Fóti Tamás Keményen korlátozni készül a készpénzhasználatot az Európai Bizottság

Az Európai Bizottság márciusban rukkol ki új javaslatával, amely részben a szervezett bűnőzés ellen, részben a terrorizmus finanszírozásának ellehetetlenítése érdekében maximálja a készpénzzel fizethető áruk, szolgáltatások értékét. Ez logikus folytatása a pénzmosás elleni akciótervnek, amikor évekkel ezelőtt leálltak az új 500 eurós bankjegyek kibocsátásával, többek közt az illegális tranzakciók megnehezítése érdekében. A készpénzforgalom csökkentésének másik eszköze lesz az Európai Központi Bank által kiadott digitális euró.

A tagállamok szondázását követő konszenzus várhatóan 10 ezer euróban szabja meg a készpénzfizetés felső határát, ám a javaslat elfogadásáig még sok vita lesz. A 10 ezres limit mellett az szólhat, hogy a nemzetközi utasforgalomban aki be- vagy kilép az uniós külső határon 10 ezer euró feletti összeggel, annak bejelentési kötelezettsége van, az információt a pénzügyőrségnek kell írásban átadni. Ez semmiképen nem irányul a tőkeforgalom korlátozására, vagyis bárkinél lehet ennek az összegnek a többszöröse is, csak célszerű a pénz eredetéről és céljáról hiteles igazolással rendelkezni. Megjegyzendő, hogy ez az összeghatár nem oszlik meg az együtt utazók között. Ha például egy négytagú család utazik, és a családfőnél 30 ezer euró van, és nem jelenti be, de ellenőrzés során a táskájában megtalálják, nem hivatkozhat arra, hogy nem lépték túl a személyenkénti maximumot.

A nagyobb tételű készpénz használatáról való leszoktatás nem európai találmány. Ausztráliában például két éve van érvényben hasonló előírás, ott 10 ezer dollár a limit, hasonlóan Kanadában vagy az Egyesült Államokban. A készülő jogszabály tekintettel akar lenni az eltérő fizetési szokásokra és érdekekre. Azt a szempontot valószínűleg könnyű lesz elfogadtatni, hogy az adóelkerülés, a fekete gazdaság visszaszorításának hatékony eszköze volna a készpénzfizetési korlát, ám Brüsszelnek óvatosnak kell lennie, hogy elkerülje a vitát a tagállamok szuverenitásának kérdéséről. A pénzmosással szembeni hatékony fellépés az éremnek csak egyik oldala.

Franciaországban például már most is maximum 1000 euró értékben lehet készpénzzel fizetni, Görögországban ez még kevesebb, ott az 500 eurónál magasabb összeget már csak banki utalással lehet kiegyenlíteni. Ugyanakkor német nyelvterületen mások a szokások, az embereknek egészen meghitt a készpénzhez való viszonyuk, erről a “bizalmi kapcsolatról” vélhetően nem szívesen mondanának le. Felmérések arról tanúskodnak, hogy sokakban él kétely a banki infrastruktúra működése iránt, s felvetődik, hogy mi történik például akkor, ha éppen áramszünet miatt nem tud valaki fizetni. Ausztriában vagy Németországban különösen az idősek körében gyakori, hogy mindig tartalékolnak otthon párszáz eurót. Praktikus, de lélektani okai is vannak annak, hogy sokan vélik úgy, jobban kordában tarthatják kiadásaikat, ha bankjeggyel fizetnek. A kártya könnyelműségre csábít, nincs közvetlen kiadási kontroll.

Ugyanakkor a készpénzforgalom keveset mond arról, hogy az adott országban miként fogadnák a nagyobb összegű tilalmat. Egy bő esztendeje végzett felmérés szerint Máltán a legelterjedtebb a készpénzzel való fizetés, 90 százalék feletti, míg a sor másik végén Hollandia áll, az összes fizetés 55 százalékát már átutalással vagy bankkártyával bonyolítják. A hollandok praktikusak, ez tény, és szerepet játszik az is, hogy a készpénzről való gondoskodás drága, gondoljunk a biztonságos pénzszállítás költségére vagy a pénzautomaták infrastruktúrájának a fenntartására. Ennek ellenére a hollandok nem mondanának le arról a jogukról, hogy nagyobb összeget bankjeggyel fizessenek, különben is, kérdezik, hogy jön ahhoz az állam, hogy potenciális pénzmosással gyanúsítsa a polgárt. Tavaly májusi felmérés szerint a megkérdezettek 56 százaléka egyáltalán nem örülne, ha eltűnne életéből a készpénz.

Egyébként általános jelenség, hogy a Covid járvány is leszoktatott a készpénzes fizetésről, a bankkártya higiéniás előnye magáért beszél. Ausztriában például a boltokban 50 euróig nincs szükség a fizetés pin-kóddal történő megerősítésére. Tavaly 20 százalékkal többször fizettek kártyával, mint a megelőző évben, összértéke elérte az 1,1 milliárd eurót, míg a készpénzfelvételek száma 25 százalékkal zsugorodott, mintegy 100 millió tranzakciót hajtottak végre.

A készpénz visszaszorításához járul hozzá a digitális euró is. Az Európai Központi Bank, az ECB az év közepén jelentkezik a készpénz- és a bankkártyás fizetésnek is alternatívát állító új fizetőeszközzel. A tervek szerint hathónapos próbaidő után 2022-ben válna általánossá, az eurózóna 19 tagállamának jegybankjai bocsátanák ki, az általuk létrehozott Eurosystem nevű rendszer működtetné, s természetesen valódi, online fizetéshez használható euró, amelyet mindenütt elfogadnak. Formailag úgy néz ki, hogy a tulajdonosnak van egy online „pénztárcája”, amelybe „tesz” digitális eurót, s amelyből fizet. Az ECB nem is titkolja, hogy konkurálni akar a Facebook mesterséges fizetőeszközével, a digitális librával, amely a közösségi hálózat 2,4 milliárd felhasználójának akarja megkönnyíteni az életét. Emellett az ECB a Távol-Keletre is tekint, Kína a digitális renminbinek is nevezett E-jüan bevezetésével hatalmas piacra terjesztheti ki befolyását. Az ECB a digitális euró előnyének tartja a kereskedelmi bankoktól való függetlenségét, aminek különösen akkor van szerepe, ha egy adott pénzintézet válságba kerül, csődbe jut. Nyilván megnyugtató módon kell az adatkezelések rendszerét harmóniába hozni az egyéni elvárások és az állam ellenőrzésének szerepe között. Az adóhivatalt feltehetően nem fogják érdekelni a kisebb összegű vásárlások, és az emberek amúgy is nehezen tudnák elfogadni, hogy adott esetben illetéktelenek betekintést nyerhetnek vásárlási szokásaikba. Megoldható, hogy bizonyos összeg alatt garantált legyen a digitális fizetőeszköz anonimitása. Nagy előnyt jelenthet a digitális euró a határokon átnyúló fizetéseknél, becslések szerint ma a teljes nemzetközi pénzforgalomnak mintegy 6 százalékát számolják fel költségként.

A digitális euró népszerűségének, elterjedésének kezdetben lesznek akadályai, de – hívják fel a figyelmet Frankfurtban – ezek természetes reflexek minden új technológia bevezetésekor. A fogadókészség kifürkészését szolgálja a hathónapos tesztfázis, a kereslet-kínálat összehangolása, esetleg új területek feltérképezése.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.