Kubaiak a türelem padján?

Kubában már elkezdődött a Castro-mentes időszámítás, ám a mindennapok maradtak a régiek: végtelen sorban állás és verekedés az alapvető élelmiszerekért, roskadozó épületek és a kritikus hangok durva elhallgattatása.

Iliana Hernández 41 napja nem tudja kitenni a lábát kelet-havannai lakásából. Mire önök e sorokat olvassák, már 49 napja lesz házi őrizetben. Ha az ellenzéki újságíró kilép az ajtón, az éjjel-nappal az utca másik oldalán posztoló civilruhás rendőrök letartóztatják. Már próbálta. Fogalma sincs, hogy ez meddig lesz így, nem kapott felvilágosítást. Egyelőre a családja segít neki beszerezni a mindennapi betevőt – meséli whatsapp üzenetekben a Jelennek a kubai nő, aki a San Isidro Mozgalom nevű ellenzéki művészcsoport egyik tagja. Ez lehet az egyik oka annak, hogy most ebben a helyzetben van, s vélhetően az sem „segített” rajta, hogy gyakran ír a CiberCuba nevű független hírportálra a rendszerkritikus hangokkal szembeni túlkapásokról, az élelmiszerhiányról, a mindennapok nehézségeiről.

Hernández esete nem egyedülálló. Számos ellenzékivel szemben léptek fel hasonlóan az utóbbi időszakban. Egyeseket rövid időre letartóztatnak, majd szabadon engednek, másokat „csak” megfélemlítenek azzal, hogy – miként Hernández esetében – az otthona közelében, jól látható helyen civil vagy egyenruhás rendőrök, állambiztonságiak letáboroznak. A kevésbé szerencsések hosszabb időre börtönben végzik vagy egyszerűen csak nem hallani róluk. Ilyen Luis Manuel Otero Alcántara, a San Isidro Mozgalom vezetője, képzőművész, aki május elején éhségsztrájkot kezdett – vizet sem vett magához –, hogy felhívja a figyelmet a szólás- és a művészi szabadság korlátozására, s a kritikus hangokkal szembeni jogsértésekre Kubában. Egy héttel később a hatóságok – amelyek állítják, valójában evett és ivott – erőszakkal behatoltak az otthonába, majd kórházba szállították. Azóta senki nem tud róla semmit.

Az elmúlt években is történtek hasonló esetek, de nagy különbség, hogy most az átlagemberekhez is eljutnak ezek a hírek. Tíz éve leginkább csak a szigetországon kívül okozott felháborodást egy-egy ilyen eset, most azonban a legtöbb kubainak van okostelefonja, működő internettel, még ha nem is a leggyorsabb. Fiatalok és idősek egyaránt használják a közösségi médiát, és küldik egymásnak a különböző csevegő applikációkon a híreket, videókat és a fotókat. Az ellenzékiek pedig gyakran felveszik a velük szembeni hatósági agressziót, és ezt posztolják a közösségi médiában.

„Korábban nem volt alternatíva, csak az volt, amit a tv-ben mondtak. De most van egy független sajtó, és az ebben megjelenő valósággal sokkal inkább tudnak azonosulni a kubaiak, mint a kormánypárti orgánumok híreivel” – magyarázza Hernández, aki hozzáteszi: az internet sok kubainak felnyitotta a szemét, mások pedig ráeszméltek általa, hogy a véleményükkel nincsenek egyedül, s talán nem ők az egyetlenek, akik mást szeretnének a több mint hatvan éve tartó diktatúra helyett. „Rádöbbentek, hogy a való világ sokkal előrébb tart, mint Kuba – szociális, politikai és gazdasági értelemben is –, mert ott demokrácia van” – mondja.

Van ok a csalódottságra, hiszen a mindennapok közel sem olyan derűsek, mint ahogy azt az utazási műsorokban látni. Az élelmezéssel évtizedek óta komoly problémák vannak az országban. A mindennapok az állandó sorban állásról – ne feledjük, a koronavírus-járvány közepén ez komoly veszélyt jelent – és a boltok közötti „vándorlásról” szólnak, hiszen, ha kiderül, hogy elfogyott az adott termék, új helyen kell próbálkozni, különben éhes marad a család. Hiába van jegyrendszer, nincs elég élelmiszer és az alapvető cikkek – a seprűtől a szappanig – sem állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre.

A rezsim legsikeresebb PR-kampánya

A kubai egészségügy kiválóságáról szóló mítosz a rezsim egyik legsikeresebb PR-kampánya. Tény, hogy a forradalom után mindenki számára elérhetővé vált az ingyenes egészségügyi ellátás, ám a dicsőség a múlté. Itt is igaz, hogy az eszközök és a technológiák elavultak, óriási eszközhiány van, az intézmények fejlesztésére nincs pénz, ahogy a szakemberek méltó javadalmazására sem. A gyakran bizonyítékként lobogtatott kedvező egészségügyi statisztikák hitelessége pedig erősen megkérdőjelezhető egy olyan országban, ahol a szabad – kritikus – vélemény-nyilvánítás rendőri intézkedést von maga után.

A CibcerCuba független hírportál beszámolója szerint nem ritka, hogy a rendelőkben nincs víz, így az orvosok nem tudnak kezet mosni, s nincs gumikesztyű sem. „Kubában emberek halnak meg azért, mert nincs elég gyógyszer” – nyilatkozta a portálnak a kórházakat és patikákat egyaránt érintő gyógyszerhiányról Daily Coro Bueno kubai orvos, miután Spanyolországba emigrált. A szakember hozzátette: a betegeknek és hozzátartozóiknak gyakran a feketepiacon kell beszerezni az orvosságot.

Van, hogy szó szerint harc alakul ki az emberek között, erről számos videó van fent a közösségi oldalakon. „Cárdenas városa ma reggel úgy festett, mintha egy háborús filmbe csöppentünk volna. Hajnali 5 órakor keltem, hogy beálljak a sorba a Cubalse boltban olajért. Mikor a sarokra értem, láttam, hogy kint van a rendőrség, és nem engedi oda az embereket. A vásárlók ezért elbújtak, majd amikor 6 órakor kinyitott a bolt, elözönlötték azt. Üvöltöztek és lökdösődtek” – írta a Facebookon Mayi Abrante, akinek a posztjára több mint 300 hozzászólás érkezett, és rengetegen megosztották. „Megalázó, hogy az emberek összeverekednek egy üveg olaj, egy darab csirke, de még egy kiló kenyér miatt is. Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége. Szégyen” – írta Abrante.

A valutás boltok valamivel jobban fel vannak szerelve – rendkívül túlárazott – termékekkel, ám ezeket csak azok engedhetik meg maguknak, akiket külföldről támogatnak a rokonok, barátok. Az élelmiszerhiányon kívül a lakhatás is olyan probléma, amely miatt sokat panaszkodnak a helyiek. Ha az ember csak egy picit letér a „turista útvonalakról”, szembetűnik, hogy az épületek többsége rendkívül rossz állapotban van, sok ház életveszélyes. A független portálokon gyakran adnak hírt összedőlt épületekről és fedél nélkül maradt családokról. A kormánytól hiába várnak hatékony segítséget, mint ahogy azok is, akik a különböző szolgáltatásokban – a tömegközlekedéstől a szemétszállításig – tapasztalható fennakadások miatt panaszkodnak.

Évek óta olvasható a különböző elemzésekben, hogy a kubai gazdaság a csőd szélén áll. Ezek a hangok felerősödtek, amikor öt éve Venezuelában különösen rosszra fordult a gazdasági-társadalmi helyzet. Egyesek azt gondolták, hogy az addig Kubának küldött életmentő támogatás és olcsó olaj olyan mértékben lecsökken, hogy abba akár a rezsim is belebukhat. Aztán amikor Donald Trump volt amerikai elnök a kubai-amerikai szavazóknak tett gesztusként visszafordította az Obama-adminisztráció nyitási programját és szankciókat vezetett be Kubával szemben, ismét sokan a karibi ország gazdaságának végleges összeroppanását jósolták. Ez azonban nem történt meg. Most a koronavírus-járvány lehet az új szög a koporsóban – hiszen az ország fő bevételi forrása a turizmus –, William LeoGrande Kuba-szakértő szerint azonban ezt is átvészeli a gazdaság.

„Kuba azért élte túl, hogy csökkentek a venezuelai olajszállítmányok, mert ez nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan történt. Ráadásul 2019-ig nőtt a turisztikai szektor, és ez kompenzálta a venezuelai hiányt. Egyébként, miután Donald Trump bevezette a szankciókat, Venezuela növelte az olajszállítmányokat” – magyarázza Jelennek az Amerikai Egyetem oktatója, aki szerint ennek ellenére Kubában komoly krízis alakult ki a Trump-éra alatt, hiszen a volt elnök intézkedései hatására az USA-ban élők nem tudtak pénzt küldeni a kubai hozzátartozóknak, amiből évek óta nagy haszna volt a rezsimnek. Ráadásul leapadt a turizmus is Kubában, mivel csak nagyon indokolt esetben mehettek az országba amerikai turisták. „Amint a járvány lecsillapodik, és Joe Biden elnök felold néhány, az elődje által elrendelt szankciót, a kubai gazdaság ismét felélénkül” – véli LeoGrande.

Vélhetően a túlélés érdekében folytatja a rezsim a Raúl Castro volt elnök nevéhez fűződő gazdasági nyitást is: idén februárban bejelentették Havannában, hogy tovább bővül privát szektor, és az addigi 127 tevékenység után a jövőben több mint kétezret lehet magánzóként végezni. Két hónappal később pedig újabb nagy bejelentés történt a kommunista párt kongresszusán, bár nem volt meglepetés: a 89 éves Raúl Castro visszavonult a párt éléről, s átadta helyét a jelenlegi elnöknek, Miguel Díaz-Canelnek. „Egység és Folytonosság” volt a kongresszus szlogenje. Nem véletlen, hogy ezt sulykolják, hiszen új időszámítás kezdődött, nem áll többé egy Castro sem az ország élén. A gyakorlatban azonban még a „régi” időszámítás tart, hiszen Castro a háttérből várhatóan nagyon is aktív marad, csakúgy, mint a többi idős káder. A helyszíni beszámolók szerint a kubaiak sem várnak csodát a Díaz-Canel érától, hiszen a mindennapok maradtak a régiek. Türelemmel viselik a mindennapos kihívásokat és megpróbáltatásokat, vagy ahogy a helyiek mondják, „ücsörögnek a türelem padján”.

Kié a hatalom?

Amikor egy turista Havana Viejában, a főváros óvárosában úgy dönt, hogy leül az egyik étterembe, megeszik egy tányér feketebabot rizzsel – a kubaiak nemzeti ételét –, hagymás sült hússal és banánnal, eszébe sem jut, hogy fizetéskor a hadsereg számláját gyarapítja. Pedig így van, a gazdasági – és politikai – hatalom ugyanis az egyenruhás elit kezében összpontosul.

A Reuters kubai közgazdászokra hivatkozva azt írja, a Fegyveres Erők üzleti csoportjának (GAESA) több tucat cége van, s ezek a szigetország valutaforrásait jelentő üzletek 40-60 százalékát lefedik. Ezek azonban óvatos becslések, hiszen nincsenek publikus adatok. A GAESA – amelynek a turizmuson túl más szektorokban is vannak érdekeltségei – élén Luis Alberto Rodríguez tábornok áll, aki nem más, mint Raúl Castro veje. Az állami tulajdonú szállodák, boltok és éttermek mind a GAESA-hoz köthetők. De az ország több ezer, importárut kínáló állami élelmiszerboltja és ruhaüzlete, benzinkútjai és vendéglői is mind az irányítása alatt állnak, csakúgy, mint egyes pénzintézetek. Egyes szakértők úgy vélik, a hadsereg így „takarékoskodik”, hogy a rezsim bukása esetén legyen mit kimenekíteni.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.