– Azelőtt napi szinten 6-7 emberhez jártam ki, ez a járványidőszakban 3-4 főre csökkent. Most elsősorban azokhoz kellett menni, akik rászorulnak, mert nincs hozzátartozójuk, egyedül élnek vagy éppen ágyhoz kötöttek, s nem tudnak tenni-venni az otthonukban.
Takács Eszter részt vesz az idős emberek etetésében, olykor a pelenkázásában is. A járvány alatt külön figyelmet szenteltek az elintézni valóknak is, a befizetésre váró csekkeket előkészítették, amelyeket aztán az önkéntesek vittek el a postára.
Fotó: Bazánth Ivola
– Főzni ugyan nem kell – mondta Eszter –, de amit kihoznak a szociális étkeztetésben, megmelegítjük, s ott vagyunk, amikor csak lehet, mert ettől megnyugszanak az idősek. Kezdetben nagy volt a tájékozatlanság, nem akarták megérteni a puszta tényt, hogy akkor most miért nem lehet kimenniük. Vegyük számításba, hogy hiába élt meg valaki 70-80 évet, ilyen helyzet azért nem igazán adódott eddig az életében. Aztán mire kezdett vége lenni ennek, és a dolgok visszatérni az eredeti kerékvágásukba, azt kezdték kérdezgetni, hogy akkor most miért nem jövünk hozzájuk úgy, mint áprilisban, májusban. És győzködnek, hogy visszavárnak bennünket.
— Mikor lesz vége? – kérdeztük Takács Esztertől ugyanazt, mint a szociális gondozó alkalmi ápoltjai.
– Nem tudom – mondta Takács Eszter. – Csak akkor hiszem el, hogy vége ennek az egésznek, ha újra mehetek a Klebibe dolgozni – válaszolja.
A rezsicsökkentés mindenkit elaltatott
Máshonnan közelít az energetikához Ürge-Vorsatz Diána, a CEU oktatója és Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézet egyetemi tanára.
Elolvasom
A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét
Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.
Elolvasom
Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra
Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.
Elolvasom