Hibriddé gyorsulás

Kormányzati össztűz a Freedom House-ra

Tóth Ákos | 2020.06.04. 11:22

Olvasási idő kb. 9 perc

„A Freedom House nemzetközi hírű, emberi jogokat védő, és a demokrácia állapotát vizsgáló szervezet.” Íme, egy idézet, 2007-ből. És egy másik, immáron 2020-ból: „Nem is vártunk mást az egykoron tisztelt emberi jogi szervezetből Soros kirakatszervezetévé avanzsált társaságtól”. E két, egymásnak gyökeresen ellentmondó kijelentés két fideszes politikustól származik. Az első Balog Zoltántól, miután a nemzetközi szervezet érzékenyen reagált a 2006-os rendőri túlkapásokra. A 13 évvel későbbit a közelmúltban írta Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár arra reagálva, hogy a Freedom House legfrissebb, Nations in Transit című jelentése szerint Magyarország 2019-ben a félig szilárd demokráciák köréből lecsúszott a hibrid rezsimek sorába. Az államtitkár ingerülten tette hozzá: „Le lehet értékelni Magyarországot újra és újra a liberális fundamentalizmus tévképzetei mentén, de a magyar emberek a saját bőrükön érzik a valóságot, így nem lehet őket csak úgy félrevezetni.”

A két kijelentés közötti éles különbség rávilágít arra, hogy miként változott a Fidesz véleménye időközben nem csak a Freedom House-ról, hanem a liberális demokráciáról is. A nemzetközi szervezetet gyakorta éri ugyanis az a vád – tegyük hozzá: mostanában leginkább csak Magyarország részéről -, hogy egy általa elképzelt, ideálisnak tartott világkép alapján osztogatja országosztályzatait, amiben annyi igazság mindenképpen van, hogy a Freedom House nem valamiféle akadémiai testület, hanem olyan értékvállalt civil szervezet, amelynek deklarált célja, hogy elősegítse a demokrácia és a szabadság terjedését. Ugyanakkor a liberális demokrácia Magyarországon kívül mindenhol az alkotmányos jogállam szinonimája, vagyis, szemben azzal, ami Kovács Zoltán logikájából következik, a jelentés nem “liberális” értékvállalást jelez, hanem a demokrácia minimumkritériumaival szembesíti egy adott ország politikai berendezkedését.

indulo_Orban-Democracy-Freedom-House_px_here_com

 

Fotó: Pxhere

 

Az is állandó vita tárgya a Freedom House és más szervezetek hasonló jelentéseivel kapcsolatban, hogy számszerűsíthetők-e a politikai-társadalmi folyamatok. Ez a jelentés módszertanát érintő kérdés, hiszen a végleges demokráciapontot hét különböző mérőszám átlaga adja ki. A kategóriák közé tartozik a korrupció, az igazságszolgáltatás állapota, a választási rendszer, a civil társadalom, a média függetlensége, és az, hogy mennyire működik demokratikusan a helyi (önkormányzati), illetve a nemzeti kormányzás. Az országokat hetes skálán pontozzák, ahol a magasabb értékek jelzik az erősebb demokráciát. Kétségtelen, hogy a társadalmi jelenségek eltérnek, mondjuk a víz hőmérsékletének egzaktságától, ugyanakkor a mérést végzők azt jelölik ki, hogy mit tartanak fontosnak vagy kevéssé fontosnak egy-egy jelenség, például a médiaszabadság szempontjából, s osztályzatukat a két végponthoz képest az határozza meg, hogy az, jelesül a médiaszabadság a gyakorlatban mennyire érvényesül. Ugyanígy határozzák meg a közgazdászok a gazdasági növekedést is, amely szintén nem olyan objektív mérőszám, mint a víz hőmérséklete. Vagyis az „osztályozás”, nevezzük így, valójában nem egzakt, de mégis, folyamatok, tendenciák megragadására alkalmas eszköz.

Márpedig ezek a folyamatok Magyarország esetében a Freedom House jelentése szerint igencsak aggasztóak, hiszen a hibrid rezsimekben tartanak ugyan választásokat, de törékenyek a demokratikus intézményeik, és komoly kihívások elé állítják a politikai és polgári szabadságjogokat. A Freedom House egy nyilvánvalóan tudatosan alakított folyamatot hoz felszínre, még ha ez nem tetszik is Kovács Zoltánnak: a legutóbbi jelentésekben Magyarország még a félig szilárd, korábban, 2015 előtt pedig a szilárd demokráciák közé tartozott.

Azt, hogy Magyarország átlagosan 3,96 százalékpontos eredményt elérve lecsússzon a 4 ponttól kezdődő félig szilárd demokrácia kategóriájáról, a politika azzal érte el, hogy a választások, a korrupció és a helyi demokrácia szempontjából rontott az előző évhez képest. A jelentés szerint 2019-ben a kormány megszilárdította az oktatás és a művészeti szféra feletti kontrollját. A jelentés utal a CEU elűzésére, megállapítja, hogy tovább szűkítették a migránsok és menedékkérők jogait, s leszögezi: bár az ellenzék fontos győzelmeket aratott az önkormányzati választásokon, a kormány „masszív propagandahálózata”, továbbá az, hogy politikai alapon használnak adminisztratív eszközöket, súlyos terhet ró az eleve megosztott pártokra.

Bojkott?

A jelentés szóba hozza azt a közkeletű dilemmát, hogy az ellenzéki pártoknak meddig indokolt részt venniük a parlamenti munkában. Az Európai Uniónak továbbra is az az álláspontja, hogy az ellenzéki pártoknak a parlamentben a helyük, de a Freedom House érthető válasznak tartja a bojkottot, hozzátéve, hogy az akár még erősítheti is a hatalmon levőket.

keretes_hadhazy_tabla_parlament_facebook
  

Fotó: Facebook/Hadházy Ákos

 

Nagyon fontos szempont a módszertan vizsgálatakor, s ez is jelzi annak objektivitását, hogy a jelentés készítői nem következtethetnek. Vagyis csak azt vehetik figyelembe munkájuk során, aminek már volt jogkövetkezménye. A könnyebb érthetőség kedvéért: Magyarország esetében nem érintették például a civilellenes törvényt, az hiába leng az érintett szervezetek feje fölé Damoklész kardjaként, hiszen a mérés pillanatáig nem alkalmazták. E logika alapján ugyanakkor szinte bizonyos, hogy a jövő évi jelentésből nem hiányzik majd a vírushelyzetből eredeztethető rendeleti kormányzás bírálata, de nem önmagából abból a tényből következően, hogy a kormány ma az Országgyűlés kiiktatásával lényegében azt tehet, amit akar, hanem azért, mert a rendeleti kormányzásnak volt jogkövetkezménye. Elég, ha csak az önkormányzatoktól önkényesen elvont óriási összegekre gondolunk.

S ha már objektivitás: a kormányhoz közelálló sajtó felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyarországról szóló jelentés szerzője az a Filippov Gábor politológus, történész, aki 2018-ban elemzést tett közzé a 24-hu-n arról, hogy Magyarország, álláspontja szerint, már hibrid rezsim. Az ezt felidézők ezzel azt akarják bizonyítani, hogy Filippov saját álláspontjának igazolására használta a jelentést. E bírálat több okból is megalapozatlannak tűnik. Az egyik, hogy a Freedom House már 2005 óta használja jelentésében a hibrid rezsim kategóriáját. Nem csoda, hiszen maga a fogalom is a hatvanas évek óta létezik. A szerzőnek ugyanakkor a megadott kategóriák között kell mozognia, nem ő osztja a címkéket. A másik ok, és ez talán fontosabb, hogy az országjelentések íróit nem arra kérik, hogy magát a rendszert értékeljék, hanem arra, hogy adjanak tényekkel alátámasztott pontszámokat az egyes kategóriákra. A belső szabályzat kifejezetten hangsúlyozza, hogy a jelentéstevők ne számolgassák előre, mi lesz a végeredmény, vagyis ne a rezsim besorolását jelentő összpontszámhoz igazítsák osztályzataikat. Sokatmondó, hogy az elmúlt években a jelentést az a Hegedűs Dániel politológus írta, aki kollégájával, Bozóki Andrással 2018-ban elsőként említette releváns folyóiratban, hogy Magyarország hibrid rezsim. Ennek ellenére a jelentéseiben Magyarország még a félig szilárd demokráciák körébe tartozott – vagyis Hegedűs, ha úgy tetszik, a belső meggyőződése ellenére minősítette az országot több alkalommal is demokráciának.

Ide tartozik az is, hogy a Freedom House tanácsadói-konzulensi stábja szakmailag meglehetősen konzervatív, ami esetükben azt jelenti, hogy még „vissza is fogják a jelentéstevő kezét”, vagyis meglehetősen sok az ellensúly a rendszerben, és az ország végső besorolásában a jelentés íróinak már csak kevés szavuk van.

Díszes társaság

A Freedom House által vizsgált 195 országból 86-ot minősítettek szabadnak, 59-et részben szabadnak, 50-et pedig nem szabadnak. A jelentés a Balkán egy részét (Bosznia-Hercegovinát, Szerbiát, Koszovót, Montenegrót, Albániát, Észak-Macedóniát), Ukrajnát, Moldovát és Grúziát veszi Magyarországgal egy kalap alá.A hibrid rezsimekhez képest előrébb sorolják a szilárd (Csehország, Szlovénia, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia) és félig szilárd demokráciákat (Lengyelország, Horvátország, Románia, Bulgária), illetve hátrébb a félig (Örményország) vagy teljesen szilárd autoriter államokat (Oroszország és az egykori szovjet tagországok). 

infograf_freedom_house másolat
 
Forrás: Freedom House
 

 

 

 

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés