Különös háború – tárgyalások közepette

Miklós Gábor | 2021.04.28. 13:07

Olvasási idő kb. 10 perc

Áprilisban szupertitkos tárgyalások kezdődtek Bécsben európai és iráni diplomaták között. Az európaiak sajátos küldönci szerepet játszanak ebben a szertartásban: ők hozzák-viszik a javaslatokat, közléseket az irániaktól az USA képviselőihez és vissza. A tárgyalás tétje: visszatér-e az Egyesült Államok az Iránnal 2015-ben kötött úgynevezett atomalkuhoz, és milyen feltételek közepette. A másik kérdés: mire hajlandó Irán, eláll-e azoktól a lépésektől, amelyeket akkor kezdett el, amikor Donald Trump akkori amerikai elnök felmondta az angol rövidítéssel JCPOA-nak nevezett bonyolult megállapodást. Ennek lényege az volt, hogy Irán megnyitja nukleáris létesítményeinek jelentős részét a nemzetközi ellenőrök számára, visszafogja az urándúsítást és nem törekszik atomfegyverek előállítására. Cserében a Nyugat elállt a szankcióktól, amelyekkel az atomfegyverkezésre való törekvés gyanúja miatt sújtották az iszlám köztársaságot. Trump azzal indokolta a szerződés felmondását, hogy ez rossz alku volt, mert csak viszonylag rövid időre szólt az irániak „önmegtartóztatása”. Nem volt eléggé ellenőrizhető, az egyezmény nem akadályozta meg sem Irán rakétafejlesztéseit, sem pedig azt, hogy agresszív, terjeszkedő politikát folytasson a térségben, létében fenyegesse Izraelt.

A trumpi politika összhangban volt az izraeli kormány – Benjamin Netanjahu – álláspontjával. Netanjahu egész politikáját az iráni fenyegetés elutasítására építette. Ebben szövetségesekre talált a térségben: az Öböl szunnita arab monarchiái szemében Irán regionális uralomra törő ellenség. Az irániak vallási, politikai és katonai szövetségeket kötöttek és bázisokat építettek a térségben az elmúlt harminc évben, s megkerülhetetlen szereplőivé váltak az arab politikának is. A monarchiák hatalmuk elvesztésétől tartanak. Izrael viszont a bőrén érzi, hogy az iráni csatlós erők rendre rakétákkal lövik településeit Gázából és Libanonból, hogy a polgárháborús Szíriában iráni csapatok és fegyverraktárak vannak. Az iráni vezetők rituálisan követelik a „cionisták megsemmisítését”. Az izraeli közvéleményben és politikában egyetértés van azt illetően, hogy az atomfegyver és a rakétaerő birtokában Irán elképesztő zsarolási potenciálhoz jutna, felboríthatná a térség amúgy is törékeny stabilitását. Ez a veszély Netanjahu tolmácsolásában egy küszöbön álló nukleáris holokausztként jelenik meg.

Az izraeli titkosszolgálat és a hadsereg informatikai hadviseléssel megbízott alakulata sok éve próbálkozik azzal, hogy megállítsa, de legalább lassítsa az iráni atomfejlesztéseket. Ezeknek a műveleteknek tulajdonítanak több iráni nukleáris kutató elleni merényletet. Legutóbb tavaly novemberben, az ágazat irányítójának tartott 69 éves Mohszen Farizadehet végezték ki Teherán közelében egy hi-tech merénylettel. De voltak más akciók is – a leghíresebb a Stuxnet-művelet volt, amely az iráni urándúsító centrifugák több mint felét tette tönkre 2010-ben a Natanzban lévő földalatti üzemben. Később sok információ szivárgott ki erről a kibertámadásról, nyilván szándékosan. Azt feltételezik ezek alapján, hogy az USA és Izrael közösen fejlesztette ki a vírust, amely súlyosan megrongálta a berendezéseket. Idén április 11-én kora reggel, több mint tíz évvel az előző támadást követően, hasonló akció történt – ismét Natanzban. Az irániak ezt sietve izraeli nukleáris szabotázsnak nyilvánították, s bejelentették, hogy bosszút állnak a zsidó államon. Az amerikaiak azt közölték: semmi közük az akcióhoz, nem is tudtak róla.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A törpe minoritás óriása

Révész Sándor

Mi már a haladár Adytól vélünk tudni Magyarország „ázsiai állapotairól”, holott ezt a szóképet a régen elfelejtett „ókonzervatív fekete báró”, Sennyei Pál vitte bele a köztudatba. Amikor a 48-as és a 67-es alapon állók harcáról szólt a politikai élet, egy maroknyi konzervatív arisztokrata 47-es alapon képzelte el Magyarország modernizálását. A lehetetlen küldetés donkihótéi közül magasodott ki Sennyei Pál.

Elolvasom

A gyűlöletkeltő propaganda ellenére nőtt az LMBTQ emberek elfogadása

Petike Áron

Egyre többen merik felvállalni meleg és transznemű identitásukat Magyarországon, és velük kapcsolatban a társadalmi elfogadottság is növekvőben van a Medián tavaly decemberben végzett felmérése szerint. A 2022. áprilisi népszavazási kampány meleg- és transzellenes propagandája, valamint a kormány manipulatív kérdéseire leadott több mint három és fél millió támogató válasz (nem szavazat) ellenére a magyar társadalom jelentős része számára a melegek társadalmi jelenléte és elfogadása a hétköznapok részévé vált.

Elolvasom

Isteni San Diego

Hegyi Iván

Szép telei voltak Tóth Zoltánnak a 2010-es években. A San Diego Sockers 2011 februárjában visszavonultatta 1-es számú mezét, majd 2014 januárjában beválasztották az Indoor Soccer Hall of Fame-be. Kaliforniai klubja szerint ő volt „az amerikai teremfutball legjobb kapusa”. Itthon egyszer játszott a válogatottban és 33 első osztályú mérkőzésen az Újpest csapatában – nagypályán –, majd 1979 augusztusában, alig huszonhárom évesen, a szabad világba szökött.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Tátrai Annamária: Szerintem a közmunka is megbélyegző

Tóth Ákos

Hatalmas vállalkozás eredményeit tette közzé Tátrai Annamária statisztikus, szociológus a Tárki által jegyzett Társadalmi Riport 2022 című kötetben. A tanulmányában megrajzolta Magyarország szegénységi térképét, s becsléseket tett a szegénységben, illetve a súlyos anyagi nélkülözésben élők arányára az egyes járásokban. Úgy tűnik mintha a kormány lemondott volna a legszegényebb településeken élőkről. A kutatóval beszélgettünk.

Elolvasom
Keresés