Fekete szerda. Adam Bodnar jogász, aki a nyáron távozott a lengyel ombudsmani, emberi jogi biztosi hivatal éléről, nevezte így a napot, amikor a szejm csekély többséggel megszavazta a médiatörvény módosítását. Ez volt az úgynevezett lex TVN, amely arról rendelkezett, hogy nem lehet Lengyelországban a médiában többségi tulajdonos az Európai Gazdasági Térségen, vagyis az EU-n, Norvégián, Svájcon, Liechtensteinen és Izlandon kívüli tőke. Ennyi. A lényeg azonban az, hogy a lengyel politikát hat éve uraló Jog és Igazságosság Párt (PiS) már nem viselte el az ország legtekintélyesebb független televízióját, az amerikai Discovery tulajdonában lévő TVN24 hírtévét. Arra akarják kényszeríteni az amerikai tulajdonosokat, hogy a kormánynak megfelelő kezekbe adja át a hírtévét. A kormány által delegáltakból álló médiatanács hónapok óta húzza a TVN24 lejáró sugárzási engedélyének meghosszabbítását – minden tényszerű indok nélkül, nyilvánvaló pártpolitikai parancsra.

A TVN24 elleni támadás része a lengyel közélet orbánosításának. Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke, aki most épp miniszterelnök-helyettesi székből dirigálja a lengyel politikát, úgy dönthetett: a média lerohanása még fontosabb, mint a bírósági rendszer elfoglalása. A lassú és megfontolt bíróságok uralása ugyanis nem vethető össze a média feletti teljhatalommal, ha a közvélemény feletti befolyásról, s választási harcról van szó. A választás pedig feltehetően elkerülhetetlen lesz, mert a PiS elveszítette parlamenti többségét. A Lex TVN-t is csak politikai korrupcióval, független és szélsőjobboldali képviselők megvásárlásával, részben megtévesztésével tudták átnyomni a szavazáson. Arra semmi esélye nincs a törvénynek, hogy a csekély ellenzéki többségű Szenátus megszavazza. Az ügy közeli jövője tehát: körbejárja a szejmet, a szenátust, az elnöki hivatalt, miközben bármi megtörténhet, még az is, hogy a kisebbségbe szorult kormány elleni bizalmatlansági indítvány nyer, vagy a PiS maga dönt úgy, hogy a szejm feloszlatását kezdeményezik és választást írnak ki. A PiS kormányválságban indított frontális támadást a szabad sajtó ellen.

Előbb azonban a képviselők szabadságra mennek. Ez az idő talán még arra is alkalmas lehet, hogy a kormánypárt szavazatokat vásároljon magának a bizonytalanok között. Erre eddig is volt nem egy példa, a lengyel parlament sem arról híres, hogy tagjainak politikai integritása és elvhűsége rendíthetetlen lenne. De a hajlam nem idegen az elvhűségre, az egyedül üdvözítő egyházi tanításra oly sokszor hivatkozó, turbóhazafias PiS vezérkarában sem. Az idén már több eset is tanúsította, hogy bármikor készek hangosan tiltakozni a külföldi beavatkozás ellen, ha antidemokratikus lépéseiket bírálják az uniós intézmények, de gyorsan visszakoznak, amennyiben valósnak látszik a veszély, hogy megcsappannak az EU-ból érkező források. Ilyen volt az is, amikor tavasszal az unió költségvetésének megvétózásával fenyegettek, együtt Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, majd visszakoztak a sok pénz reményében. Orbán és Kaczyński, hogy így nevesítsük ezt a politikai áramlatot, lényegében ugyanazt a világot testesítik meg. Nagyhangú álpatrióták, EU-ellenes magamutogató hamis hősök, akik brüsszeli pénzekből fedezik luxusköltségeiket és az Európa-gyűlölő ostoba propagandát, amellyel hű választóikat táplálják. Erre azért van szükség Lengyelországban, mert ennek a konzervatív, ultramontán és homofób narratívának stabil közönsége van. Ennek fenntartásával eddig elsősorban az egyházi körök és a szélsőnacionalista félfasiszta jobboldal foglalkozott.