Választások Magyarországon 13.

„Hurrá, már csalnak is!”

Révész Sándor | 2021.10.28. 16:49

Olvasási idő kb. 18 perc

„A közmegegyezésnek vége.” Ezzel a mondattal kezdődött a demokratikus ellenzéknek a rendszerváltást előlegező programnyilatkozata, a Társadalmi szerződés 1987-ben. De már az 1985-ös választások előtt is ez volt a helyzet. A „közmegegyezés”, ha ugyan annak nevezhető, a hatvanas évek elejétől azon alapult, hogy a hatalom biztosítja az életszínvonal folyamatos növekedését, a társadalom pedig kushad. Az életszínvonalpolitikára alapozott legitimáció azonban a nyolcvanas évek elejétől megrendült. A parancsgazdálkodás lehetőségei kimerültek. 1981-től rendszeressé váltak a súlyos áremelések, az ország időről-időre a fizetésképtelenség szélére sodródott. A Tömegkommunikációs Kutatóközpontnak az állampárt megrendelésére készült, nyilvánosságra persze nem hozott felmérései a közhangulat rohamos romlását és a párt népszerűségének zuhanását mutatták. Pénzügyminisztériumi számítások szerint 1984-re a reálbérek az 1974-es, a reáljövedelmek az 1976-os szintre zuhantak vissza. Ezt sem a Pénzügyminisztérium illetékesei hozták nyilvánosságra, hanem független-ellenzéki jelöltek és támogatóik beszéltek erről a jelölőgyűléseken. Meg arról is, hogy a közgazdászok túlnyomó többsége szerint teljességgel megalapozatlan az MSZMP XIII. Kongresszusán, a jelölőgyűlések előtt pár héttel meghirdetett gazdaságélénkítési program, amelyhez az életszínvonal szerény emelkedésének ígéretét kapcsolták.

1980, az utolsó „normális” pártállami választások óta sok minden történt a gazdasági helyzet romlásán kívül is. Véget ért a Szovjetunióban a kiszámítható, stabil pangás brezsnyevi korszaka. Gyorsan váltották egymás az életük végén járó, vén utódok, Andropov, Csernyenko, mígnem közvetlenül a pártkongresszus előtt jött Gorbacsov, akinek az irányvonaláról akkor még nem sokat lehetett tudni.

Magyarországon élesedett az utódlási harc. Kádár fizikailag is, szellemileg is gyengült. A gazdaság kényszerű liberalizálását – például az állami vállalatokhoz kötődő kis magánvállalkozások, gmk-k, vgmk-k engedélyezését – politikai szigorítások ellensúlyozták. Az ország csatlakozott az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottjához. Szigorú jogszabályokat léptettek életbe a „közveszélyes munkakerülők” ellen – a munkanélküli segély helyett, mivel nem ismerték el, hogy létezik és növekszik a munkanélküliség.

Véget ért az Aczél-korszak, az értelmiség sikeres domesztikálásának korszaka. Az Illyés-Németh-Déry-Kodály-Lukács-nemzedékét követő generációkkal Aczél már nem boldogult. 1985-ben el is vesztette KB-titkári pozícióját, miközben a keményvonalasok vezéralakja, Grósz Károly fölkerült a budapesti pártbizottság élére mint Kádár lehetséges utódainak egyike.

Az 1980-ban még éppen csak kialakulófélben lévő ellenzék 1985-re már sajtóval, kiadóval, hálózattal rendelkezett. Kialakultak a bázisai egyetemeken, kiadókban, szerkesztőségekben. Politikai és kulturális eseményeket, előadásokat, kiállításokat rendeztek. Működött a Szegényeket Támogató Alap, a független békemozgalom, a nagymarosi vízlépcső ellen fellépő Duna Kör.

1970 óta több képviselőjelölt is indulhatott egy-egy mandátumért a választásokon. Ez önmagában nem állt ellentétben a szovjet típusú társadalmak választási szokásaival. Kubában például korábban is megvolt ez a lehetőség. Nem a társadalom, hanem a párt, illetve annak alávetett szervezetek lehetősége volt ez arra, hogy választási lehetőséget biztosítson ugyanazt a politikát képviselő két személy között. Személyválasztási lehetőség volt ez, politikai választási lehetőség nélkül.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés