Lakner Zoltán Lakner Zoltán: Ellenfél nélkül a Fidesz a legnagyobb válságot is átvészelheti

Nehéz rangsorolni, de valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha a NER időszakának legnehezebb kormányzati helyzeteként jellemezzük a fennálló szituációt: a 2010-es évek konjunktúráját két és fél év óta egyre-másra válságok követik, amelyek jócskán behatolnak a hétköznapi élet területére, miközben Magyarország soha nem volt még ennyire távol az enyhet adó uniós pénzek megszerzésétől. Úgy tűnik azonban, hogy az Orbán-rendszer leginkább arra készült fel, hogy saját politikai keretei között maradva juthasson túl az egymásra halmozódó válságokon.

Akció

„A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a Párttal”, ezzel a címmel adták ki néhány évvel ezelőtt a 2000-ben elhunyt kiváló történész, a rendszerváltás után SZDSZ-es országgyűlési képviselőként tevékenykedő Szabó Miklós 1970-1980-as években tartott előadásait. E munkáit „spekulatív politikai elemzésként” méltatták, arra utalva, hogy Szabó Miklós a hivatalos közlemények sorai között olvasva és a pesti flaszteren terjedő pletykák alapján, valamint természetesen történelmi analógiák és a valamilyen mértékben elérhető nyugati sajtó (szintén homályban tapogatózó) értesülései nyomán próbált képet adni arról, mi folyik a Kreml és a budapesti Fehér Ház falai között, hogyan születnek a döntések, kik hozzák azokat, milyen „pártok” alakulnak ki a Párton belül. A korabeli elemző tehát azzal főzött, amije volt, ha megpróbálta megfejteni az eseményeket, és trendeket kívánt kimutatni, legalább ceruzával halványan megrajzolva az események irányának fő vonalait.

Bár természetesen a legnyitottabb demokráciákban sincsenek jelen újságírók és politikai elemzők, mondjuk, a kormányüléseken vagy a kormánypárt elnökségének tanácskozásain – habár például Bob ­Woodward részletekbe menően jól értesült könyvei olyanok, mintha ott lennénk az eredeti, a washingtoni Fehér Házban –, az adatnyilvánosság és a média naprakészsége, amibe beletartozik az is, hogy kérdezhetik a kormánypárti vezetőket, akik kénytelenek válaszolni, önmagukban is nagyon sokat megmutatnak abból, merre halad az ország aktuális vezetőinek gondolkodása. Ehhez képest áll a magyar elemző rendelkezésére pusztán a Szabó Miklós-féle hagyomány, amely a sötétben botorkálás művészi szintre emelésében húzza meg ambíciónk maximumát.

Csakis mindezt előre bocsátva tehetünk néhány elemző jellegű megjegyzést arra vonatkozóan, hogy az Orbán-rendszer kormányzata feltehetően milyen módon kívánja kezelni a mostani helyzetet. Erre a módra pedig a legelső és legfőbb válasz az, hogy politikai értelemben kívánja kezelni, tehát nem költségvetési stabilizációról, nem fiskális kiigazításról, nem válságmenedzsmentről lesz szó, hanem arról, hogy miként tudja a Fidesz belehúzni a saját politikai narratívájába a helyzetet is, a saját válaszait is, meg az ellenérdekelt szereplők magatartásának értelmezését is.

Kezdjük ott, hogy a NER-t meghatározó politika-felfogást nem szakpolitikai területek szervezik, nincsenek nyilvános közpolitikai vagy fejlesztési célok sem. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a gazdaságfejlesztéssel adresszált miniszter különadók kivetésével van elfoglalva. Részben ez az oka annak is, hogy Magyarország képtelen hozzáférni az uniós helyreállítási alap (RRF) forrásaihoz, amelyeknek a kétharmadát el is bukjuk, ha év végére nem sikerül róluk megállapodást kötni. Korábban a magyar kormány azt állította, hogy az RRF lehívását az Európai Bizottság a „gyermekvédelmi”, értsd homofób törvény miatt akadályozza, ami humbug, ez az indokolás egyetlen dokumentumban sem szerepelt, ráadásul a vita sokkal korábban kezdődött.

Most Orbán Balázs miniszterelnöki politikai igazgató – nyíltan megvallva a kormány frusztráltságát az ügyben, és természetesen kettős mércét emlegetve – azt állítja, a Bizottság jogállamisági követelményei miatt az egész magyar alkotmányos rendszert át kellene szervezni, igaz, másutt meg azt mondta, hogy az uniós elvárások homályosak. Nagyvonalúan átlépve azon, hogy ezek szerint annyira problematikus a hazai alaptörvényi berendezkedés, hogy az egészet meg kellene változtatni az uniós jogállamisági elvárások miatt, a kormány mindegyre hallgat arról, hogy a helyreállítási alaphoz tartozó konkrét szakpolitikai ajánlásokat – amelyek között energiatakarékossági és szociális jellegűek egyaránt találhatók – nemhogy nem teljesíti a kormány által benyújtott magyar helyreállítási terv, de egész egyszerűen ignorálja. Hatalmas uniós pénzek érkeznének szélenergia-fejlesztésre, épületszigetelésre és az álláskeresési járadék időtartamának meghosszabbítására, de a kormány ezeket nem kéri, és ezért aztán nem is kapja meg.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!