Kubaiak a türelem padján?

Kubában már elkezdődött a Castro-mentes időszámítás, ám a mindennapok maradtak a régiek: végtelen sorban állás és verekedés az alapvető élelmiszerekért, roskadozó épületek és a kritikus hangok durva elhallgattatása.

Iliana Hernández 41 napja nem tudja kitenni a lábát kelet-havannai lakásából. Mire önök e sorokat olvassák, már 49 napja lesz házi őrizetben. Ha az ellenzéki újságíró kilép az ajtón, az éjjel-nappal az utca másik oldalán posztoló civilruhás rendőrök letartóztatják. Már próbálta. Fogalma sincs, hogy ez meddig lesz így, nem kapott felvilágosítást. Egyelőre a családja segít neki beszerezni a mindennapi betevőt – meséli whatsapp üzenetekben a Jelennek a kubai nő, aki a San Isidro Mozgalom nevű ellenzéki művészcsoport egyik tagja. Ez lehet az egyik oka annak, hogy most ebben a helyzetben van, s vélhetően az sem „segített” rajta, hogy gyakran ír a CiberCuba nevű független hírportálra a rendszerkritikus hangokkal szembeni túlkapásokról, az élelmiszerhiányról, a mindennapok nehézségeiről.

Hernández esete nem egyedülálló. Számos ellenzékivel szemben léptek fel hasonlóan az utóbbi időszakban. Egyeseket rövid időre letartóztatnak, majd szabadon engednek, másokat „csak” megfélemlítenek azzal, hogy – miként Hernández esetében – az otthona közelében, jól látható helyen civil vagy egyenruhás rendőrök, állambiztonságiak letáboroznak. A kevésbé szerencsések hosszabb időre börtönben végzik vagy egyszerűen csak nem hallani róluk. Ilyen Luis Manuel Otero Alcántara, a San Isidro Mozgalom vezetője, képzőművész, aki május elején éhségsztrájkot kezdett – vizet sem vett magához –, hogy felhívja a figyelmet a szólás- és a művészi szabadság korlátozására, s a kritikus hangokkal szembeni jogsértésekre Kubában. Egy héttel később a hatóságok – amelyek állítják, valójában evett és ivott – erőszakkal behatoltak az otthonába, majd kórházba szállították. Azóta senki nem tud róla semmit.

Az elmúlt években is történtek hasonló esetek, de nagy különbség, hogy most az átlagemberekhez is eljutnak ezek a hírek. Tíz éve leginkább csak a szigetországon kívül okozott felháborodást egy-egy ilyen eset, most azonban a legtöbb kubainak van okostelefonja, működő internettel, még ha nem is a leggyorsabb. Fiatalok és idősek egyaránt használják a közösségi médiát, és küldik egymásnak a különböző csevegő applikációkon a híreket, videókat és a fotókat. Az ellenzékiek pedig gyakran felveszik a velük szembeni hatósági agressziót, és ezt posztolják a közösségi médiában.

„Korábban nem volt alternatíva, csak az volt, amit a tv-ben mondtak. De most van egy független sajtó, és az ebben megjelenő valósággal sokkal inkább tudnak azonosulni a kubaiak, mint a kormánypárti orgánumok híreivel” – magyarázza Hernández, aki hozzáteszi: az internet sok kubainak felnyitotta a szemét, mások pedig ráeszméltek általa, hogy a véleményükkel nincsenek egyedül, s talán nem ők az egyetlenek, akik mást szeretnének a több mint hatvan éve tartó diktatúra helyett. „Rádöbbentek, hogy a való világ sokkal előrébb tart, mint Kuba – szociális, politikai és gazdasági értelemben is –, mert ott demokrácia van” – mondja.

Van ok a csalódottságra, hiszen a mindennapok közel sem olyan derűsek, mint ahogy azt az utazási műsorokban látni. Az élelmezéssel évtizedek óta komoly problémák vannak az országban. A mindennapok az állandó sorban állásról – ne feledjük, a koronavírus-járvány közepén ez komoly veszélyt jelent – és a boltok közötti „vándorlásról” szólnak, hiszen, ha kiderül, hogy elfogyott az adott termék, új helyen kell próbálkozni, különben éhes marad a család. Hiába van jegyrendszer, nincs elég élelmiszer és az alapvető cikkek – a seprűtől a szappanig – sem állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre.

A rezsim legsikeresebb PR-kampánya

A kubai egészségügy kiválóságáról szóló mítosz a rezsim egyik legsikeresebb PR-kampánya. Tény, hogy a forradalom után mindenki számára elérhetővé vált az ingyenes egészségügyi ellátás, ám a dicsőség a múlté. Itt is igaz, hogy az eszközök és a technológiák elavultak, óriási eszközhiány van, az intézmények fejlesztésére nincs pénz, ahogy a szakemberek méltó javadalmazására sem. A gyakran bizonyítékként lobogtatott kedvező egészségügyi statisztikák hitelessége pedig erősen megkérdőjelezhető egy olyan országban, ahol a szabad – kritikus – vélemény-nyilvánítás rendőri intézkedést von maga után.

A CibcerCuba független hírportál beszámolója szerint nem ritka, hogy a rendelőkben nincs víz, így az orvosok nem tudnak kezet mosni, s nincs gumikesztyű sem. „Kubában emberek halnak meg azért, mert nincs elég gyógyszer” – nyilatkozta a portálnak a kórházakat és patikákat egyaránt érintő gyógyszerhiányról Daily Coro Bueno kubai orvos, miután Spanyolországba emigrált. A szakember hozzátette: a betegeknek és hozzátartozóiknak gyakran a feketepiacon kell beszerezni az orvosságot.

Van, hogy szó szerint harc alakul ki az emberek között, erről számos videó van fent a közösségi oldalakon. „Cárdenas városa ma reggel úgy festett, mintha egy háborús filmbe csöppentünk volna. Hajnali 5 órakor keltem, hogy beálljak a sorba a Cubalse boltban olajért. Mikor a sarokra értem, láttam, hogy kint van a rendőrség, és nem engedi oda az embereket. A vásárlók ezért elbújtak, majd amikor 6 órakor kinyitott a bolt, elözönlötték azt. Üvöltöztek és lökdösődtek” – írta a Facebookon Mayi Abrante, akinek a posztjára több mint 300 hozzászólás érkezett, és rengetegen megosztották. „Megalázó, hogy az emberek összeverekednek egy üveg olaj, egy darab csirke, de még egy kiló kenyér miatt is. Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége. Szégyen” – írta Abrante.

A valutás boltok valamivel jobban fel vannak szerelve – rendkívül túlárazott – termékekkel, ám ezeket csak azok engedhetik meg maguknak, akiket külföldről támogatnak a rokonok, barátok. Az élelmiszerhiányon kívül a lakhatás is olyan probléma, amely miatt sokat panaszkodnak a helyiek. Ha az ember csak egy picit letér a „turista útvonalakról”, szembetűnik, hogy az épületek többsége rendkívül rossz állapotban van, sok ház életveszélyes. A független portálokon gyakran adnak hírt összedőlt épületekről és fedél nélkül maradt családokról. A kormánytól hiába várnak hatékony segítséget, mint ahogy azok is, akik a különböző szolgáltatásokban – a tömegközlekedéstől a szemétszállításig – tapasztalható fennakadások miatt panaszkodnak.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!