Tóth Bea Iskolanyitás: marad a káosz

Az óvoda- és iskolanyitás körüli viták olyan méltatlan helyzeteket és kényszerű döntéseket teremtettek, melyeken aligha segített egy kockás papír, amelyre fölírják a jelenléti nevelés és oktatás ellen és a mellett szóló érveket. A Civil Bázis kerekasztal-megbeszélésén előremutató megoldások is elhangzottak, és az is, hogy az oktatási intézmények autonómiája hiányzik ahhoz, hogy helyi szinten születhessen döntés arról: az adott gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak mi is lenne a legjobb.

A kormány március 27-én közölte: április 19-én nyitnak az óvodák, az általános és középiskolák, elindították a pedagógusok soron kívüli oltását, de a három hét alatt a járványügyi adatok nem csak hogy nem javultak, a napi fertőzöttek száma a duplájára emelkedett. A pedagógusok képviseletében a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete – ezek Gulyás Gergely kancelláriaminiszter szerint lényegében politikai pártként működnek – vészharangot kongatott, életveszélyesnek tartva az április 19-ei nyitást. Utóbb a kormány módosított: előbb közölte, hogy a középiskolák is zárva maradnak, majd azt, hogy a felső tagozatok is, csak az alsós tagozatokat és az óvodákat nyitják meg. Nagy Erzsébet, a PDSZ ügyvivője kiemelte: a kormány ezzel beismerte, hogy döntését korábban nem egészségügyi, hanem kizárólag gazdasági alapon hozta meg. Orbán egyébként az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatának megnyitása mellett egy nem létező WHO-protokollra hivatkozott.

A 21 Kutatóközpont fölmérésből kiderült, hogy a pedagógusok 87 százaléka nem pártolta az intézmények megnyitását, s 54 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy ennek ellenére megtartaná a jelenléti oktatást április 19-én. Mindenesetre annak, hogy a pedagógustársadalomnak nem volt egységes álláspontja arról, hogy mikor és milyen feltételek mellett tartanák a nyitást biztonságosnak, számos oka lehet: az például, hogy a vakcinát mikor kapták meg, hogyan boldogulnak ők és a diákok a digitális oktatással, nem mellékesen pedig az, hogy milyen mentális állapotban vannak.

A PDSZ és a PSZ, az ADOM Diákmozgalom, a Magyar Orvosok Szakszervezete, a Magyar Orvosi Kamara, a TASZ és még számos más szervezet tiltakozott a nyitás ellen. Az aHang civil szervezet petíciót indított a nyitás eltörléséért, amelyet több mint nyolcvanezren írtak alá. Ezt április 15-én nyújtották át Maruzsa Zoltán közoktatásért felelős államtitkárnak. Ennek hatására az április 19-ei nyitási terv fokozatosan karcsúsodott, s a jelenléti oktatásban való részvétel döntés jogát végül átadták a szülőknek azzal, hogy Maruzsa Zoltán kijelentette: 250 óra feletti hiányzás esetén osztályozóvizsgával zárhatja a tanuló az évet, hacsak nincs elegendő érdemjegye.

Az iskolák intézményvezetői a múlt pénteken kapták meg a tankerületi eligazítást, így – akárcsak tavaly márciusban – a pedagógusoknak és a szülőknek jóformán egy hétvégéjük maradt arra, hogy mérlegre téve döntsenek, elmegy-e a gyerek az intézménybe. Latba vették, hogy ha a nagyobb testvér otthon marad, attól még a kisebbik hazaviheti a fertőzést, ugyanakkor a nem home office-ban működő szülőknek és az egyszülős családoknak dolgozniuk is kell. A pedagógusok dilemmája volt az is, hogy az alsó- és a felső tagozatban is tanítók hogyan szervezik meg az oktatást, valamint az, hogy miként segíthetik az otthonmaradókat. Nyitva hagyott kérdések, és történjék így vagy úgy, utólag bármire lehet magyarázatot találni és az ellenkezőjére is.

A 21 Kutatóközpont felméréséből az is kiderült, hogy a pedagógusok biztonságérzetét leginkább az befolyásolja, megkapták-e, s ha igen, mikor az oltást. A legtöbben ugyanis csak részimmunitással kezdték meg a jelenléti oktatást, emellett a gyerekek és a szülők többsége még mindig oltás nélkül állt. Ezen csak a folyamatos tesztelés segített volna.

A 18. kerületi önkormányzat a nyitást megelőző hétvégén tesztelte a gyerekeket és a pedagógusokat. Szaniszló Sándor polgármester lapunknak elmondta, hogy az önkormányzat 17 millió forintért vett 6600 tesztet, s ezt egészítette ki a fővárostól kapott 600 teszt. „Velünk nem tárgyal a kormány, bár az óvodák fenntartói mi vagyunk. Jobb döntésnek tartottam volna a május 10-ei nyitást, hiszen ha ebben az ütemben halad az oltás, akkor a három hét és a második oltás segített volna a pedagógusok védettségének kialakulásában. Amennyiben május 10-én nyitnak a felső tagozatok és a középiskolák, akkor is tervezünk tesztelést. Úgy gondolom, hogy a gyerekek fele vissza fog térni az intézményekbe, mert a szülőknek dolgozniuk kell” – jelentette ki lapunknak.

A tesztelés, továbbá az, hogy a kerületben dolgozó óvodapedagógusok Pfizer vakcinát kaptak, megnyugtató volt Kékesi Szilvia kerületi óvodavezető szerint. „A kollégáim 75 százaléka regisztrált az oltásra, körülbelül 400-an meg is kapták. Tudomásom szerint valamennyiük fölvette a munkát, de azt is megértjük, ha valaki szabadságot kért vagy betegállományba ment. Mindenki a saját élethelyzetétől, a betegségtudatától és a személyiségétől függően éli meg, hogy mennyire érzi az biztonságosnak az egyetlen oltást. Az ügyeleti időszakban mind a 27 tagóvodánk nyitva volt, 2757 gyermekből hetente 120-150 gyerek ment ügyeletbe, majd fokozatosan egyre többen, ahogy a szülők dolgozni mentek. Még nem ismerhetjük biztosan ennek az időszaknak a hosszú távú hatásait, de azt gondolom, a gyerekek rugalmasak, és ha mi, felnőttek, jól kommunikálunk, akkor azzal sokat segítünk” – jelentette ki.

A múlt pénteki tájékoztatón a tankerület azt az utasítást adta az intézményvezetőknek, hogy ha a hiányzások miatt – melynek pontos számát jelenleg nem tudni – az együttes tovább haladás nem biztosított, rendkívüli tanítási szünetet rendelhetnek el. Ebben az esetben június 15-e után meghosszabbodik a tanév, bár Zeller Judit, a TASZ munkatársa a virtuális kerekasztal-megbeszélésen elmondta: a tanév meghosszabbítása jogellenes, melyet Nagy Erzsébet azzal egészített ki, hogy a köznevelési törvény szerint plusz órák, illetve szombati tanítási napok beiktatásával lehet pótolni.

Egy 12. kerületi általános iskolába járó gyermek édesanyja szerint az a szülő viszi iskolába a gyermekét, aki munkájából fakadóan nem teheti meg, hogy ne menjen vissza dolgozni – mint például az egészségügyi dolgozók –, és már az összes szabadsága elfogyott. „Örömmel senki nem viszi gyermekét iskolába. Az intézményvezető is abban reménykedett, hogy mégsem valósul meg április 19-ei nyitás, mert a távolságtartás szinte megoldhatatlan, és döntsön bárhogyan is a szülő, május 10-ig igazolást sem kér, mert a legfontosabb az egészség, a tananyagot pedig jövőre is be lehet pótolni. Míg az egyik osztályban a gyerekek fele megy az iskolába, addig van olyan osztály, ahol senki nem megy, de összeségében a szülő felelőssége, hogy a gyerek mennyit és mit tanul. A pedagógusok, ahogy évközben is, minden órai anyagot és házi feladatot feltöltenek a Krétába, de most sokkal részletesebben. Az osztály egyik pedagógusa egyénileg foglalkozik a lemaradó gyerekekkel, a másik pedagógus prezentációt készít az otthon tanulóknak, de párhuzamosan nem tartanak órát” – mondta lapunknak.

A helyzet ellentmondásos, amit nem segít az sem, hogy Kásler Miklós levélben próbálta tisztázni a jelenléti és a digitális oktatás fogalmát, amitől minden csak kuszább lett: azt írja ugyanis, a jelenléti és digitális oktatás párhuzamosan nem folytatható, ellenben, ha mód van rá, a gyerek online bekapcsolódhat a jelenléti oktatásba. Egyébként az igazgatók rugalmasságát kéri a hiányzásokkal kapcsolatban.

A Civil Bázis már említett kerekasztal-beszélgetésén alapvetően a „hogyanra” keresték a választ. A résztvevők egyetértettek abban, hogy sok múlik az intézményvezetőkön, a pedagógusok egységességén és ha a szülők is partnerek és bizalommal fordulnak a pedagógusok felé, akkor helyben megoldást lehet találni a feloldhatatlannak tűnő helyzetekre. Pilz Olivér, a miskolci Hermann Ottó Gimnázium tanára szerint az intézményvezetők jogköréhez kellene tartoznia, hogy a helyi igényeknek megfelelő döntéseket hozhassanak, hiszen ők ismerik a kollégáikat, a gyerekeket és a családokat. Vannak ugyanis olyan települések, ahol folyamatos monitorozás mellett vissza lehetne térni a jelenléti oktatáshoz, ehhez viszont az iskolák autonómiáját kellene visszaállítani. És mint eddig is, a tanulók ezután is kaphatnak „elegendő” jegyet, és ha osztályozóvizsgára kényszerülnének, segíteni kell a gyereket. Zeller Judit, a TASZ jogásza a halmozottan hátrányosan helyzetű gyerekekre is kitért, azokra, akiknek az online tanulás nem elérhető, hiszen számukra különösen fontos lenne a pedagógusok jelenléti vezetése, ha az lehetséges. Nagy Erzsébet a PDSZ-től megerősítette, hogy azokon a kistelepüléseken, ahol a járványhelyzet megengedi, elképzelhető a jelenléti oktatás, mindenesetre ez az időszak változást hozott a számonkérés és az értékelés tekintetében is.

Pilz Olivér a pedagógusok leleményességében és józan eszében hisz, abban, hogy mérlegelik a csoportbontás lehetőségét, az egyedi megoldásokat – mint például a szabadban tartott énekórát –, és figyelembe veszik az egyes tantárgyak és a korosztályok közötti különbségeket. Fölvetette, hogy az oktatási szakembereknek már rég ki kellett volna dolgozniuk egy kötelező minimumot, és súlyozni az elsajátítandó tananyag tartalmát, hiszen ez az érettséginél problémát jelenthet. A tananyag pótlása évekig fog tartani, de a Covid hosszú távú egészségügyi és pszichés hatásai is velünk maradnak. Burai Veronika, a szülői közösség vezetője emlékeztetett a 2016-os Magyarországi Digitális Oktatás Stratégiájára, amely nem valósult meg maradéktalanul. Arra is kitért, hogy sok esetben nem a pedagógusok lelkiismeretén múlik az, hogy tudnak-e külön segítséget nyújtani az otthonmaradó gyerekeknek, ugyanis tartanak a tankerület, a kollégák, esetleg a szülők támadásaitól.

Majoros Mária több mint 30 éve pályán lévő pedagógus, tanított a Lauder Javne Gimnáziumban, brit gimnáziumban, jelenleg magántanárként segíti online a gyerekeket és fiatalokat.

„A gyerekek rendkívül nehezen élik meg a közösség hiányát, a pedagógusok heroikus munkát végeznek segítség nélkül. Azt tapasztaltam, az érettségi előtt álló, szabálykövető diákok jól szervezik az idejüket, komolyan veszik a tanulást és eredményesen készülnek otthon. Az a benyomásom, hogy érettségi előtt három hónappal a reguláris tanítást érdemes lenne befejezni és tanári konzultációs lehetőséget biztosítva, önálló felkészülésre biztatni őket. A digitális oktatás sok lehetőséget rejt magában, ugyanakkor a magyar iskolarendszer nem nyújt központi segítséget a pedagógusoknak. Így a digitális oktatásnál nem a tanár feladata lenne összeszedni, mit és hogyan oktat, mert azt az oktatási szakértőknek már évekkel ezelőtt elérhetővé kellett volna tenniük egy kidolgozott központi adatbázisban, mint ahogyan azt a brit iskolában is tapasztaltam. Ott a tanterv konkrét példákon keresztül, részletesen tartalmazza a tanórák menetét. A magyar oktatási rendszer nem veszi figyelembe a gyermeki gondolkodás sajátosságait, az életkornak megfelelő pszichés és kognitív gondolkodását és sok esetben a gondolati láncra fölfűzött ismeretek helyett izolált tényeket kapnak a tanulók. Azonban hiszem, hogy ha a feltételek adottak, akkor a lemaradás behozható, mert nem szabad elfelejteni, hogy az iskola nem azért tart sokáig, mert olyan sok ismeret van benne, hanem azért, mert az azokat összekapcsoló jártasságok – mint például a kapcsolatrendszer kiépítése, az önérdekérvényesítés, a döntéshozatal képessége – létrehozásához szükség van időre.”

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.