Tóth Ákos A titkos megfigyelés a legnagyobb botrány a Városháza-ügyben

Miközben Szijjártó Péter kitüntetést kapott Putyintól a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért, addig Karácsony Gergely szerint Putyin-barát oligarcháknak is közük lehet az úgynevezett Városháza-ügyhöz. A háttérben fölsejlik a Pegasus is. Lehet, hogy a kormány valójában nem is Bajnai Gordont, hanem a saját emberét hallgatta le? Az igazi botrányt nem egy épület eladásának mérlegelése, hanem a titkos megfigyelés jelentené.

Elképesztő fordulatokat hoz az úgynevezett Városháza-ügy, amelyet a sokak szerint a függetlenségétől már megfosztott Index tett közzé november elején. A portál főszerkesztője arról írt, hogy a főváros a Városháza eladására készül. A főpolgármester erre hazugsággal vádolta az Indexet, mire az másnap közzétett egy ingatlanközvetítővel kötött, a Városháza eladásáról szóló megbízást. Csakhogy a megbízó nem az önkormányzat volt, hanem egy már kényszertörlés alatt álló magánvállalkozás – ez a Northern Rock –, a megbízott pedig egy ingatlanközvetítő.

Karácsony Gergely válasza: fake news.

Csakhogy pár nappal később megjelent egy összevágott hangfelvétel is, amelyen nem tudni, kik és hol beszélnek. Ezen Berki Zsoltról, a Northern Rock tulajdonosáról elhangzik, hogy jó kapcsolatai vannak a fővárosnál. Berki valóban közreműködött korábban a grúz-izraeli Michaeli család néhány ingatlanügyénél – e család tagja a magát egyszerűen csak Rogán Antal barátjaként aposztrofáló, a 168 Órát és a Pesti Hírlapot kiadó Brit Médiában is tulajdont szerző Shabtai Michaeli. Aztán egy újabb összevágott hangfelvétel kerül nyilvánosságra, de azt már nem az Index közli, hanem egy videóüzenetben a Cseh Katalin Momentumos EP-képviselő állítólagos botrányait is ismertető álarcos, eltorzított hangon beszélő „Anonymus”.

Ezen a felvételen Barts J. Balázs, a Budapest Főváros Vagyonkezelő Zrt. vezetője beszél három másik férfival, közülük az egyik Berki Zsolt, a másik pedig Gansperger Gyula üzletember, a negyedik fél ismeretlen. Itt Barts közli, hogy „3,9 hektárt eladnánk”, s ennek módjáról, nehézségeiről van szó. Ezek után a főváros ismét leszögezte, nincs szándék a Városháza értékesítésére. Nyilvánosságra hozták azt a Barts által jegyzett döntéselőkészítő tanulmányt is, amely a Városháza jövőjéről különböző forgatókönyveket vezetett elő. Ebben vannak olyan verziók, amelyek az elköltözéssel számoltak, amit egyébként a főváros sosem tagadott.

Az eddig egyetlen világos szálon haladó ügy e ponton fordulatot vett: a kormánypárti sajtó már korábban is építgette azt a témát, hogy „Bajnai emberei irányítják a fővárost”, s ennek kapcsán utalt arra, hogy a volt miniszterelnök kormányában korábban szakállamtitkárként dolgozó Tordai Csaba kulcsszerepet tölt be a Városházán. Mindezt azonban most megspékelte azzal, hogy közzétettek egy fényképet, amely megörökíti Gansperger Gyula és Bajnai Gordont, majd egy hangfelvétel is kikerült erről, amelyen Bajnai beszél a Városháza épületéről is.

Az úgynevezett Városháza-ügy kapcsán ez az, amit eddig biztosan tudunk. Mindebből azonban levonható néhány következtetés. Ezek a következők:

1. Minden valószínűség szerint az ügyet arra az esetre időzítették és próbálták volna csúcsra járatni, ha Karácsony Gergely lett volna az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Emlékezetes, hogy a kormánymédia milyen hevesen támadta a főpolgármestert, elsősorban a képességeit és a vezetői erényeit bírálva, majd miután visszalépett a jelöltségtől, egy ideig mintha elvágták volna ezeket a cikkeket. Úgyhogy e mostani támadásnak van egyfajta „maradék” szaga, méghozzá azért, mert alapjaiban érthetetlen. Egyrészt, miért is ne gondolkodhatna úgy a főváros, hogy adott esetben eladja a Városháza céljaira eleve és mindenki által köztudottan alkalmatlan épületet? Ebben a gondolatban semmi, de semmi törvénytelen nincsen, vagyis: nincs támadási felület sem. És miért ne vizsgáltathatta volna meg ennek a lehetőségeit? Nos, ez sem hagyna támadási felületet.

Ráadásul el sem akarja adni, mint ahogy azt Karácsony Gergely egyértelműen leszögezte, tehát ismét: nincs valódi téma. Ez idáig tiszta is lenne, csakhogy a főváros kommunikációs stratégiája téves volt: ahelyett, hogy már az első hír megjelenésekor belső vizsgálatot kezdeményezett volna, majd az eredményének azonnali nyilvánosságra hozatalát, inkább a kezdetektől tagadta még annak a szándékát is, hogy ez a lehetőség valaha is fölmerült volna. E ponttól a kormánygépezet ismét akcióba lendülhetett még annak ellenére is, hogy egy ilyen eladási folyamat, kis túlzással, ezer lépcsős: ahogy az a Telex alapos cikkéből kiderül, a Barts J. Balázs vezette Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ jelöli ki az értékesítésre szánt ingatlanokat, majd begyűjti a piaci információkat, megpróbálja megbecsülni a reálisan elkérhető értéket, az eladások ütemezését, sorrendjét. Az előterjesztések járnak a gazdasági bizottságnál, a tulajdonosi bizottságnál, készül egy közgyűlési előterjesztés, amit a kabinet tárgyal, majd ha napirendre tűzi s a közgyűlés meg is szavazza az ügyet, akkor jöhet a szerződéskötés. Vagyis számos ponton bele lehet nyúlni az ügyletbe, amit egész egyszerűen lehetetlen titokban tartani. De az ilyen részletek ilyenkor a kormánypropagandára fogékonyakat már csöppet sem zavarják.

2. Rendkívül ijesztő a történetben az össze-vissza vágott hanganyagok, a titkosszolgálati módszerek használata. Meglehetősen nyilvánvalónak látszik, hogy az ügyet megkonstruálták, a kezdetektől fogva fölépítették attól a ponttól, hogy Gansperger Gyula egy nagy magyarországi érdekeltségekkel bíró vállalkozó képviselőjeként fölkeresi a budapesti vagyonkezelő vezetőjét a vételi ajánlat körvonalazásával addig, hogy ugyanő üzleti megbeszélésre hívja Bajnai Gordont. Mindkét megbeszélésről jó minőségű hangfelvétel készült ugyanis, ezek kerültek utóbb, megvágva, nyilvánosságra. E tény s annak kapcsán, hogy Gansperger bizonyosan az ügy egyik kulcsfigurája, több kérdés is szóba kerül: volt-e tudomása a lehallgatásokról vagy sem, eleve őrá „dolgoztak-e” vagy sem, áldozata-e az ügynek vagy épp ellenkezőleg. Nos, a válasz nem egyszerű. Gansperger ugyanis egyike azoknak a szürke NER-figuráknak, akiknek a befolyását épp a szürke, de rendkívül hasznos voltuk adja. Karácsony Gergely így jellemezte őt egy a szerepét taglaló Facebook-posztban, s nem túlzott: a Fidesz volt könyvelője, a Fidesz-székházbotrány egyik kulcsfigurája, az első Orbán-kormány főprivatizőre, Habony Árpád hitelezőjének üzlettársa. És, tegyük hozzá, egyes, nem megerősített hírek szerint volt feleségével együtt az Orbán-család házi könyvelője már a kilencvenes évek kezdete óta.

Vagyis olyan személy, aki a NER-ben érinthetetlennek tűnik. És épp ennek okán, valószínű, hogy öntudatlan résztvevője az ügyletnek. Teljesen életszerű ugyanis, hogy a Magyarország leggazdagabb családjaként emlegetett Rahimkulov testvérek képviselőjeként tárgyaljon különböző ingatlanok vételéről, eladásáról, fejlesztéséről, s a Rahimkulov testvéreket esetleg valóban érdekelheti a Városháza területe. Ugyanígy, teljesen nyilvánvaló, hogy a világ egyik legerősebb gazdasági tanácsadó cégének vezetőjeként Londonban dolgozó Bajnai Gordon elfogad egy olyan invitálást Gansperger részéről – akivel egyébként a Wallisnál néhány évig együtt is dolgozott –, amely arról szól, hogy szeretné őt megismertetni a Rahimkulov család egyik vezetőjével. E találkozóra érkezvén készült a Bajnait és Ganspergert együtt ábrázoló fotó. Bajnai egyébként így idézte föl Facebook-bejegyzésében a megbeszélést: „Elsőként az ... (került szóba – a szerk.), … hogy az a nemzetközi tanácsadó cég, amelynek már évek óta Londonban az egyik vezetője vagyok, tud-e segíteni a befektetőcsoport infrastruktúra jellegű projektjeiben. Az általuk felvetett befektetési projektek ismertetése során világossá vált, hogy ebben nem tudunk közreműködni, mivel a londoni tanácsadó cég ebben a régióban nem aktív, és a tevékenysége is más szektorokra irányul. A találkozó második részében véleményemet kérték egy, a budapesti Városházával kapcsolatos fejlesztési elképzelésük politikai megvalósíthatóságáról, esélyeiről. Először világossá tettem, hogy ebben az ügyben nincs befolyásom, közvetítői szerepem. (…) Végezetül hangsúlyoztam, hogy függetlenül az aktuális helyzettől, egy ilyen fejlesztés csak átfogó politikai konszenzus mellett, és teljesen átlátható folyamatban lehetne egyáltalán megfontolás tárgya a döntéshozók részéről.”

Mindebből inkább arra lehet következtetni – bár meglehet, tévesen –, hogy Gansperger Gyula nem tudatosan provokálta sem a fővárosi vagyonkezelőt, sem Bajnai Gordont, nem ő készített felvételt a megbeszéléseikről, mert egész egyszerűen nem tűnik föl olyan motívum, amely őt ebben érdekeltté tehetné.

Valószínűbb, hogy épp ellenkezőleg, inkább ő állhat olyan megfigyelés alatt, amelynek során hangfelvétel is készülhetett a találkozóiról. Erre alkalmas például a Pegasus rendszere, amelyről ma már tudjuk, hogy a Belügyminisztérium rendelte meg. Így könnyen elképzelhető, hogy Gansperger a fontossága vagy épp a Rahimkulov családdal való kapcsolata okán került megfigyelés alá, s így „esett be” a Városháza-sztori, amelyet föl lehet használni Karácsony Gergely és áttételesen Bajnai Gordon ellen.

Ebből pedig az következne, hogy a titkosszolgálat eszközeit az állam arra használta, hogy segítségükkel ellenzékiek ellen szőjön hamis vádakat. Ha pedig valóban Gansperger Gyula megfigyeléséről van szó, ahogy azt feltételezni lehet, akkor az is biztos, hogy erre csak legfelülről érkezhetett engedély, méghozzá épp óvatosságból, hiszen – újra hangsúlyozzuk – Gansperger valóban komoly titkok tudója.

Karácsony Gergely főpolgármester a múlt hét végén ennél tovább ment: péntek esti posztjában fideszes lejárató kampánynak nevezte a hangfelvételek fokozatos adagolását, ugyanakkor azt állította, hogy a Fideszen túl úgymond „Putyin-barát oligarcháknak” is közük lehet hozzá. A főpolgármester azt írja, az újdonság az ügyben az orosz szál jelenléte, mert „az egész történet erősen idézi a klasszikus, megtervezett, a zavarkeltést célzó orosz dezinformációs kampányok technikáját”, másrészt szerinte „nehezen képzelhető el, hogy a Magyarországon élő leggazdagabb család, a Fidesz jóvoltából kiemelt beruházást megvalósító, az orosz államhoz sok szálon kötődő Rahimkulovok irodájában folytatott beszélgetésről úgy készülhetett titokban hangfelvétel, hogy az az orosz titkosszolgálat és így a ­Putyin-rendszer tudta nélkül vagy akarata ellenére történt”.

3. Kérdés, hogy mi lehet az ügy kifutása, hiszen – és ezt újra hangsúlyozzuk – valójában nincs ügy. Viszont az álhír kapcsán már annyi minden rakódott rá, amely hosszú ideig témát szolgáltathat a kormánymédiában, tetszőlegesen szolgáltatva ürügyet különböző feljelentéseknek, amelyeket, kétségünk se legyen felőle, készséggel és alaposan ki is vizsgálnak majd az ügyben eljáró szervek. Meglehet, hogy csak szimpla zavarkeltésről van szó így, a választások közeledtén, de nem túl valószínű, hogy a legelkötelezettebb kormánypárti szavazókon kívül ez az ügy alkalmas lenne a szavazók elérésére. Az is lehet, hogy esetleg további kifutása is lesz, összesesküvés-elméleteket gyártva például Bajnai Gordon személye és a mögé vélt üzleti-kapcsolati háló köré; nem tudni. Az sem kizárt, hogy „Anonymus” kissé túlszaladt és önálló életre kelt, vagyis a Rahimkulov család fényre kerülése ebben az ügyben kellemetlen a kormánynak is, egyrészt a család vitathatatlan NER-es üzletei, másrészt amiatt, hogy egy ilyen információra Moszkvában is felfigyelnek.

Persze, aggodalomra semmi ok: a múlt héten barátságrenddel tüntette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert „az orosz-magyar kapcsolatok, valamint az ipari és beruházási együttműködés fejlesztéséhez történt nagymértékű hozzájárulásáért”, akárhogyan is, szent lesz a béke.

 

Black

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.