Lakner Zoltán Járványos dezinformáció – Csak egy Európai Egészségügyi Unió kezelhetné hatékonyan a pandémiát

Öt részes konferenciasorozatot indított március 24-én a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodája és a Political Capital (PC) kutató- és elemzőintézet a Jelen hetilappal közösen. A négyhetente egymást követő nyilvános online rendezvények sorában első alkalommal a koronavírus-járvány és az oltás kapcsán kialakult vagy éppen hiányzó európai együttműködésről, valamint a pandémia körüli dezinformációs törekvésekről beszélgetett Ónody-Molnár Dóra kollégánk Balkányi László orvosi tudásmérnökkel, az Európai Betegség- és Járványmegelőzési Központ (ECDC) korábbi vezető munkatársával, Lantos Gabriella egészségügyi menedzserrel és Vásárhelyi-Kondor Judit közgazdásszal, a Spitzberg Partners elemzőjével. Cikkünkben a PC eseményhez kapcsolódó tanulmányát és a beszélgetés legérdekesebb megállapításait foglaljuk össze.

„Magyarországon a kormánynak nem célja az objektív és informatív tájékoztatás” – ragadta meg a lényeget Vásárhelyi-Kondor Judit az online beszélgetés vége felé, hozzátéve: a hazai hivatalos tájékoztatási felületen is találhatók hasznos információk, csak éppen az egész „össze van szemetelve” politikai üzenetekkel és kormánypropagandával. Ilyen körülmények között mind a dezinformáció elleni küzdelem, mind pedig a védekezéshez és az átoltottsághoz egyaránt nélkülözhetetlen közbizalom kialakítása szinte lehetetlen – ebben a webinárium mindhárom résztvevője egyetértett. Balkányi László azt is hozzáfűzte, hogy az ECDC folyamatosan frissíti és a tagállamok nyelvére lefordítja az újabb és újabb tájékoztatóit, amelyeket azonban az országok legtöbbje nem használ és nem is népszerűsít.

Mindez azért is lényeges, mert az elmúlt hónapok vitáinak meghatározó témája, hogy az Európai Unió és intézményei hogyan vizsgáztak a járványkezelés és a vakcinaelosztás terén. Az online konferencián a PC nevében Istrate Dominik elemző ismertette a kutatócég tanulmányát, amely szintén kitért az EU szerepére. Hangsúlyozta, hogy az európai intézmények a járvány kezdetén nem reagáltak elég gyorsan, nem mutatkozott elegendő szolidaritás a járvány által Európában elsőként súlyosan megütött Észak-Olaszország iránt, ezen kívül eltértek egymástól az egyes országok járványkezelési stratégiái, majd pedig a vakcinaelosztás közös mechanizmusa váltott ki elégedetlenséget és vádaskodást több európai országban az Európai Bizottsággal szemben.

Ezeket a megállapításokat a beszélgetés résztvevői több szempontból is kiegészítették, árnyalták. Vásárhelyi-Kondor Judit egyfajta nyugati önteltséget említett, amely mindeddig hajlamos volt a huszonegyedik század járványokat távoli, többnyire ázsiai problémának tekinteni. Emiatt lankadt a járványügyi éberség, amit Balkányi László azzal a példával illusztrált, hogy a megelőző években Franciaország még a stratégiai maszkkészletét is eladta, annyira feleslegesnek tartotta. Történt mindez annak ellenére, hogy az úgynevezett járványügyi hírszerzés a Covid esetében is pontosan működött: az ECDC pontosan és időben jelezte az Európai Bizottságnak, mi történik Kínában, ám az késve reagált a történésekre – miként egy évtizeddel korábban a H1N1 esetében is, csak azt, mint más korábbi járványokat is az elmúlt évtizedekben, Európa szerencsésen megúszott. A megkésett reagálás azért is nagy probléma, mert utólag kijelenthető: a „csendes járvány” már 2019 decemberében zajlott Európában, elsősorban a nagy forgalmat bonyolító repülőterekkel rendelkező városokban, amelyek közül több is – érdekes módon – a globális divatipar beszállítási láncain keresztül kapcsolódik a kínai Vuhanhoz.

Mindezzel együtt is igaz, persze, hogy az Európai Unió nem tud járványt kezelni, hiszen az egészségügyi rendszerek nemzeti hatáskörben vannak, ám az információcserében és ajánlások megfogalmazásában rendkívül fontos szerepet játszhatna. Lantos Gabriella egyenesen úgy fogalmazott, hogy a hatékony járványkezeléshez Európai Egészségügyi Unióra lenne szükség, azaz arra, hogy a tagállamok szakpolitikai szuverenitásuk átengedése révén engedjenek teret a közösség átfogó szempontjainak. Ennek híján folytatódik a járvánnyal való „pingpongozás”, vagyis a megbetegedési hullámokat az eltérő stratégiát követő országok egymásnak tologatják át hónapokon keresztül. Ezt Balkányi László azzal toldotta meg, hogy valójában mind a járványkezelés, mind az átoltás még csak nem is európai, hanem világszintű probléma. Mindketten nagyon határozottan amellett voltak, hogy a járványt globális együttműködéssel és helyi (régiókra, településekre alkalmazott) intézkedésekkel lehet hatékonyan kezelni, minden irányban transzparens információáramlással kiegészítve.

Lantos Gabriella emlékeztetett arra is, hogy a járványkezelésnek három fő eszköze létezik: a tesztelés, a kontaktkutatás és az izoláció. Jó esetben személyekre, közösségekre szóló lokalizációs intézkedésekkel tartható kordában a járvány, de – a német Robert Koch Intézet útmutatása szerint – ez csak addig működik, amíg a százezer főre jutó heti esetszám a százat nem haladja meg. Ez Magyarország népességére vetítve napi 700 új fertőzöttet jelent, ellentétben a mostani tízezerrel. A Koch Intézet által megjelölt határt átlépve már csak a társadalmi szintű izoláció, vagyis a lockdown, tehát a lezárások, a társadalmi tevékenységek általános korlátozása jöhet szóba. Az egészségügyi menedzser, aki egyúttal a Pálinkás József-féle Új Világ Néppárt elnökségi tagja, emlékeztetett arra, hogy Magyarország drámaian elégtelen tesztelési kapacitással indult a járvány kezdetén, a kontaktkutatás struktúrája pedig mindmáig nem épült ki, erre a kormány még csak erőfeszítést sem tett. Igaz, a társadalmi szintű lezárások elkerülését szolgáló eszközök alkalmazását több más európai ország is elvétette. Éppen az a baj Lantos Gabriella szerint, hogy nem akadt olyan közös szabály, amire alapozva velük szemben uniós kötelezettségszegési eljárást lehetne indítani, hiszen egyes országok hibás döntései a többiekre is negatív hatást gyakorolnak.

Balkányi László ezen a ponton jelezte, tévedés, hogy Magyarország jól vészelte át az első hullámot. Szlovákia első hullámos adataival összevetve az látszik, hogy már tavaly tavasszal is többen haltak meg itthon, mint ami elkerülhetetlen lett volna. Ebben szerepet játszhatott egyebek mellett a politikusok példamutatásának hiánya: míg Szlovákiában a járvány kezdetétől a kormánytagok csaknem mindig maszkban mutatkoztak, a magyar miniszterelnök és miniszterei részéről erre nagyon sokáig egyáltalán nem volt példa, ami kihathatott a társadalmi viselkedésre is. Azt is elmondta, hogy a helyesen alkalmazott járványügyi intézkedések lehetővé tették, hogy még a vakcinák érkezése előtt megfékezzék a járványt több országban, például Új-Zélandon és Tajvanon.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!