Miklós Gábor Lengyel kormányválság: frontális támadás

Fekete szerda. Adam Bodnar jogász, aki a nyáron távozott a lengyel ombudsmani, emberi jogi biztosi hivatal éléről, nevezte így a napot, amikor a szejm csekély többséggel megszavazta a médiatörvény módosítását. Ez volt az úgynevezett lex TVN, amely arról rendelkezett, hogy nem lehet Lengyelországban a médiában többségi tulajdonos az Európai Gazdasági Térségen, vagyis az EU-n, Norvégián, Svájcon, Liechtensteinen és Izlandon kívüli tőke. Ennyi. A lényeg azonban az, hogy a lengyel politikát hat éve uraló Jog és Igazságosság Párt (PiS) már nem viselte el az ország legtekintélyesebb független televízióját, az amerikai Discovery tulajdonában lévő TVN24 hírtévét. Arra akarják kényszeríteni az amerikai tulajdonosokat, hogy a kormánynak megfelelő kezekbe adja át a hírtévét. A kormány által delegáltakból álló médiatanács hónapok óta húzza a TVN24 lejáró sugárzási engedélyének meghosszabbítását – minden tényszerű indok nélkül, nyilvánvaló pártpolitikai parancsra.

A TVN24 elleni támadás része a lengyel közélet orbánosításának. Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke, aki most épp miniszterelnök-helyettesi székből dirigálja a lengyel politikát, úgy dönthetett: a média lerohanása még fontosabb, mint a bírósági rendszer elfoglalása. A lassú és megfontolt bíróságok uralása ugyanis nem vethető össze a média feletti teljhatalommal, ha a közvélemény feletti befolyásról, s választási harcról van szó. A választás pedig feltehetően elkerülhetetlen lesz, mert a PiS elveszítette parlamenti többségét. A Lex TVN-t is csak politikai korrupcióval, független és szélsőjobboldali képviselők megvásárlásával, részben megtévesztésével tudták átnyomni a szavazáson. Arra semmi esélye nincs a törvénynek, hogy a csekély ellenzéki többségű Szenátus megszavazza. Az ügy közeli jövője tehát: körbejárja a szejmet, a szenátust, az elnöki hivatalt, miközben bármi megtörténhet, még az is, hogy a kisebbségbe szorult kormány elleni bizalmatlansági indítvány nyer, vagy a PiS maga dönt úgy, hogy a szejm feloszlatását kezdeményezik és választást írnak ki. A PiS kormányválságban indított frontális támadást a szabad sajtó ellen.

Előbb azonban a képviselők szabadságra mennek. Ez az idő talán még arra is alkalmas lehet, hogy a kormánypárt szavazatokat vásároljon magának a bizonytalanok között. Erre eddig is volt nem egy példa, a lengyel parlament sem arról híres, hogy tagjainak politikai integritása és elvhűsége rendíthetetlen lenne. De a hajlam nem idegen az elvhűségre, az egyedül üdvözítő egyházi tanításra oly sokszor hivatkozó, turbóhazafias PiS vezérkarában sem. Az idén már több eset is tanúsította, hogy bármikor készek hangosan tiltakozni a külföldi beavatkozás ellen, ha antidemokratikus lépéseiket bírálják az uniós intézmények, de gyorsan visszakoznak, amennyiben valósnak látszik a veszély, hogy megcsappannak az EU-ból érkező források. Ilyen volt az is, amikor tavasszal az unió költségvetésének megvétózásával fenyegettek, együtt Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, majd visszakoztak a sok pénz reményében. Orbán és Kaczyński, hogy így nevesítsük ezt a politikai áramlatot, lényegében ugyanazt a világot testesítik meg. Nagyhangú álpatrióták, EU-ellenes magamutogató hamis hősök, akik brüsszeli pénzekből fedezik luxusköltségeiket és az Európa-gyűlölő ostoba propagandát, amellyel hű választóikat táplálják. Erre azért van szükség Lengyelországban, mert ennek a konzervatív, ultramontán és homofób narratívának stabil közönsége van. Ennek fenntartásával eddig elsősorban az egyházi körök és a szélsőnacionalista félfasiszta jobboldal foglalkozott.

A PiS most azonban arra jutott: veszélyes számára, ha saját táborában felbukkan a mértéktartó jobboldal. Ez vezetett a többség elveszítéséhez, s Jarosław Gowin eltávolításához. Itt kell egy kis kitérőt tenni.

Az elmúlt hetek belpolitikai fejleményeinek egyik fő kérdése volt: képes-e egyben tartani táborát Kaczyński, s közben tovább vinni hatalmi terveit? A tábor soha nem volt egyszínű, a jobboldali konzervatív paletta színei és irányzatai az elmúlt huszonöt évben különböző szövetségeket kötöttek, s pártokat alapítottak. Az évezred elején a jobboldalnak két centruma alakult ki: a konzervatív-nacionalista PiS, amelyet a Kaczyński-ikrek alapítottak, és az inkább középre húzó jobboldali-liberális Polgári Platform (PO). Ennek egyik alapítója volt Donald Tusk, aki később vitathatatlan vezetőjévé lett e pártnak. A PO és a PiS szövetségesek voltak a baloldal elleni harcukban, de 2005 óta egymás meghitt ellenfelei, sőt ellenségei. Ebben a pártharcban Gowin eleinte Tusk oldalán állt, az ő pártjának volt a tagja, helyi listavezetője. A hatvanéves Gowin krakkói konzervatív, filozófiai esszék szerzője. Az egyházhoz, annak is inkább a világra nyitott szárnyához állt közel. A PO túl liberális volt azonban neki, egy közvetlen pártelnökválasztáson Tusk egyetlen kihívójaként indult és nagyon veszített. Ezek után elhagyta a PO-t, hamarosan saját pártot alapított, amely szövetséget kötött a PiS-szel. Kaczyński arra számíthatott, hogy Gowin új szavazókat hoz magával, elsősorban a krakkói, galíciai gyökerű konzervatív rétegeket. Így lett Gowin kis frakciója, az Egyetértés az „emberarcú PiS”, míg Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter Szolidáris Lengyelországa adta az Egyesült Jobboldalnak nevezett pártszövetségben és frakcióban a karakteresen radikális jobboldalt. Kaczyński ült középen és kijátszotta kis szövetségeseit.

Hat évig létezett ez a felállás, aminek most véget vetettek. Mateusz Morawiecki a múlt héten kitette kormányából Gowint és embereit. Ennek nyomán az Egyetértés kilépett az Egyesült Jobboldalból, megszűnt a kormánytöbbség. A kormányfő arra hivatkozott, hogy Gowin, aki egyben gazdasági fejlesztésügyi miniszter is volt, fellépett a „lengyel New Deal” címkével futó gazdaságélénkítési terv ellen. Gowin egyébként főleg amiatt tiltakozott, hogy a PiS terve anyagi hátrányba hozta volna a középosztályt, valamint a kis- és közepes vállalkozókat, miközben kedvezett volna a kisebb jövedelmű rétegeknek és a nyugdíjasoknak. Az Egyetértés felvállalta a középosztály érdekképviseletét, miközben a szavazatokat számoló PiS arra jutott, hogy kedvezőbb neki a kisjövedelműek támogatójaként fellépni.

Gowin már korábban is ellentétbe került a nagy partnerrel több ügyben. Ilyen volt a bíróságok megszállásának kérdése, amelyben ellenezte az EU-val szemben kiprovokált konfrontációt. Értelmetlennek tartotta a Lex TVN-t is. A politikus feltehetően egy ideje ismerte a jövőjét. Frakciótársait sorra környékezte meg a PiS jövedelmező pozíciókkal, nyerő listás helyek felajánlásával, vagy esetleg azzal, hogy kijelölhet valakit valamely állami nagyvállalat jól jövedelmező igazgatósági tagjának. A frakciócska így tovább zsugorodott. Gowin most inkább az ellenzék, a hírek szerint a Lengyel Néppárt (PSL), vagyis a történelmi agrárpárt felé tájékozódik. Még mielőtt a szakítás megtörtént volna, a kormánypolitikusok nyilatkozataiból kiderült, hogy a PiS nem akar egyszerre többfrontos háborút az EU-val. Emlékezetes, hogy korábban az Európai Bíróság elmarasztalta Lengyelországot amiatt, hogy politikailag befolyásolt személyekkel töltötte fel az Országos Bírósági Tanácsot (KRS), majd ezek nevezték ki a Legfelsőbb Bíróság külön kamaráját, s a bírók megrendszabályozására létrehozott fegyelmi tanácsot. Az Európai Bíróság ennek a tanácsnak a megszűntetésére szólította fel Varsót, az Európai Bizottság pedig augusztus közepéig adott határidőt a lengyel kormánynak az ítélet életbe léptetésére. Ha ezt nem teszik meg, újabb bírósági döntésre és súlyos pénzbüntetésre számíthatnak. Ezt Kaczyński csapata el akarja kerülni – feltehetően erős bajban lehet az államkassza. Egyre másra nyilatkozgatnak arról, hogy a fegyelmi tanácsot megszüntetik, esetleg egyesítik a büntető tanáccsal. Mindez azonban kevés. Az EU bírósága azért találta úgy, hogy a „lengyel bírósági reform” sérti a jogállamiság elvét, mert az a bírók kiválasztását politikai testületre, a parlamenti többségre bízta. Korábban a KRS többségét a bírói önkormányzatok jelölték és választották, miközben a kormányzatnak is volt benne képviselete. A jelen helyzetben a PiS dönti el, hogy kik a megfelelő bírók, akik aztán újabb megfelelő személyeket helyezhetnek pozíciókba, vagy esetleg foszthatnak meg hivatásuktól, ha politikailag nem kormánykomformok. Hogy elegendő lesz-e ez a visszakozás a brüsszeli intézményeknek, az kérdéses. Az EU intézményei jól látják, hogy a PiS megszállta az alkotmányos intézményeket és a médiát, tekintélyuralmi, antidemokratikus rezsimet épít.

Néha attól tartok, hogy az olvasó unja már, ha a cikk szerzője a sajtószabadság állapota miatt aggodalmaskodik. Úgy is vélheti – gondolom -, hogy mindenki a saját foglalkozását, szakterületét tartja a világ köldökének, s ezért kiabál az újságíró a sajtó függetlensége miatt. Miért olyan nagy baj, ha a TVN lengyel hírtévéjének más tulajdonosa lesz? Ez a cikk persze Lengyelországról szól, az ottani sajtóállapotokról. Amióta a PiS kormányozza az országot, a lengyel televízió és a rádió közszolgálatiból pártszolgálativá lett. A hírműsorokban kizárólag a kormány, illetve a kormánypárt álláspontja jelenik meg. Ugyanez érvényes a PAP hírügynökségre is - ott néha idézik a kormány által finanszírozott jobboldali, klerikálismédiát is. A lengyel tévé elérhető az ország teljes területén. Az állami híradások azonban nincsenek a leginkább nézett hírműsorok között. Azt a Nielsen szerint a TVN két híradója és a semleges Polsat egyik hírműsora foglalja el. A kormánypárt nyilván ezért akarja megszüntetni a független tévét, s ezért hajlandó még az amerikai kormánnyal is kikezdeni. A tulajdonos Discovery azt nyilatkozta: nem adja el a részesedését, és nem hátrál meg, vannak elképzelései, hogy oldja meg a problémát. Az ügyben megszólalt az amerikai külügyminiszter is – ő is arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormánypárt lépése megrendíti a befektetői bizalmat. Olyan véleményeket is olvasni, hogy nem kellene amerikai csapatokat tartani lengyel területen, ha az amerikai tulajdont támadja a kormány. Talán még az idegen nyelveket nem értő Kaczyński is tudja: az Egyesült Államok és az EU ilyen ügyekben együtt lép, elkerülhetetlen, hogy az az európai intézmények ne reagáljanak.

A lengyel kommentátorok arra hívják fel a figyelmet, hogy Magyarországon a Fidesz szinte teljesen az ellenőrzése alá vonta a sajtót és a EU erre csak hümmögött. A lengyel kormánypárt már évekkel ezelőtt meghirdette a média „polonizációját”. Ennek jelentős lépése volt, hogy az Orlen üzemanyagcég, a lengyel Mol megvette a teljes vidéki sajtót annak német tulajdonosától, a Passau Press-től. Azóta lecserélték a lapok vezetőit, a vajdasági újságok szép lassan kormányszócsövekké lesznek. Még van néhány külföldi tulajdonban lévő médium, mint a Newsweek Polska politikai hetilap, a Fakt bulvárlap és az Onet hírportál, amelyek a svájci-amerikai Ringierhez tartoznak. Feltehetően ezek is a célkeresztben vannak, mint a többi, még független hetilap és helyi rádió. Hogy van-e ehhez elegendő ereje Kaczyńskinak, vállalja-e, hogy újabb frontokat nyit az EU-val szemben, az kérdéses. A helyzet annyiban másnak látszik a magyarnál, hogy a német és amerikai tulajdonosok láthatóan nem homorítottak be a rezsimnek.

A nemzetközi közvélemény is érzékenyebben reagál a negyvenmilliós országban zajló eseményekre. Lengyelországban erősebb a parlamenti ellenzék, habár annyira nem erős, hogy a PiS rendszerét le tudná váltani most. Az sem biztos, hogy érdeke lenne a gyors választás, hiszen megosztott, s a PO élére most állt újra Tusk, akinek feltehetően még nincs választási stratégiája. Személye bizonyos mértékben garancia az EU vezetőinek, az amerikai kormánynak. S lehet vele számolni Lengyelországban is.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.