Idén az önkormányzatok sorsa is eldől

Tóth Ákos | 2022.01.05. 11:21

Címkék:

önkormányzat

Olvasási idő kb. 10 perc

Nem túlzás azt feltételezni, hogy az önkormányzatok jelentős többsége – függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki vezetésűek-e – lényegében két forgatókönyvvel készül erre az évre: az egyik a jelenlegi állapotokból indul ki, pontosabban abból, hogy a helyzet ennél még rosszabb lesz, a másik viszont számol a kormányváltás esélyével. Vele együtt pedig azzal, hogy az önkormányzatok újra visszakapják azt a szerepüket, amelyre bő három évtizede létrehozták őket, vagyis annak lehetőségét, hogy a helyi közösségek maguk dönthessenek az általuk választott képviselők és polgármesterek közreműködésével a saját településük ügyeiben.

A Fidesz az elmúlt 11 évben mindent megtett azért, hogy az önkormányzatok jogköreit csökkentse, átalakítsa, szűkítse egészen addig, hogy napjainkra lényegében kalodába lettek zárva, amelynek kulcsa a kormány kezében van; aki jó, kicsit fellélegezhet, időről-időre kikerül a szorításból, aki nem, annak jaj. Emögött két nagyon súlyos államigazgatási-hatalmi torzulás és megfontolás áll. Az egyik megfontolás az volt a Fidesz és személyesen Orbán Viktor részéről, hogy az önkormányzatok mindenképp veszítsék el azt a politikai súlyukat, amely számára lehetővé tette, hogy a 2006-os kormányválságot meglovalva a Fidesz által elnyert települések erejéből építhesse újra önmagát és pártját: a Fidesz által irányított települések kötvénykibocsátással adósították el magukat, a befolyó összegből pedig a párt építkezett. Ezt szabadon tehették, mára tudjuk, hogy a 2010-es biztos győzelem kapujában a településeknek megígérték a konszolidációt, amelyet Orbán kormányfőként betartott.

A kötvénykibocsátás törvényességét, és azt, hogy a pénz hová lett, lényegében azóta sem vizsgálta senki komolyabban. Orbán tehát tudja, hogy egy önkormányzat milyen erőket képes megmozgatni politikai célok – például az ő győzelme – érdekében, ezt pedig kormányon nem tűrhette. 

Ezért a kétharmados hatalmával élve, jelentősen meggyengítette az önkormányzatokat, hogy azok ne képezhessenek vele szemben politikai ellensúlyt.

Ennek a törekvésnek sokáig csak elméleti jelentősége volt, de 2019-ben az ellenzék, önmaga számára is váratlanul, számos kiemelt fontosságú települést hódított vissza, köztük a legfontosabbat, Budapestet. Ekkor vált világossá Orbán számára, hogy az eddigi intézkedések nem voltak elegendőek, a renitenseket, így a fővárost, egész egyszerűen pénzügyileg is ki kell véreztetni, ami valószínűleg így vagy úgy mindenképp megtörtént volna, de egyszerűsítette a helyzetet a koronavírus-járvány, amelynek ürügyén szép lassan minden forrást elvontak a településektől, ami nem közvetlenül a működtetést szolgálja, illetve most már azt is. A fideszes vezetésűek még így-úgy megúszták, mert a kormány arról azért gondoskodott, hogy ilyen-olyan címszó alatt a nekik eleve járó támogatások kiesését milliárdos tételekkel kompenzálja. Ez a kijáró rendszer lényege: amelyik polgármester „föl tud jutni”, megtalálja azt, akivel érdemes tárgyalnia, aki hajlandó is fogadni, aki ki tudja neki a támogatást talpalni, jól járhat – a rendszerből kiszorították az normativitást, minden azon múlik, ki milyen NER-kapcsolattal rendelkezik a Karmelita kolostor környékén.

A rendszer első súlyos eltorzítása tehát az önkormányzatok politikai-gazdasági súlyának visszaszorítása volt. A másik – ezzel alapvetően összefüggő – elsősorban a kisebb településeket érinti, azokat, ahol a képviselőtestület és a választott polgármester helyett a térségi országgyűlési képviselő lett az atyaúristen, mert most már ő mondja meg, milyen pénzek jöhetnek a térségbe, mire és hogyan érdemes pályázni, ki milyen tételre jogosult – súlyosabb esetben azt, hogy abból mennyit és hová kell visszafolyatni –, és saját kénye-kedve szerint osztogatja az állami milliárdokat.

Afféle urambátyám világ ez, az a település, amelynek polgármestere jó viszonyt ápol a kormánypárti képviselővel, fejlesztési pénzekhez jut, aki nem, az jó esetben a pénzre várok sorának legvégén találja magát újra és újra, rosszabb esetben örökre elvágják a pénzektől addig, amíg a helyi lakosok nem értenek a szóból, és nem választanak a kormánynak tetsző polgármestert. Nem kell csodálkozni tehát azon, hogyan birtokolhatott ekkora hatalmat az azóta vádlott Simonka György vagy a már börtönviselt Voldemort, vagyis Mengyi Roland.

Belterjes világok önálló államait hozta létre a NER a magyar közigazgatás átalakításával, s ez tökéletesen megfelel hatalmi céljainak.

Egészen addig, amíg van pénz. Amíg van mit kegyként osztogatni. Ezért is lehet kínos néhány hónappal a választások előtt a helyi földesuraknak, vagyis a kormánypárt képviselőinek, hogy kiürült a kassza; a kormány ezermilliárdos megszorító csomagot jelentett be, és nagy valószínűséggel az elmaradó tételek mind-mind szavazatosíthatók lettek volna. Itt egy megígért, de elmaradó útfelújítás, ott egy elmaradt bicikliútbővítés, erre egy bejelentett, de meg nem valósuló hotelépítés, arra meg az elhalasztott közműfelújítási program; mind-mind súlyos presztízsveszteség a választások előtt. A kormány nyilván az országos adakozó programjának – nyugdíjpénzek, szja-visszatérítés, kamatrögzítés – általános hasznát vetette egybe a megszorítás veszteségeivel, s így fordulhatott elő az a helyzet, hogy a Fidesz számos képviselője elveszítette egyik legnagyobb fegyverét, a választások előtti szalagátvágás lehetőségét.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Fizess elő a Jelen online cikkeire,
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés