Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán | 2022.09.14. 14:36

Olvasási idő kb. 12 perc

Magyarország az élbolyban van a megélhetés miatti aggodalom terén az Ipsos által vizsgált 28 ország körében. A nemzetközi hírű közvélemény-kutató cég, a Jelen együttműködő partnere, nyár elején feltett kérdései az egész világon elhatalmasodó infláció társadalmi érzékelésére, a lakosság rövid távú várakozásaira és aggodalmaira irányultak, valamint arra, hogy milyen okoknak tulajdonítják az emberek a nehézségeket. Az eredmények alapján a magyarok félelmei több ponton még a valódi államcsőd-tapasztalatokkal rendelkező országokhoz képest is kiemelkedően erősek.

A magyar lakosság 91 százaléka aggódik kisebb vagy nagyobb mértékben (62 százalék inkább nagyobb mértékben) amiatt, hogy a javak és szolgáltatások ára emelkedni fog az év második felében. Ennél magasabb arányt az Ipsos által vizsgált 28 ország közül egyikben sem találtak a kutatók. Emellett, habár mindenütt magas, átlagosan 56 százalék a gáz- és villanyszámlák miatti aggodalom a lakosság körében, Magyarország itt is átlag feletti eredményt produkált 66 százalékkal, pedig ez a felmérés még a hazai rezsiáremelés bejelentését megelőzően készült. A hazai megkérdezettek 51 százaléka számít arra, hogy az életszínvonala csökkenni fog a következő egy évben, ami messze a 28 ország átlaga felett van (42 százalék) és csak a törökök pesszimistábbak egyéni kilátásaikat illetően.

Az Ipsos 2022 júliusában készített Global Inflation Monitor című kiadványa egy 2022. május 26. és június 10. között végzett adatfelvételen alapul, amely öt kontinens 28 országára terjedt ki. Országonként 500-1000 fős reprezentatív mintával dolgoztak, az eredmények hibahatára plusz-mínusz 3,5 százalékpont.

A magyarországi megkérdezettek 92 százaléka számít arra, hogy a háztartásának többe fog kerülni az élelmiszerek vásárlása a következő hat hónapban és 91 százalék arra, hogy az egyéb háztartási beszerzések úgyszintén drágulni fognak. E téren Magyarországon tapasztalható a legerőteljesebb áremelkedési várakozás a vizsgált országok körében. Nem „éllovas”, de átlag feletti az a hazai várakozás is, amely a magyar lakosság 81 százalékát jellemzi, miszerint az üzemanyagok és a háztartási energia ára ugyancsak emelkedni fog az előttünk álló fél évben.

Ez a felmérés óta részben már meg is történt, hiszen a kormány által önkényesen kijelölt „átlag” felett, drasztikus gáz- és áramáremelést jelentettek be július közepén, majd pedig a céges autókra vonatkozóan a benzinársapka is megszűnt. Gulyás Gergely miniszter júliusban arra utalt, nem biztos, hogy a 2000 milliárd forintnyi eddigi megszorítás elegendő lesz, augusztus végén pedig a Tranzit fesztiválon már arról beszélt, hogy alakulhatnak úgy a körülmények, amikor már a mostani rezsitámogatást sem fogja tudni tartani a kormány, magyarul, további áremelésre kerülhet sor.

Tombol az inflació, csökkenni kezdett az életszínvonal

Ugyancsak az Ipsos-felmérés szerint a vizsgált 28 országban a legtöbben arra készülnek, hogy kevesebb pénzt fognak költeni szórakozásra, az otthonukon kívüli időtöltésre, illetve nyaralásra, emellett pedig elhalasztanak nagyobb értékű háztartási beszerzéseket. A magyarok számára ez utóbbi az egyes számú spórolási módszer, 57 százalékuk készül erre, 50 százalékuk pedig egész egyszerűen kevesebbet fog költeni az élelmiszereken kívüli bevásárlásra.

Fontos megjegyezni, hogy a kutatás témája nem a gazdasági folyamatok objektív elemzése, ez a felmérés kifejezetten azt vizsgálta, hogyan érzékeli és hogyan éli meg a gazdasági nehézségeket a lakosság. Ez persze sok tekintetben visszahat a gazdasági folyamatokra, hiszen amennyiben a lakosság kevesebbet fogyaszt, az visszafoghatja a vállalkozások eredményességét is, viszont hosszabb távon a fogyasztás-csökkenés lassíthatja az infláció növekedését. Az ilyen típusú adatok az államok vezetőinek is fontos információt jelenthetnek abban a tekintetben, hogy például a rezsiszámlák miatt aggódó lakosság hogyan ítéli meg saját teherbíró képességét, vajon számít-e célzott támogatásokra, és miként látja a problémákkal kapcsolatos politikai felelősség kérdését.

Azt már nem az Ipsos felméréséből, hanem számos egyéb társadalomtudományi kutatásból tudjuk, hogy a magyar lakosság nagy részének egyáltalán nincs vagy nagyon minimális a vagyona és kevés a megtakarítása. Sokuk számára komoly problémát okoz egy úgynevezett „váratlan kiadás” finanszírozása. A Policy Agendának a válság és a pandémia előtt, a gazdasági konjunktúra tetőpontján végzett kutatása szerint az emberek saját becslése alapján kalkulált, átlagosan körülbelül 470 ezer forintosra taksált vésztartalék csak a háztartások egyharmadának állt rendelkezésére.

Mindeközben, ha a társadalmi átlagot nézzük, a KSH adatai szerint 2020-ban a háztartások a jövedelmüknek összesen 44,4 százalékát költötték élelmiszerre és háztartási energiára (alig kevesebbet mint 2010-ben), így a rezsiáremelés és az élelmiszerek áremelkedése az egész társadalom számára súlyos próbatétel. A szegényebbeknek még inkább, mivel az alsó jövedelmi ötödhöz tartozók a jövedelmük 22,5, míg a legtehetősebb ötödben lévők a jövedelmüknek csak a 16,5 százalékát költik lakásfenntartásra és háztartási energiára. Élelmiszerre a legalsó ötödben a jövedelem egyharmada, egészen pontosan 32,7 százaléka ment el, a legfelső ötödben ez csak 22,3 százalékot tett ki. Mindebből az is látszik, hogy a jövedelmi szempontból a legalsó 20 százalékhoz tartozók kiadásainak több mint a felét az energia és az élelmiszer viszi el, így számukra az egyidejű rezsiáremelés és élelmiszer-infláció végzetes kombinációvá válhat.

Eközben a Fidesz azért nem szavazza meg a fővárosi rezsitámogatási csomagot, mert nem tartja azt kielégítő mértékűnek, ám országos szinten a Fidesz-kormány semmiféle szociális támogatást nem nyújt, ellenben két éve folyamatosan elvonja az önkormányzatok forrásait. Ahogyan pedig korábban az úgynevezett rezsicsökkentéshez, úgy most a rezsiáremeléshez sem rendel a kormány semmilyen jövedelmi szempontot.

A 2010-es évek második felének konjunktúráját megelőzően több egymás utáni megszorítási hullámot élt meg a magyar társadalom, nem csak az elmúlt másfél évtizedben, de tulajdonképpen a megelőző negyven év alatt, kezdve az 1979-es, első nagy Kádár-kori áremeléssel. Akkor a kenyér ára 50 százalékkal nőtt, a háztartási energiáé 34 százalékkal, igaz, ehhez kisebb-nagyobb bér- és jövedelem-kiegészítések kapcsolódtak, például emelték a családi pótlék összegét, amiről a mostani kormány hallani sem akar. De 1979 csak a kezdőpontja volt a társadalmat közvetlenül érintő kríziseknek és megszorításoknak, amelyek végigkísérték a rendszerváltás előtti, közbeni és utáni időszakot. A megszorítások jelen voltak az elmúlt másfél évtizedben is, a Gyurcsány- és Bajnai-csomagok, valamint 2010 után a Széll Kálmán-tervek formájában. Az elmúlt két év pedig aztán végképp maga az állandó válság, pandémiával, gazdasági leállással és háborús hatásokkal, amit egyedül a kormány választási osztogatása írt felül idén év elején, hogy aztán most ugyanaz a kormány a többszörösét szedje vissza a kiáramoltatott jövedelmeknek.

Tállai András: “magas az infláció, de az emberek ebből semmit sem éreznek”

A válságok és megszorítások élénken élő emlékezete és az ezekkel kapcsolatos társadalmi ellenállóképesség gyengesége is az oka lehet annak, amit az Ipsos felmérése mutat, hogy az anyagi problémák miatti aggodalom, illetve az amiatti aggodalom, hogy ezekkel vajon képes lesz-e egy-egy háztartás megküzdeni, nagyon erősek Magyarországon. Ez is egyfajta magyarázat lehet arra, hogy az „aggodalomlistákon” Magyarország gyakran olyan országokkal szerepel együtt az élbolyban, mint Argentína, amely az elmúlt évtizedekben több államcsődszerű összeomlást is megélt, vagy Törökország, ahol az infláció jelenleg 80 százalék körül hasít.

Figyelemre méltó a közelünkben lévő lengyelek aggodalma is a megélhetési gondok miatt, de például a britek körében még a magyaroknál is többen vannak, akik tartanak attól, ki tudják-e majd fizetni a növekvő gáz- és villanyszámlákat. A vizsgálatba bevont európai országok közül – habár ezekben is áremelkedésekre számítanak – Németországban, Dániában, Hollandiában és Svédországban aggódnak a legkevésbé amiatt, hogy ne tudnák megvásárolni azokat a termékeket, amelyeknek a fogyasztásához hozzászoktak. Ez némileg ellentmondani látszik Szijjártó Péter külügyminiszter szavainak, amelyeket a magyar külképviselet-vezetők értekezletén, augusztus végén mondott: ő azt jövendölte, hogy Európa legnagyobb gazdasága(i) képtelenek lesznek megoldani az energiaválságot orosz gáz nélkül, és lényegében a megszokott életnívó teljes összeomlása előtt állnak.

Ami a mindenütt tapasztalt nehézségek okait illeti, a 28 ország átlagában a megkérdezettek 76 százaléka említette a világgazdaság állapotát, 72 százalék az orosz-ukrán háborút, 70 százalék a saját kormánya döntéseit. A Covid-járványt is 69 százalékban mondták a válaszadók, de például a bevándorlást csak 49 százalék sorolta a mostani problémák okai közé.

Magyarországon a legtöbben, a megkérdezettek 77 százaléka a háborút is okolja a gondokért, holott például az élelmiszerárak emelkedése nálunk valójában már négy éve megindult. Érdekes, hogy a lengyelek körében a saját kormányuk hibáztatása hajszállal meghaladja a háború említését a problémaforrások között. A saját kormány okolása nálunk a 70 százalékos átlagtól elmarad, „csak” 66 százalékra rúg, ami az alacsonyabb értékek közé tartozik a többi 27 országgal összevetve. Ebben is elég nagy egyébként a szórás, Hollandiában nagyobb, Németországban kisebb mértékű, ami összefügghet a konkrét kormányok teljesítményének ottani megítélésével, de akár azzal is, hogy mennyire „szokás” kritikusan megítélni egy-egy országban a vezetőket és kifejezni a velük kapcsolatos állampolgári elvárásokat.

Talán a háborúval összefüggő menekültválság terheinek valódi eloszlásáról is ad egyfajta információt, hogy míg a magyarok 39 százaléka említette a problémák forrásaként a bevándorlást – holott a kormány ezt továbbra is igyekszik kiemelt témaként kezelni –, addig ez az arány Lengyelországban, amelyre ténylegesen sokkal nagyobb teher hárul az Ukrajnából érkezők ellátásában, 57 százalék jelölte meg problémaforrásként a külföldiek beáramlását.

Abból, hogy a magyarok elsősorban a háborút és a világgazdaság általános állapotát okolják a nehézségekért – legalábbis ez volt a helyzet a nyár elején –, nem látszik következni, hogy tömegek készülnének az ország vezetőin kitölteni a megélhetési nehézségek miatti elkeseredettségüket. Inkább fordított a helyzet, úgy tűnik, a kormány teszi ki egyfajta stressztesztnek az országot a célzott szociális ellentételezések nélküli megszorításokkal.

Az Ipsos vizsgálatába bevont országok:

Argentína, Ausztrália, Belgium, Brazília, Chile, Dánia, Dél-Afrika, Dél-Korea, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Japán, Kanada, Kína, Kolumbia, Lengyelország, Magyarország, Malajzia, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Peru, Spanyolország, Svédország, Szaúd-Arábia, Törökország.

 

Még több olvasnivaló a témában.

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Győri diák nyerte az Európai Unió esszépályázatát

Fóti Tamás

Az Európai Unió kis- és közepes méretű vállalatainak idei éves találkozóján, Prágában hirdették ki a fiatalok számára kiírt esszépályázat győztesét. A beérkezett több mint 30 pályamű közül meghívták a nemzetközi zsűri által legjobb háromnak ítélt szerzőjét, és közülük került ki a győztes. Idén magyar siker született, Vass Viktória nyerte el a legjobb pályázat díját.

Elolvasom

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Lakner Zoltán - Tóth Ákos

Az Európai Bizottság egyrészt továbbra is fenntartja a kohéziós alapokból Magyarországnak járó összeg egy részének visszatartására vonatkozó javaslatát, másrészt jóváhagyta az úgynevezett helyreállítási tervet, amelynek célja a Covid-válság hatásainak enyhítése. A kohéziós alapok kapcsán az Európai Bizottság a jelek szerint ezúttal nem hagyta átverni magát, míg a helyreállítási alap esetén a magyar kormány számos pozícióját feladta, így például jöhetnek a szélerőművek és számos, a közoktatás deszegregációját szolgáló intézkedést is végre kell hajtania. Nagyon úgy tűnik, hogy a kontroll folyamatos lesz, minden egyes fillér, illetve euró csak a beruházás végrehajtásának ellenőrzése után érkezhet.

Elolvasom
Keresés