A több mint egy évszázadig sikeresen működő lakossági megtakarításokat összegyűjtő postatakarékpénztár és az állam láthatatlan bankja, amely e megtakarításokat továbbhitelezte, jelentős mértékben hozzájárult a japán gazdaság gyors növekedéséhez, a munkanélküliség alacsony szinten tartásához és az infrastrukturális fejlesztésekhez. Ennek vetett véget a kétezres évek elején az amerikai kormányzat igénye a japán privatizálásra.
Japán legmagasabb hegye a Fudzsi, mely 3776 méter magas és régóta alvó vulkán. A lakosság büszkesége, megmászása helybeliek és külföldiek kedvenc erőpróbája. Utóbbiak valószínűleg örömmel és némi csodálkozással tapasztalják, hogy a hegy tetején postahivatal is van. Innen nemcsak levelet lehet küldeni, de a 2007-től kezdődő privatizációig pénzt is lehetett küldeni, illetve felvenni.
Japán talán leghíresebb, s legjobban működő intézménye az 1875-ben létrehozott postai takarékpénztári hálózat volt. Maedzsima Hiszoka kormányhivatalnok angliai tanulmányútjáról hazatérve javasolta ezt. A postahivatalok létrehozásakor mindegyikben pénzt lehetett elhelyezni, kamat ellenében. A postai takarékpénztár hálózat, szemben az akkor kiépülőfélben levő kereskedelmi bankokkal, mindenki számára elérhető volt, a vidéki kispénzű lakosságnak pedig bevételt biztosított.
A szigetország a huszadik század első éveiben már a világ legnagyobb lakossági megtakarításával büszkélkedhetett. A postást mindenki ismerte, s mindenki megbízott benne. Ellentétben a kereskedelmi bankok bármelyikével, a Japán Posta állami szervezet volt, így az ott elhelyezett pénz nem veszhetett el, hiszen az állam garantálta a betétek biztonságát. Ezért a takarékpénztári hálózat másik üzletága, a postai életbiztosítás, japán rövidítéssel a kanpó is virágzott.
Fotó: Wikipedia
24 ezer postahivatal szolgálta ki az ügyfeleket, és szolgáltatásai, a levél, az áru és a pénz továbbítása, illetve megőrzése a világ legmagasabb színvonalán voltak. Tokióból telefonon rendelhetett bárki például Hokkaidóról mélytengeri rákot, az újév egyik kedvencét, melyet a posta a kért időben szállított, a megrendelő igényei szerint főzve vagy sütve.
A kétezres évek elején azonban az amerikai kormányzat sürgetésére az akkori japán miniszterelnök, Koizumi Dzsunicsiró bejelentette, hogy 125 év után minden postai szolgáltatást privatizálni kell. Ekkor született a vicc, hogy miért privatizálják a japán postát? A válasz, mert ez működött a legjobban. Addigra már sok országban lezajlottak a közületi szolgáltatások, posta, vasúti közlekedés, víz-és áramellátás, privatizációi, többnyire katasztrofális eredményekkel. A szolgáltatások általában megdrágultak, holott színvonaluk a korábbihoz képest rosszabb lett.
Csakhogy a japán postatakarékpénztárak hálózata nem pusztán a kispénzűek, kockázatot kerülők tulajdonképpeni bankja volt - amely persze kölcsönözni nem kölcsönzött. Az elhelyezett betétállomány, melynek túlnyomó része hosszúlejáratú, 10 évre lekötött betét volt, használatát a kormányzat külön számla formájában a pénzügyminiszter hatáskörébe utalta. Tíz évvel a postai hálózat megteremtése után, 1885-ben így jött létre a Letéti Alap, az állam láthatatlan bankja.
A „bejárat” a postai betétek összege volt, a „kijárat” pedig a különböző célokra nyújtott hitelek. 1945-ig éppen a lakossági megtakarításoknak köszönhetően a japán gyarmatbirodalom több helyén, Mandzsúriában, Koreában, Tajvanon számos új beruházás indult, elsősorban ott, ahol a magántőke semmiféle kockázatot nem vállalt, vagyis az út-és vasútépítés, valamint az egészségügy területén. A Letéti Alap működésének óriási előnye volt, hogy miközben a betétesek igen alacsony kamatot kaptak, a kihelyezett hitelek kamatai magasak voltak. A különbözet az állam haszna volt.
Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!
A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.
A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.
Ma még nem tudhatjuk, hogy a kormánypropaganda szintet lépett-e a vélt ellenfeleinek lejáratásához, megfélemlítéséhez felhasznált eszközökben, de az biztos, hogy amit Krekó Péterrel, a Political Capital elemzőjével műveltek a kormánypárt propagandistái és képviselői, az még a NER történetében is újdonságnak számít.
Donald Trump az elnökválasztás óta válogatott csalásvádakkal próbálta megfordítani annak végeredményét, amely Joe Biden vártnál szorosabb, de még így is tekintélyes győzelmét hozta. Önző szélmalomharcával az elnök végül a demokratákat is megajándékozta két évnyi kongresszusi többséggel, zárásképp pedig fanatikus követőit ráeresztette a Kongresszus épületére. Ezt gondolta utolsó szalmaszálnak.
A járvány okozta válsággal különösen nagy kihívás érte a világ populista kormányzatait. A növekedés, amely hatalmuk biztosítékaként szolgált, hirtelen véget ért, míg erőfeszítéseik a politikai napirend kezelésére korlátokba ütköztek. Persze váratlan volt az eseménysor a nem populista vezetők számára is. A két vezetési stílus versenyéből a populisták vesztesen kerültek ki.
Az Európai Bíróság történelminek mondott ítéletében elsőbbséget ad az állatok jóllétének a kóser, illetve a halal rituális állatlevágásával szemben. Kimondták, hogy a rituális állatvágás belgiumi tilalma nem ütközik uniós törvénybe. Az európai zsidó és iszlám szervezetek attól tartanak, hogy a luxemburgi bíróság ítélete precedenst teremt arra, hogy az Európai Unió tagállamaiban bárhol betiltsák a rituális állatvágást.
Nem sikerült a németeknek megoldást találniuk a bolgár-macedón kötélhúzás ügyében. Emiatt elmaradt Észak-Macedónia EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdése.
Az óév utolsó napjával véget ért az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését követő átmeneti időszak. Több mint négy évtized után a britek ismét kívülről méregethetik az európai integrációt. A brit-európai viszony megnyugtató és hosszútávú rendezésétől azonban még távol állunk.
