Lopakodó abortuszszigorítás Magyarországon: már a nők megalázásánál tartunk

Tóth Bea | 2022.09.18. 10:11

Címkék:

abortusz

Olvasási idő kb. 15 perc

A kormány többnyire szélsebesen fogadtat el olyan törvényeket a Parlamentben, amelyek ágazatok életét alapjaiban forgatják fel az egyik napról a másikra. Az abortusz ügyében viszont fordítva jár el: kis lépésekkel, fokozatosan próbálja a szigorítást elfogadtatni a közvéleménnyel.

2012-ben került az Alaptörvénybe az a mondat, hogy az emberi életet a fogantatástól kezdve védeni kell. Ezzel kezdődött el az a folyamat, amit Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza lopakodó szigorításnak nevez. Az azóta hozott kormányzati döntések mind egy irányba mutatnak. Kivonták a forgalomból az abortusztablettát, aztán úgy adtak állami támogatást két kórháznak, ha cserébe vállalják, hogy nem végeznek terhesség-megszakításokat. Hozzányúltak a tanácsadásokat végző családvédelmi szolgálat munkatársainak képzési anyagához is, kiemelt feladatukként hangsúlyozva a „mater érzések” felkeltését, s míg régen személyesen is meg lehetett jelenni a családvédelmi szolgálatnál abortusszal kapcsolatos tanácsadáson, az elmúlt időszakban jobbára már csak telefonon volt mód időpontot kapni, hetente két-három alkalommal, fél órás sávban.

Nem véletlen, hogy az ENSZ nőjogi bizottsága már 2013-ban felszólította Magyarországot arra, hogy hagyja abba a nők szexuális és reprodukciós jogainak negatív irányú befolyásolását, és törölje az abortusz előtti kötelező tanácsadás követelményét, persze eredménytelenül. 2020-ban Magyarország – Lengyelországgal, közel-keleti és afrikai államokkal karöltve – csatlakozott az „abortuszellenes koalícióként” is emlegetett országok kiáltványához.

Azzal, hogy a köznevelés és az egészségügy felügyeletét belügyminiszterként ellátó Pintér Sándor aláírta a művi terhességmegszakítással kapcsolatos jogszabály-módosítást, ennek a folyamatnak érkeztünk el az újabb állomásához.

– A kormány tagjai folyamatosan flörtölnek a fundamentalista, vallási vagy ideológiai alapon magukat életvédőnek nevező csoportokkal. A hatalmi rendszer politikája a finom, de határozott lépéseken nyugszik, amit Giró-Szász Áron, a keresztény mozgalmakkal és keresztény közösségekkel való kapcsolattartással és támogatásával összefüggő feladatokért felelős kormánybiztos egy 2019-es, nemzetközi, Szívdobbanás névre hallgató konferencián fel is fedett: nem a szigorítás hívei, hanem inkább az attitűdök formálásán keresztül szeretnék a társadalmat olyan állapotba eljuttatni, amikor már a társadalmi attitűdökhöz tudják igazítani a törvényeket, így azoknak társadalmi legitimitásuk lesz. Tehát egy adott lépés ma még szigorításnak tűnik, de utóbb már a társadalmi normához való igazításként jelenhet meg. Így pedig eljön az a stratégiai pillanat, amikor egy ügy már nem is igazán jelent társadalmi konfliktust, azt leszámítva, hogy a megszokott ellenállók hangjait lehet hallani – magyarázza Gregor Anikó szociológus, az ELTE Társadalomtudományi karának docense. Emiatt válik fontossá a közvélemény alakulásának, a különféle érvelésekkel való egyetértés folyamatos monitorozása is a témában.

Tíz éve az orvosszakmai grémium még kifejezetten támogatta a gyógyszeres abortusz hozzáférhetővé tételét, de mára ezek a hangok elnémultak. Néhány bátrabb egyéni kiállástól eltekintve az alapálláspont az, hogy a szívhang ebben az élethelyzetben ahhoz fontos, hogy a nő úgymond „megfontoltan” hozza meg döntését, hiszen ez az érzékelés érzelmek sorát indíthatja el benne. Persze az, hogy a gyakorlatban mit kezdenek a szülészek-nőgyógyászok ezzel a rendeletmódosítással, messze nem egyértelmű. Minden valószínűséggel, ahogy eddig, ezután is az orvos meggyőződésén és empátiáján múlik majd, hogyan tölti ki a formanyomtatványt. Tény, hogy ezzel élni és visszaélni is lehet, de akár sajátosan értelmezni is. Egy neve elhallgatását kérő szülész-nőgyógyász orvos-szakmai álláspontja a következő:

– A törvényalkotónak definiálnia és tisztáznia kell, hogy mit ért „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta” kifejezés alatt. Mit jelent az, hogy életjelenségek? Nagy kérdés. Mert egy szikhólyag megjelenése is a magzati életre utaló információ, s ugyan nem pulzál, nem csinál semmit, de az egy korai magzati élet. A kérdés tehát: mikortól számítjuk a magzatot élőlénynek? A rendelet nem írja le azt, hogy szívhangot kell hallani, ez pedig arra is utal, hogy ha van egy szikhólyag, az embriópajzs pedig egyik napról a másikra növekszik, azt egy ultrahang-vizsgálattal is lehet bizonyítani. A szikhólyagot látva hamarabb látjuk egyértelműen a méhen belüli terhességet, minthogy szívműködés lenne, ami 3-5 nappal később jelentkezik. Ha a szívműködés az elvárás, akkor 3-5 nappal csúszik a terhességmegszakítás is. Összességében én egész egyszerűen le fogom írni a kórlapra azt, amit látok – mondja.

Spronz Júlia szerint kétségtelenül nem szerepel a rendeletben a szívhang kifejezés, s az nem is lenne professzionális, hiszen egy ilyen korai terhes időszakban lévő embriónál nincs se szív, se szívhang, hanem „csak” pulzálás van.

– Rögtön a szívhangot keresik, ha fölmerül a gyanú, hogy elhalt egy magzat. Ebből viszont az következik, hogy nem tudok elképzelni a gyakorlatból mást, ami ennek a cirkalmas és megfoghatatlan leírásnak megfelelne. De még ha az ultrahang-felvétel elegendő is volna, annak sincs különösebb jelentősége, mert a képi vagy hangi nyomásgyakorlásnak is ugyanaz a mechanizmusa, vagyis bűntudatot kelt, lelkiismeret-furdalást generál, a nőt megnyomorítja.

A világhálón nők ezrei osztják meg történeteiket, elmesélik, hogy szexuális abúzus után miként fogadták őket a kórházban, vagy hogy a magzat genetikai betegsége miatt inkább az abortusz mellett döntöttek, esetleg azt, hogy milyen érzést váltott ki belőlük, amikor abortuszra váró nőként egy vajúdó mellé ültették őket.

A történetek sorában egyetlen közös pont van: ezek a nők kivétel nélkül lényegében megsemmisülnek emberi mivoltukban a kórház falai között.

Az abortuszt gyakran a másfajta, de ugyancsak mély gyásszal járó vetéléssel említik egy lapon, ha a meg nem született gyermekek számáról van szó, és ilyenformán a KSH sem érzékeny: a vetélést és a terhesség-megszakításokat összesíti a magzati veszteségek számában, egy olyan számban, amelyből semmifajta használható következtetést levonni nem lehet. A vetélés és az abortusz közötti kettőségre és a rendeletmódosítás visszásságára a Másállapotot a szülészetben bejegyzése is rávilágít: „Ha egy nő elvetél néhány hetesen, akkor legtöbbször ilyen kommenteket kap: „ne bánkódj, nem volt az még gyerek”, „jobb az úgy, majd lesz másik”, de ha az abortusz mellett dönt valaki, az gyilkos. Abortusz előtt azt várják egy nőtől, hogy nézze meg az ultrahangot; szívtelennek gondolják, ha nem akarja hallani a szívverést. De ha egy nő elvetél, halott babát – esetleg beteg babát – szül, akkor a leggyakoribb mondás, hogy „Minek azt megnézni?” „Minek eltemetni, minek elbúcsúzni, nem volt még az igazi gyerek.” A 24. hét előtt született kisbabáknak, embrióknak és szüleiknek nem jár a búcsú, temetés lehetősége, automatikus eljárásként egészségügyi hulladék válik belőlük.”

Spronz Júlia mérföldkőnek ítéli meg a Magyar Orvosi Kamara állásfoglalását is, miszerint „a művi terhességmegszakítással kapcsolatos új szabályozás nem ellentétes a MOK érvényes etikai kódexével és annak alapelvével”, illetve „az új szabály a meglévő protokollt érdemben csak adminisztratívan módosítja”. Mindezt megelőlegezte Böszörményi-Nagy Géza, a szervezet Etikai Bizottságának elnöke, aki a Népszavának kijelentette: „mind a beteg érdekében, mind etikai szempontból támogatjuk ezt a változást. Az orvoslás egyik alapelve az élet védelme. Az élet az etikai kódexünkben megfogalmazottak szerint a fogantatástól kezdődik. Tehát a magzati élet már élet, amit nekünk, orvosoknak védenünk kell. Így mi mindenképpen amellett vagyunk, hogy az orvosnak kötelessége a terhesség megtartása érdekében érvelni. Ez eddig is gyakran megtörtént, csak nem volt kötelező. Az, hogy élő magzatról van szó, az a mindig elvégzett ultrahangvizsgálat során is látható.”

Gregor Anikó óva int attól, hogy ezt úgy értelmezzük, mintha ebben a kérdésben orvostudományi konszenzus lenne, ami utóbb szakmai protokollként vonul be a köztudatba. Az orvostudományt ugyanis hajlamosak vagyunk merev természettudománynak gondolni, pedig érdemes volna megvizsgálni, hogy más országok orvosi kamarái milyen etikai közleményeket adnak ki, milyen alapokon működik az adott nőgyógyászati szülészeti csoport, milyen kulturális alapállások uralkodnak, s egyáltalán, beavatkozást igénylő állapotnak tartják-e a terhességet, mert csak ennek tükrében lehetne a MOK Etikai Bizottságának a nyilatkozatát értékelni. Gregor Anikó ezt azzal a példával is szemlélteti: a Magyarországon elvégzett császármetszési arányokat tekintve akár arra a téves következtetésre is lehet jutni, hogy a magyar nők nem tudnak, esetleg csak kisebb arányban képesek szülni, talán nem olyan széles a csípőjük, mint az északi országokban élőknek. Holott ez az egészségügyi rendszer sajátosságának, semmint anatómiai okoknak a következménye.

A Belügyminisztérium egy közvélemény-kutatásra hivatkozik, amely szerint a magyarok kétharmada egyetért azzal, hogy az élet a magzat szívdobbanástól számít. Valójában ennek a kutatásnak nincs semmilyen nyoma a nyilvánosságban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a megszokott, úgynevezett „kétalkalmas konzultációnak” nincs számottevő hatása az abortuszról szóló döntés befolyásolásában, s ez nemzetközi összehasonlításban is így van. Az viszont bizonyos, hogy a nőt úgymond hibáztató, befolyásolást célzó érzelmi hatások, így a szívhang is, a döntést még traumatikusabbá, nehezebben feldolgozhatóvá teszik. Ez pedig fölerősítheti az amúgy is virágzó abortuszturizmust.

Kérdés persze, hogy miért nem vezet eredményre általában sem a döntés befolyásolása. Nos, azért, mert a mögötte álló okok többnyire nagyon is valósak. Ahogy az Nagy Beáta Magda 2019-es kutatásából is kiderült, a legfőbb ok az anyagi nehézség, nem sokkal emögött pedig a bizonytalan partnerkapcsolat. A kutatás arra is rávilágít, hogy az abortusz lelki következményeivel az birkózik meg könnyebben, aki informált, saját döntést tud hozni, és van mellette támogató partner. Rizikófaktort jelent a fiatal életkor, a fiatalabb nőknek ugyanis nemcsak a testi következményekkel kell megküzdeniük, de súlyos lelki megterhelést is jelent számukra a szexuális élet megkezdése úgy, hogy nem számíthatnak a partnerükre, és mindez befolyásolhatja a saját testükhöz, illetve a későbbi szexuális életükhöz és a gyerekvállaláshoz való viszonyukat is.

Az Ipsos augusztusi felméréséből kiderült, hogy a magyarok 70 százaléka szerint az abortusznak a legtöbb esetben legálisnak kellene lennie.

Csakhogy Gregor Anikó szerint az intézkedés és annak a szövegezése körüli homályosság lehetővé teszi azt is, hogy egy olyan kérdésben, amelyben a kultúrharc bástyái gyorsan és határozottan felállnak, a társadalmi feszültségeket is könnyen be lehet csatornázni. Úgy gondolja, hogy sokat jelent a harc a bizonytalanok véleményének megdolgozásában. Azokért folyhat a küzdelem ennek az ügynek a kapcsán is, akik középre húznak, vagy nem alakították még ki az álláspontjukat.  E ponton jön be a média szerepe a meggyőzésben, ahol messze nem egyenlőek a feltételek. Lényegesen kevesebb szó esik a megelőzésről, illetve a terhességek társadalmi körülményeiről. 2018-ban a Magyar Születési Kohorsz-vizsgálatból kiderült például, hogy az újszülöttek egyharmada nem tervezett Magyarországon. A fiatalabbaknál és alacsonyabb iskolai végzettégűeknél magasabb a nem tervezett gyerekek aránya, de még a diplomások 12-15 százaléka is így vallott.

Érdekes tendenciák figyelhetők meg akkor is, ha az elmúlt évek statisztikáit vesszük alapul. Ha a család és az élet védelméről van szó, a kormány előszeretettel hivatkozik arra, hogy regnálása alatt a felére csökkent az abortuszok száma, ami igaz is: 2010-ben 44 499 abortuszt végeztek el, s ez a szám tavaly 21 907 volt. Csakhogy a demográfiai mutatókból az látszik, hogy nem 2010 óta, hanem már jóval korábban elkezdett csökkenni az abortuszok abszolút- és arányszáma is. Gregor Anikó szerint, ha csak az abszolút számot nézzük, akkor amögött az az egyik fő tendencia, hogy egyre kevesebb a szülőképes korú nők száma. Az arányszámokból pedig az derül ki, hogy a ’90-es évek közepétől lineárisan csökkennek, viszont jelentős változás az elmúlt harminc évben abban érhető tetten, hogy miként változnak a kor szerinti arányok. Még a 2000-es évek elején is többé-kevésbé egyenletesen oszlott meg a különböző korúak között az abortuszok száma, ami a 2010-es évek végére az idősebb korosztályoknál alacsonyabb lett.

A generális rátacsökkenés mögött Gregor Anikó szerint egyrészt sokkal inkább a fogamzásgátlási módokhoz való hozzáférés, azok alkalmazása, ilyen értelemben pedig egy tudatosabb gyermekvállalási magatartás elterjedése áll. Van viszont egy jól azonosítható kockázati csoport, a 15-19 éveseké, akik körében arányaiban jelentősen magasabb az abortusz korspecifikus rátája. Olyannyira, hogy az Európai Unióban is Magyarországon az egyik legmagasabb a tinédzserkori abortuszráta. 2020-ban ezer főre vetítve több tinédzserkorú esett át abortuszon, mint ahány 35-39 éves. Ezt támasztja alá egy idén megjelent uniós jelentés is, melyből kiderült, hogy Európában Lengyelország után másodikként Magyarország (44,9 pont a 100-ból) fordít a legkevesebb figyelmet, támogatást a fogamzásgátlással és a terhességmegelőzéssel kapcsolatos tájékoztatásra, az infrastruktúra elérhetőségére és az egészségügyi rendszer felkészültségére. Az ENSZ 2019-es felméréséből pedig az derül ki, hogy a litván termékeny korú nők után a magyar nők használnak a legkevesebb arányban (45 százalék) valamilyen fogamzásgátló módszert.

A tinédzserkori abortuszráta-növekedést több évtizedes tendenciák, társadalmi folyamatok következményének tartja Gregor Anikó. A NER úgynevezett „gyermekvédelmi” törvénye átláthatatlan feltételekhez köti azt, hogy ténylegesen ki végezhet szexuális felvilágosítást. Ezzel tovább súlyosbítja, hogy a fiatal lányok egy jól azonosítható része nem, vagy csak tévesen jut ahhoz az információhoz vagy eszközhöz, amellyel a saját szexualitását és reprodukciós jogait gyakorolni tudja.

Még több olvasnivaló a témában.

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Győri diák nyerte az Európai Unió esszépályázatát

Fóti Tamás

Az Európai Unió kis- és közepes méretű vállalatainak idei éves találkozóján, Prágában hirdették ki a fiatalok számára kiírt esszépályázat győztesét. A beérkezett több mint 30 pályamű közül meghívták a nemzetközi zsűri által legjobb háromnak ítélt szerzőjét, és közülük került ki a győztes. Idén magyar siker született, Vass Viktória nyerte el a legjobb pályázat díját.

Elolvasom

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Lakner Zoltán - Tóth Ákos

Az Európai Bizottság egyrészt továbbra is fenntartja a kohéziós alapokból Magyarországnak járó összeg egy részének visszatartására vonatkozó javaslatát, másrészt jóváhagyta az úgynevezett helyreállítási tervet, amelynek célja a Covid-válság hatásainak enyhítése. A kohéziós alapok kapcsán az Európai Bizottság a jelek szerint ezúttal nem hagyta átverni magát, míg a helyreállítási alap esetén a magyar kormány számos pozícióját feladta, így például jöhetnek a szélerőművek és számos, a közoktatás deszegregációját szolgáló intézkedést is végre kell hajtania. Nagyon úgy tűnik, hogy a kontroll folyamatos lesz, minden egyes fillér, illetve euró csak a beruházás végrehajtásának ellenőrzése után érkezhet.

Elolvasom
Keresés