Lakner Zoltán Járványos dezinformáció – Csak egy Európai Egészségügyi Unió kezelhetné hatékonyan a pandémiát

Öt részes konferenciasorozatot indított március 24-én a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodája és a Political Capital (PC) kutató- és elemzőintézet a Jelen hetilappal közösen. A négyhetente egymást követő nyilvános online rendezvények sorában első alkalommal a koronavírus-járvány és az oltás kapcsán kialakult vagy éppen hiányzó európai együttműködésről, valamint a pandémia körüli dezinformációs törekvésekről beszélgetett Ónody-Molnár Dóra kollégánk Balkányi László orvosi tudásmérnökkel, az Európai Betegség- és Járványmegelőzési Központ (ECDC) korábbi vezető munkatársával, Lantos Gabriella egészségügyi menedzserrel és Vásárhelyi-Kondor Judit közgazdásszal, a Spitzberg Partners elemzőjével. Cikkünkben a PC eseményhez kapcsolódó tanulmányát és a beszélgetés legérdekesebb megállapításait foglaljuk össze.

„Magyarországon a kormánynak nem célja az objektív és informatív tájékoztatás” – ragadta meg a lényeget Vásárhelyi-Kondor Judit az online beszélgetés vége felé, hozzátéve: a hazai hivatalos tájékoztatási felületen is találhatók hasznos információk, csak éppen az egész „össze van szemetelve” politikai üzenetekkel és kormánypropagandával. Ilyen körülmények között mind a dezinformáció elleni küzdelem, mind pedig a védekezéshez és az átoltottsághoz egyaránt nélkülözhetetlen közbizalom kialakítása szinte lehetetlen – ebben a webinárium mindhárom résztvevője egyetértett. Balkányi László azt is hozzáfűzte, hogy az ECDC folyamatosan frissíti és a tagállamok nyelvére lefordítja az újabb és újabb tájékoztatóit, amelyeket azonban az országok legtöbbje nem használ és nem is népszerűsít.

Mindez azért is lényeges, mert az elmúlt hónapok vitáinak meghatározó témája, hogy az Európai Unió és intézményei hogyan vizsgáztak a járványkezelés és a vakcinaelosztás terén. Az online konferencián a PC nevében Istrate Dominik elemző ismertette a kutatócég tanulmányát, amely szintén kitért az EU szerepére. Hangsúlyozta, hogy az európai intézmények a járvány kezdetén nem reagáltak elég gyorsan, nem mutatkozott elegendő szolidaritás a járvány által Európában elsőként súlyosan megütött Észak-Olaszország iránt, ezen kívül eltértek egymástól az egyes országok járványkezelési stratégiái, majd pedig a vakcinaelosztás közös mechanizmusa váltott ki elégedetlenséget és vádaskodást több európai országban az Európai Bizottsággal szemben.

Ezeket a megállapításokat a beszélgetés résztvevői több szempontból is kiegészítették, árnyalták. Vásárhelyi-Kondor Judit egyfajta nyugati önteltséget említett, amely mindeddig hajlamos volt a huszonegyedik század járványokat távoli, többnyire ázsiai problémának tekinteni. Emiatt lankadt a járványügyi éberség, amit Balkányi László azzal a példával illusztrált, hogy a megelőző években Franciaország még a stratégiai maszkkészletét is eladta, annyira feleslegesnek tartotta. Történt mindez annak ellenére, hogy az úgynevezett járványügyi hírszerzés a Covid esetében is pontosan működött: az ECDC pontosan és időben jelezte az Európai Bizottságnak, mi történik Kínában, ám az késve reagált a történésekre – miként egy évtizeddel korábban a H1N1 esetében is, csak azt, mint más korábbi járványokat is az elmúlt évtizedekben, Európa szerencsésen megúszott. A megkésett reagálás azért is nagy probléma, mert utólag kijelenthető: a „csendes járvány” már 2019 decemberében zajlott Európában, elsősorban a nagy forgalmat bonyolító repülőterekkel rendelkező városokban, amelyek közül több is – érdekes módon – a globális divatipar beszállítási láncain keresztül kapcsolódik a kínai Vuhanhoz.

Mindezzel együtt is igaz, persze, hogy az Európai Unió nem tud járványt kezelni, hiszen az egészségügyi rendszerek nemzeti hatáskörben vannak, ám az információcserében és ajánlások megfogalmazásában rendkívül fontos szerepet játszhatna. Lantos Gabriella egyenesen úgy fogalmazott, hogy a hatékony járványkezeléshez Európai Egészségügyi Unióra lenne szükség, azaz arra, hogy a tagállamok szakpolitikai szuverenitásuk átengedése révén engedjenek teret a közösség átfogó szempontjainak. Ennek híján folytatódik a járvánnyal való „pingpongozás”, vagyis a megbetegedési hullámokat az eltérő stratégiát követő országok egymásnak tologatják át hónapokon keresztül. Ezt Balkányi László azzal toldotta meg, hogy valójában mind a járványkezelés, mind az átoltás még csak nem is európai, hanem világszintű probléma. Mindketten nagyon határozottan amellett voltak, hogy a járványt globális együttműködéssel és helyi (régiókra, településekre alkalmazott) intézkedésekkel lehet hatékonyan kezelni, minden irányban transzparens információáramlással kiegészítve.

Lantos Gabriella emlékeztetett arra is, hogy a járványkezelésnek három fő eszköze létezik: a tesztelés, a kontaktkutatás és az izoláció. Jó esetben személyekre, közösségekre szóló lokalizációs intézkedésekkel tartható kordában a járvány, de – a német Robert Koch Intézet útmutatása szerint – ez csak addig működik, amíg a százezer főre jutó heti esetszám a százat nem haladja meg. Ez Magyarország népességére vetítve napi 700 új fertőzöttet jelent, ellentétben a mostani tízezerrel. A Koch Intézet által megjelölt határt átlépve már csak a társadalmi szintű izoláció, vagyis a lockdown, tehát a lezárások, a társadalmi tevékenységek általános korlátozása jöhet szóba. Az egészségügyi menedzser, aki egyúttal a Pálinkás József-féle Új Világ Néppárt elnökségi tagja, emlékeztetett arra, hogy Magyarország drámaian elégtelen tesztelési kapacitással indult a járvány kezdetén, a kontaktkutatás struktúrája pedig mindmáig nem épült ki, erre a kormány még csak erőfeszítést sem tett. Igaz, a társadalmi szintű lezárások elkerülését szolgáló eszközök alkalmazását több más európai ország is elvétette. Éppen az a baj Lantos Gabriella szerint, hogy nem akadt olyan közös szabály, amire alapozva velük szemben uniós kötelezettségszegési eljárást lehetne indítani, hiszen egyes országok hibás döntései a többiekre is negatív hatást gyakorolnak.

Balkányi László ezen a ponton jelezte, tévedés, hogy Magyarország jól vészelte át az első hullámot. Szlovákia első hullámos adataival összevetve az látszik, hogy már tavaly tavasszal is többen haltak meg itthon, mint ami elkerülhetetlen lett volna. Ebben szerepet játszhatott egyebek mellett a politikusok példamutatásának hiánya: míg Szlovákiában a járvány kezdetétől a kormánytagok csaknem mindig maszkban mutatkoztak, a magyar miniszterelnök és miniszterei részéről erre nagyon sokáig egyáltalán nem volt példa, ami kihathatott a társadalmi viselkedésre is. Azt is elmondta, hogy a helyesen alkalmazott járványügyi intézkedések lehetővé tették, hogy még a vakcinák érkezése előtt megfékezzék a járványt több országban, például Új-Zélandon és Tajvanon.

Mindezek figyelembe vételével áll meg a PC tanulmányának az a megállapítása, hogy a lockdown – a módszert övező viták ellenére –, amikor már elkerülhetetlenül alkalmazni kellett, emberéleteket mentett meg. Sőt többet is megmenthetett volna, ha sok helyütt nem halogatják a bevezetését.

A PC tanulmányával összhangban a beszélgetés szereplői egyetértettek abban, hogy a gyors vakcinafejlesztés részben az Európai Unió jelentős sikere, hiszen – hasonlóan az Egyesült Államok kormányához – az EU is hatalmas összegekkel támogatta az oltóanyag-fejlesztőket és -gyártókat, tehát, ahogy Balkányi László fogalmazott, átvállalták a cégek üzleti kockázatának jelentős részét. A PC tanulmánya is hangsúlyozza, hogy tavaly júniusban még 12-18 hónapos vakcina-fejlesztési távlatok szerepeltek az európai uniós dokumentumokban, ehhez képest fél évvel később már megkezdődött a vakcinák gyártása, szállítása és beadása. Ugyanakkor, Vásárhelyi-Kondor Judit és Balkányi László egyaránt hangsúlyozták, hogy az amerikai vakcina-logisztika nagyságrendekkel sikeresebbnek bizonyult, csakhogy ennek éppen az az oka, ami Európában hiányzik: egy szövetségi szintű kormányzati rendszer, amely valamennyi tagállamra vonatkozó döntéseket képes hozni és végrehajtani. Ebből pedig pontosan hogy nem az következik, amit az Európai Bizottsággal elégedetlen tagállamok – e kórusban nagy hangerővel Magyarország – hangsúlyoznak, hogy nemzeti szintre kell összpontosítani minden erőfeszítést, hanem az, hogy meg kellene erősíteni az uniós intézmények jogköreit. Persze, az sem árt, ha ezek valóban hatékonyan működnek, ám ez ügyben sok tagállamnak nemigen van mit az Unió szemére vetni.

Lantos Gabriella egy másik fontos szempontot is a beemelt a beszélgetésbe, a várakozásmenedzsment problémáját. Megítélése szerint a politika – és persze az emberek, vállalkozások – számára a járvány több mint egyévnyi elhúzódása kezelhetetlenül hosszú idő. Ezért a kormányzati kommunikációk mindent egy lapra, az oltásra tettek fel, azt a hamis képet kialakítva, hogy a vakcinák megérkezésével az egész krízis egy csapásra megoldódik. Holott, józan ésszel könnyen belátható, hogy – csak az EU-nál maradva – 450 millió adagnyi oltóanyag legyártása, szétosztása és beadása hónapokra elhúzódó folyamat. Senki nem mondta el az embereknek, mutatott rá Lantos Gabriella, hogy az oltások előrehaladásával nem egy csapásra szűnik meg minden lezárás, hanem fokozatosan egyre kevesebbre lesz szükség, és közben továbbra is mindvégig nagyon sok tesztet kell végezni. Sok kormány sem érti a mai napig, hogy ennek a három eszköznek a kombinálása szükséges ahhoz, hogy a járványt sikeresen és véglegesen leküzdhesse. A politika saját maga keltett hamis elvárásokat a vakcinák érkezésével kapcsolatban, aminek következtében most már egyre inkább azt a csalódottságot kell kezelnie, amely abból adódik, hogy egy ideig még a tömeges oltás közepette sem lehet feloldani a lezárásokat.

Mindez azért is igen lényeges, mert a járvány valóságos melegágya az álhíreknek, a járvány- és oltásszkeptikus tévhitek terjedésének. Amennyiben egy hamis elvárást – miszerint a vakcina egy csapásra mindent megold – természetszerűleg nem tud teljesíteni a lakossági oltás megkezdése, akkor az egész átoltás szükségessége és hitelessége kérdőjeleződhet meg sokakban, alaptalanul.

A PC tanulmánya külön is kiemeli, hogyan kezdtek hasítani már a járvány első hullámától kezdve az álhírportálok, tömegesen terjesztve a vírussal, majd később az oltással kapcsolatos összeesküvés-elméletek legkülönbözőbb és legképtelenebb verzióit. A globális közösségi portálokat nagyságrendjében is új kihívás elé állította ez a helyzet, a Youtube például hétszázezer videót távolított el a koronavírussal kapcsolatos manipulatív tartalom miatt, a Facebook és a Twitter pedig elkezdte hiteles információforrások felé terelni a koronavírusról szóló bejegyzések olvasóit.

Habár talán egyetlen ország sincs, ahol a vírustagadók és oltásszkeptikusok többségbe kerültek volna, az amúgy is kétségbeejtő helyzet és az általános bizonytalanság közepette emberéletekben mérhető bárminemű dezinformáció hatása. Különösen veszélyes, ha egyes országokban kormányzati pozícióban vannak megalapozatlan nézeteket propagáló politikusok, ahogyan történt ez a legutóbbi időkig az Egyesült Államokban, és még ma is Brazíliában, Mexikóban vagy a Fülöp-szigeteken.

Magyarországon a kormány nem beszélt olyan őrültségeket, mint Donald Trump, és fellép a Gödény György-féle álhírterjesztőkkel szemben. Más kérdés, hogy a tavalyi rémhírtörvényt olyan állampolgárokkal szemben alkalmazták a hatóságok – emlékeztet a PC tanulmánya –, akik nem a tényeket vonták kétségbe, hanem a kormány tevékenységét kritizálták. Ehhez jön még az a probléma, amit éppen a PC kutatói tártak fel az elmúlt években, hogy pontosan a kormánypropaganda állandó ellenségkép-gyártása miatt aggasztóan megnövekedett a magyar közvélemény összeesküvés-elméletekre való fogékonysága. Vagyis, habár a magyar kormány tényleg küzd a járvány-álhírekkel szemben, ezek széles befogadó közegét saját maga bővítette.

Ehhez jönnek még azok a súlyos problémák, amelyeket Vásárhelyi-Kondor Judit e cikk elején idézett megállapítása foglal össze. Megtörtént ugyan Magyarországon is a járványkommunikáció központosítása, ám az információk átláthatósága egyáltalán nem érvényesül. Mi több, a titkolózás nyilvánvaló kormányzati szándék, ami azonban minden társadalmi szereplő helyzetét megnehezíti. Az is jól látható, hogy az operatív törzs megnyilvánulásai a kormány politikai irányvonalához kapcsolódnak. A járvány kezdetén a tisztifőorvos heteken át napi gyakorisággal kérdőjelezte meg a maszkhasználat hasznosságát – mivel a kormány ezidőtájt képtelen volt biztosítani a maszkellátást. Az oltási tervet sosem hozták nyilvánosságra, holott annak struktúrája és folyamatos hozzáigazítása az aktuális helyzethez – amint az például Dániában történik Vásárhelyi-Kondor Judit példája szerint – sokkal inkább követhetővé tenné a folyamatokat, ami hozzájárulna a közbizalom megerősödéséhez.

A kormány abban is következetesen valótlanságot állít, hogy az Európai Bizottság kötötte volna meg a vakcinaszerződéseket. Balkányi László határozottan állította – összhangban egyébként az Ujhelyi István, MSZP-s európai parlamenti képviselő múlt heti sajtó-háttérbeszélgetésén elhangzottakkal –, hogy a Bizottság a keretszerződéseket tárgyalta végig, azokat is a tagállamok képviselőinek folyamatos részvétele mellett, de a konkrét szállítási szerződéseket a gyártókkal a tagállamok külön-külön kötötték meg. Nem igaz tehát, amit a magyar kormány ebben az ügyben kommunikál egyoldalúan „Brüsszelt” hibáztatva.

Az átoltottság országonkénti tabelláinak böngészését valamiféle versenyként felfogni Balkányi László szerint, tisztesség ne essék szólván, egész egyszerűen hülyeség. A beszélgetés mindhárom résztvevője egyetértett abban, hogy a probléma csakis világszinten, széles körű együttműködéssel oldódhat meg: nem létezik sikeres különálló nemzeti válságkezelés. Tévútra vezeti polgárait az a kormány, amely ezt hirdeti és erre törekszik.

A teljes beszélgetés megtekinthető ide kattintva >>>

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.