Lengyel hét az EU-ban: párbeszéd szankciók helyett
Olvasási idő kb. 8 perc

Mateusz Mazowiecki lengyel miniszterelnök a múlt héten az Európai Parlamentben magyarázta, védte a varsói alkotmánybíróság minapi döntését, amely szerint a nemzeti törvények felülírják az európai jogot. Ám a képviselők elsöprő többsége által (502-153 arányban) elfogadott állásfoglalása válaszul kijelentette, hogy a lengyel alkotmánybíróság nem tekinthető legitimnek, nem független, csupán a kormány jogellenes tevékenységéhez nyújt segítséget, és mint ilyet, nem tekintik jogosultnak arra, hogy értelmezze a lengyel alkotmányt.
A képviselők leszögezték továbbá, hogy ellenzik uniós források juttatását olyan kormányoknak, amelyek kirívóan, szándékosan és módszeresen megsértik az EU értékeit. Ugyanakkor – és ez új elem az EP bírálatában – felszólítják az uniós intézményeket, mindenekelőtt az Európai Bizottságot, nyújtsanak védelmet saját kormányával szemben a lengyel lakosságnak, amely az EU átlagát messze meghaladva EU-párti. Csakhogy ebben ellentmondás van. Ennek a „védelemnek” akkor lenne értelme, ha Brüsszel nem tartaná vissza a helyreállítási alap milliárdjait, miközben az eljárás éppen a forrás megvonásával járna.
A lengyel kérdés nem szerepelt az EU múlt heti csúcstalálkozójának hivatalos napirendjén, de a tagállami vezetők számára világos volt, hogy nem mehetnek el az unió fundamentumát provokáló varsói lépés mellett. Ahogy az várható volt, Orbán Viktor, Mazowiecki magyar kollégája lényegében egyedüliként – úgymond a szabadságharcuk miatt – határozottan kiállt a lengyel kormány mellett, ami aligha meglepő, hiszen a két politikus hasonló cipőben jár. Varsó és Budapest ellen is megindították a hetes cikkely alapján az eljárást, azaz fennáll a jogállamiság megsértésének veszélye.
A Lisszaboni Szerződés 7-es cikkelye azonban elégtelennek bizonyult, hiszen a vétójog kölcsönös érvényesítésével a két kormány megelőzheti a komolyabb szankciót, így szavazati jogának felfüggesztését. Ezért döntöttek a tagállamok tavaly decemberi csúcstalálkozójukon a jogállamiság és az uniós forrásokhoz való hozzáférés összekapcsolásáról (EU-terminológiában a nyelvtörő kondicionalitási mechanizmusról), ami minősített többséggel alkalmazható.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!