közvéleményt, amely látva a nagy titkolózást, elkezd spekulálni: lehet, hogy Brüsszel beéri olyan kompromisszummal, amely azt a látszatot kelti majd, hogy a testület elegendő garanciát kapott az alap céljának megfelelő felhasználásáról? A háttérben persze van másik konfliktus is: az EP nagy többséggel elfogadott határozatában szólította fel az EB-t, hogy éljen a Tanácstól kapott felhatalmazással és indítsa el a jogállamiság megsértőivel szembeni eljárást, különben az EP pert indít az EB ellen. A parlament szerint ugyanis az uniós támogatások kifizetését a jogállamisággal összekötő feltételrendszert már lehet alkalmazni, annak ellenére, hogy azt Magyarország és Lengyelország megtámadta az Európai Bíróságon. 

Budapest szerint nincs meg a jogállamisági feltétel mechanizmusának a jogalapja, és az unió megsérti a jogbiztonság elvét. Továbbá a mechanizmus létrehozásával párhuzamos eljárást kreál a Tanács, hiszen a lisszaboni szerződés 7-es cikkelye előírja, milyen eljárás alá kerül a jogállamiságot megsértő tagállam. Ez az új eljárás valójában csak arra szolgál, hogy megkerüljék a 7-es cikkelyt (amely éppen azáltal veszített jelentőségéből, hogy magasra emelte az amúgy is komplikált alkalmazás küszöbét, és ezért lényegében használhatatlannak bizonyult – a szerk.), és ily módon párhuzamos eszközt hoz létre. A magyar kormány véleménye szerint az új mechanizmus sérti az uniós jog általános elveként elismert jogbiztonság és normavilágosság elvét. Az alapvető fogalmak részben nem definiáltak, illetve részben nem is lehetséges egységes meghatározásuk. Ezért nem alkalmasak arra, hogy megalapozzák a tagállamok jogrendszerére és hatóságaik működésére vonatkozó elvárásokat, illetve, hogy azokat a rendelet alapján a tagállamok beazonosíthassák.

Mivel legkorábban az év végén, egy bizottsági forrásunk szerint inkább jövő tavasszal várható ítélet, az EP nem akar addig várni. Különösen annak fényében nem, hogy a lengyel alkotmánybíróság a múlt héten kimondta: az uniós jog nem élvez elsőbbséget a lengyellel. Ezt Brüsszelben egyenesen hadüzenetnek tartják, és az EP első reakciójában az uniós kifizetések befagyasztását követeli. Mások arra intenek, hogy az alkotmánybíróság döntése csak akkor válik hatályossá, ha kihirdetik a hivatalos közlönyben, amit a kormány kedve szerint késleltethet. Az alkotmánybíróság persze veszélyes útra lépett. Azzal a döntésével, hogy a lengyel törvények felülírják az uniós joganyagot, saját tagságuk jogalapját vonják kétségbe. Csatlakozásukkor ugyanis kötelezettséget vállaltak arra, hogy az uniós joganyagot átültetik nemzeti jogrendjükbe. Amikor a magyar miniszterelnök üdvözli a varsói döntést és arról beszél, hogy a lengyelek megvédték szuverenitásukat, és megállítják Brüsszel túlterjeszkedését, olyan szemléletet próbál eladni, amely hamis tézisen alapul. Az EU joganyaga ugyanis a tagállamoktól függ, az Európai Bizottságnak az a feladata, hogy kidolgozzon jogszabályjavaslatokat, illetve őrködjön a Tanács és az EP által hozott törvények betartása felett.

A helyreállítási alap elvesztésének veszélye arra szoríthatja Varsót, hogy enyhítsen harcias felállásán és hagyjon fel EU-ellenes propagandájával. A vajdaságok már egymás után szüntették meg a korábban LMBTQ-mentesnek hirdetett zónákat, miután világossá vált, hogy a helyreállítási alapból jelentős összegeket veszíthetnek, ha az Európai Bizottság diszkriminálásnak, társadalmi csoportok kirekesztésének ítéli a zónák létesítését.

Ursula von der Leyen, az EB elnöke az unió helyzetéről tartott szeptemberi értékelő beszédében igyekezett megnyugtatni az EP képviselőit: mindaddig nem javasol elfogadásra nemzeti helyreállítási terveket, amíg nem sikerül a lengyel és magyar kormánynak eloszlatnia az igazságszolgáltatás függetlenségével és a korrupcióval kapcsolatos kételyeket.

Bár Brüsszel tehát hallgat arról, mivel is elégedetlen konkrétan a helyreállítási terv kapcsán, azért valamennyire beazonosíthatóak a hiányosságok. Elég csak betekinteni a magyar jogállamiság minőségével foglalkozó, nyáron közzétett jelentésébe, amely megállapította, hogy az uniós pénzek felhasználása ellenőrizetlen, a közbeszerzéseken induló vállalkozások közötti kapcsolatok feltáratlanok, esetlegesen egyeztetett pályázatok korrupciós kockázatokat rejtenek. Vagyis az EB garanciákat akar látni, hogy követhető az uniós pénzek útja, biztosítják az intézményi hátteret a független ellenőrző mechanizmusok megteremtését.

A lemaradás máris jelentős. Az EB már hónapokkal ezelőtt megkezdte a nemzeti tervek felülvizsgálatát, sőt, a legtöbb tagállam esetében már az előleget, amely a teljes összeg 13 százaléka, át is utalták. A magyar és a lengyel mellett már csupán a svéd terv vár az EB engedélyére, amit utána még a Tanácsnak is meg kell erősítenie, bár az már csak formális lépés. Két ország, Hollandia és Bulgária nem nyújtotta be tervét, ugyanis a választások után még nem sikerült tető alá hozni az új kormányt, következésképp terv sem létezik. Az eddig beadott 25 tervből Brüsszel tehát 22-re bólintott rá, ezekből 18 már a Tanácsot is megjárta és 16 esetében teljesült az előfinanszírozás.

A magyar kormánynak már csak azért is sürgős lehet a friss pénzeszköz, mert, ha az utalás áthúzódna jövő évre, akkor már azt is vizsgálnák, hogy az előlegként rendelkezésre álló pénzekből finanszírozandó projektek megfelelnek-e a helyreállítási alap céljainak, ami most még nincs terítéken.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.