Lubickolnak az orosz ügynökök Magyarországon

Tóth Ákos | 2022.11.28. 09:30

Olvasási idő kb. 17 perc

Az orosz titkosszolgálatok érzékelhető ellenállás nélkül használják Magyarországot a saját céljaikra. Számos jele van annak, hogy ez a tevékenység nem ellentétes a kormány szándékaival. Ennek következtében a szövetséges partnereink bizalma minden valószínűség szerint megingott a magyar szolgálatokban. A Nyugati pályán podcast adásában Katrein Ferenc nemzetbiztonsági szakértő, egykori elhárító és Dezső András, a HVG titkosszolgálatokkal és szervezett bűnözéssel foglalkozó újságírója válaszolt Rédli Balázs, az RTL Klub politikai riporterének kérdéseire.

Ha ma egy tízes skálán kéne súlyozni az orosz titkosszolgálatok magyarországi aktivitását, akkor Katrein Ferenc és Dezső András is a legmagasabb értéket mondaná – vagyis Magyarország nyílt tereppé vált. Igaz, Katrein Ferenc szerint ez már nemcsak Magyarországra, hanem a háború kitörése óta az egész régióra jellemző. Ennek a jelenlétnek egyértelmű célja mindkét szakértő szerint az európai egység megbontása, illetve a NATO szövetségi rendszer szétverése, de legalábbis aláásása olyan szélsőséges helyi csoportok megszólításával, működésük elősegítésével, amelyek támogatják Oroszország ezirányú törekvéseit. Ezzel egyidejűleg – véli Dezső András – nyilvánvalóan erősítették jelenlétüket Magyarországon a szövetségi rendszerhez tartozó szolgálatok is a különféle esetleges ilyen jellegű támogatások elhárítása vagy visszaszorítása érdekében.

Persze a szövetségesi rendszert már régóta támadja Oroszország, ennek a folyamatnak voltak már érzékelhető előjelei. Az ilyen események legdurvábbika 2018-ban, Nagy-Britanniában történt, amikor egy speciális idegméreggel, novicsokkal akarták orosz szolgálatok meggyilkolni, Szergej Szkripalt és lányát, miután az ezredest korábban a brit titkosszolgálattal való együttműködés miatt elítélték, majd hat év múltán, 2010-ben egy fogolycsere-program nyomán szabadon engedték. Azonban a merénylők részben célt tévesztettek, és bár Szkripal és lánya is súlyosan megsebesült, végül egy háromgyerekes nő vált a „mérgezett parfüm” áldozatává. Utóbb bebizonyosodott, hogy az elkövetők orosz titkos ügynökök voltak, az egykori GRU, vagyis katonai hírszerzés tisztjei.

Katrein Ferenc szerint ekkor vált a közvélemény számára is láthatóvá az orosz szolgálatok egyértelmű tevékenysége, illetve az is, hogy Putyin semmilyen módszertől nem riad vissza, vagyis ez az esemény szerinte egyfajta fordulópont volt.

Egyetért ezzel Dezső András is, aki szerint az eset azért is különösen brutális, még ha a hasonló támadások esetén nem is igazán lehet a brutalitás fokozatait címkézni, mert ártatlan áldozata is vannak a történteknek, tehát nem arról van szó, hogy egy bérgyilkos megbízást kapott a kivégzésre, ahogy ez megesett például Németországban egy csecsen áldozattal szemben, hanem egy nagyon komoly logisztikai előkészületekkel járó művelet fuccsolt be.

Katrein Ferenc közölte, hogy az efféle merényleteknek Oroszországban vannak hagyományai, s példaként említette a Litvinyenko-gyilkosságot (a volt orosz titkosszolgálati tisztet szintén Londonban gyilkolták, meg, polóniummal, 2006-ban – a szerk.), viszont – tette hozzá – érzékelhető, hogy a szolgálatok nem működnek már olyan hatékonyan, mint ahogy azt szeretnék. Erre példa Navalnij, a jelenleg börtönben lévő orosz ellenzéki vezető is, akit megpróbáltak ugyan 2020-ban megmérgezni, de a támadást túlélte.

– A szolgálatok láthatóan minden eszközt bevetnek, a lehető legkisebb gátlás nélkül – mondja Katrein Ferenc, s Dezső András hozzáteszi: a Kreml láthatóan nem igen bánja a félresikerült merényleteket sem, mert a nyugati sajtó, meglehet, gúnyolódik a kudarcon, ám az orosz vezetők csak azt kommunikálják, hogy megmutatták, mire is képesek valójában – igen, mindenre, ha a céljaik ezt követelik meg.

És valóban sok mindere képesek. Az ilyen akciók ugyanis nagyon komoly háttérműveleteket igényelnek, Katrein Ferenc csak példaként említette erre, hogy a merényletekhez használt idegmérgeket el is kell juttatni a helyszínre, ki kell játszani a helyi elhárítókat és így tovább, vagyis nem lehet alábecsülni az e célra szakosodott ügynökök, szervezetek tevékenységét. Kérdés persze, már ha az ember valóban megakarja érteni az ilyen események végrehajtásának motivációit, hogy miért nem az egyszerűbb utat választják a szolgálatok, miért nem lövetik le például a nyílt utcán azt, akit el akarnak intézni, hiszen ez úgymond „tisztább” munka, de legalábbis kisebb a valószínűsége annak, hogy a merényletnek vétlen áldozatai is lehetnek. Dezső András erre meglepő választ ad:

– A múltkor beszélgettem valakivel, aki ebben a világban dolgozott a 90-es évek Magyarországán – mondta a HVG újságírója –, s szóba került, hogy miért van most kevesebb ilyen típusú utcai merénylet, mint egykoron. Azt válaszolta, hogy most már annyi térfigyelő kamera van, hogy nagyon nehéz volna végrehajtani egy gyilkosságot a nyílt utcán úgy, hogy annak ne legyen digitális nyoma.

E ponton Rédli Balázs megkérdezte, hogy vajon mi a céljuk az orosz szolgálatoknak az európai jelenléttel. Nos, Katrein Ferenc szerint egyértelműen az egységes EU destabilizációja, az összehangolt föllépés megakadályozása, így például annak megelőzése, hogy az EU közösen vásároljon valamit, mondjuk, energiahordozókat Oroszországtól, hiszen az így jóval kedvezőbb lehetne az Unió számára. Cél a legfrissebb technológiák begyűjtése is, amelyre egy kizárólag ezzel foglalkozó részleget is fenntart az orosz hírszerzés.

Dezső András emellett megemlítette azt is, hogy az oroszok célja az európai politikai rendszerek korrumpálása, az, hogy minél zsarolhatóbbá tegyék azokat a figurákat, akikkel üzletelnek. Ennek jól érzékelhető nyomai vannak, számosan közülük a szürke- vagy a feketezónában mozognak, s ezeket a kapcsolataikat igyekeznek minél inkább kiaknázni.

– Nem véletlenül nevezték Londont egy idő után Londongrádnak, sok orosz költözött oda, ők hatalmas pénzeket fektettek legális üzletekbe, minél több kapcsolódási pontot akartak szerezni a nyugat-európai gazdasági és politikai elittel annak érdekében, hogy ezeket bizonyos időszakokban a maguk előnyére használják ki – tette hozzá, s Katrein Ferenc ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, nem véletlen, hogy most, az ukrajnai háború kitörése után volt az első olyan alkalom, amikor egységesen és érzékelhetően léptek föl a szövetségesek az oligarchák és a vagyonuk ellen. Nem véletlen tehát, hogy most Brüsszel az oroszok első számú célpontja, ahol mindent és mindenkit, szakértőket és politikusokat egyaránt el lehet érni, mint ahogy az a volt jobbikos, nemrégiben a távollétében kémkedésért elítélt Kovács Bélával is történt, aki ellen az volt a vád, hogy az EU intézményei ellen folytatott ilyen irányú tevékenységet.

Persze, az ő története nem Brüsszelben kezdődött, ahogy arra a volt elhárító felhívta a figyelmet, az „építkezés” már az anyaországban megindul, hiszen a perspektivikus gondolkodás az orosz szolgálatra is jellemző. A már beszervezett szakértők és politikusok pedig így külső segítséget is kaphatnak azért, hogy az uniós intézményekbe kerülhessenek. Valószínűleg ez állt Kovács Béla előre jutása mögött is: adott volt egy kis, épp akkor szerveződő, de ígéretesnek tűnő párt, a Jobbik, amelynek akkoriban még a villanyszámlára sem igen futotta, és e körbe került be az orosz kapcsolatokkal és a pénz ígéretével házaló vállalkozó, akit uniós politikussá lehetett „fölépíteni”.

De Magyarország nem egyedüli, Németországban is jelent már meg olyan párt, az Afd, amelynél az orosz kapcsolat letagadhatatlan, vagy elég a Matteo Salvini által vezetett olasz Északi Ligára gondolni. Ezeket a viszonyokat az Ukrajnában zajló háború legalábbis kikezdte, hiszen erre a kis pártoknak is reagálniuk kellett valahogyan, s – ahogy Katrein Ferenc mondta – nehéz volna megtalálni azt a szürkezónát, amelyből valaki minden irányba, az EU és Oroszország felé is meg tudna felelni. Ugyanakkor jól érzékelhetően fokozódik a szövetségi elhárítás tevékenysége is: a szolgálatok a korábbiaknál sokkal aktívabbak lettek, folyamatosan szorítják ki az ügynököket azokból a pozícióikból, amelyeket korábban esetleg még eltűrtek, a diplomácia fedőszervként a képviseleteken dolgozó titkosszolgákat pedig rendre kiutasítják. Dezső András ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy elindult egyfajta médiakampány is, nem véletlen, hogy a Spiegel például rendre föltár olyan történeteket, amelyeknek a hátterét csak és kizárólag a kémelhárítástól szerezhették be. Ez pedig nem mehet másként, csakis politikai jóváhagyással.

És ha már politikai jóváhagyás, adódik a kérdés, hogy Magyarország mennyire számíthat nehéz terepnek az orosz szolgálatok számára. A válasz nem is annyira egyértelmű, hiszen Katrein Ferenc szerint leginkább azért nem számíthat nehéz terepnek, mert még bőven megvannak a rendszerváltás idejéről a hagyományaik, megvannak a személyi köreik és ismeretségeik, vagyis ismerős terepen dolgoznak, persze, tette hozzá, ebben nyilvánvalóan benne rejlik a kormány politikája is, hiszen az határozza meg, hogy mit vár el a szolgálattól, a kormány a feladatkiosztó, s ő adja a pénzt is.

Azt pedig, hogy a magyar elhárítás hogyan működik, nehéz volna azonosítani, mert Magyarországon egyáltalán nem jellemzőek az úgynevezett kémügyek, legalábbis a nyilvánosság számára láthatatlanok, amiből nem következik az, hogy az elhárítás ne végezné el a szükséges aprómunkát, ne tudna arról, hogy milyen tevékenység folyik az ország területén, de hogy ezekkel az információkkal végül mi történik, az politikai döntés kérdése. Igaz, egy kémügynek számos kifutása lehet, ilyen például a csendes kiadatás, vagy a lebukott ügynök „műveleti hasznosítása, magyarul átállítása.

Ettől függetlenül Magyarország, másokkal ellentétben, nem igazán utasított ki orosz diplomatákat, a lehető legkevésbé sem mondható el, hogy ellenséges volna Oroszországgal szemben.

Kovács Bélát elítélték ugyan kémkedésért, de jelenleg is Moszkvában tanít, vagyis gyakorlatilag nem vonták felelősségre. Másrészt – vélte Dezső András – azt is világosan kell látni, hogy egy kis ország egy ekkora birodalommal szemben egymaga kevés. A hatékony fellépéshez együtt kell működnie a nála jelentősebb forrással rendelkező szövetséges országokkal, s ha az oroszok azt érzékelik, hogy a szóban forgó kis ország – jelesül Magyarország – el van szigetelődve nemzetközi szinten és a szövetségesi rendszerben is csak afféle pária, abból azért elég sok következtetést le tudnak magukra nézvést vonni.

Katrein Ferenc azt is megemlítette, hogy egyáltalán nem törvényszerű az, hogy az egykori orosz kapcsolatok még ma is élők. Csehország – magyarázta – rászánt pár évet arra, hogy lényegében előbb teljesen felszámolta, majd tiszta lappal újraépítette titkosszolgálatát, s az oroszfüggőség ilyeténképp való felszámolása meglátszik a csehek jelenlegi elhárító tevékenységén is. Ugyanakkor – tette hozzá – nálunk sem lehet bármit megcsinálni, hiszen, ha a szövetségi rendszer azt érzékeli, hogy egy adott állam rés a pajzson, akkor azt be fogja foltozni, vagyis, ha a magyar állam nem látja el megfelelően a feladatát, akkor azt más elvégzi helyette, legfeljebb erről a magyar kormánynak nincs tudomása – esetleg nem is akar róla tudomást venni.

Idevágó kérdés, hogy vajon a szövetségeseink mennyire bíznak meg a magyar kormányban. Erre nehéz volna választ adni, hiszen Magyarország benne van az összes létező titkosszolgálati szakmai együttműködési fórumban. Dezső András ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy nemrégiben az USA külügyminisztere több szövetséges államot is figyelmeztetett arra, hogy az oroszok mennyit költenek befolyási műveletekre – nyilván azokat az országokat intette, ahol ilyen aktivást érzékeltek. A magyar külügy tagadta, hogy érintett lett volna a figyelmeztetésben, s még ha erről a kívülállók mást gondoltak is, a minisztérium igazat mondott – az USA figyelmeztetése ugyanis csak azokra az államokra terjedt ki, amelyek meghívást kaptak korábban Biden elnöktől egy közös demokrácia-csúcsra, csakhogy Magyarország ezen nem vett részt, amit Orbán Viktor nehezményezett is. Ez a történet tipikusan az „igazat mondd, ne csak a valódit” József Attila-i igazságát tükrözi, viszont pontosan jelzi, hogy nagyon is komoly gondok lehetnek a szövetségesek és a magyar titkosszolgálatok közötti együttműködéssel.

Ennek azért megvannak a maga okai. Dezső András emlékeztett például arra, hogy az Alkotmányvédelmi hivatalon belül dolgozott egy orosz ügyekben meglehetősen jártas szakember – őt más beosztásba helyezték. Más: a kormány olyan változtatást hozott a korábbi szabályozáshoz képest, hogy ha valakiről az átvilágítása során olyan információ keletkezett, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, attól még az őt foglalkoztató miniszter – ahogy történt az orosz kötődésű Kiss Szilárd volt agrárdiplomata ügyében – a saját hatáskörében dönthetett úgy, hogy ennek ellenére is alkalmazza. Amagyar kormány ugyanakkor az ukrajnai háborúja ellenére is tulajdonos az orosz többségi tulajdonban lévő Nemzetközi Beruházási Bankban, amelynek Budapesten van a székhelye, méghozzá Orbán Viktor személyes közbenjárására. Végül, de nem utolsó sorban, az orosz titkosszolgálatok meghekkelték a magyar külügy számítógéprendszerét annak érdekében, hogy így jussanak uniós és NATO-információkhoz, ami nagyon agresszív lépés ugyan, de a magyar külügy sem az oroszok számára nem tette szóvá, másrészt azok felé sem jelezte a történteket kellő súllyal, akiket érintett a támadás, vagyis saját szövetségi partnereink felé.

És ha valakinek kétsége lenne még felőle, az orosz szolgálat egyéb módokon is beavatkozik az ország életébe: mára már kiderült, hogy 2018-ban az ukrajnai Ungváron lévő magyar kulturális központ fölgyújtását nem helyi neonáci csoportok hajtották végre, hanem egy az orosz szolgálatoknak dolgozó személy adott utasítást lengyel szélsőségeseknek a bűncselekményre. A cél egyértelmű volt: destabilizálni, elmérgesíteni a helyzetet az ukrán és a magyar lakosság között.

Azt pedig épp Dezső Andrásnak a HVG-n publikált cikkéből tudjuk, hogy Budapesten ingatlanok után kutat és banki ügyeket is intéz a háborúpárti orosz pátriárka, Kirill jobbkeze, Hilarion metropolita, akitől politikai okok miatt nem tagadták meg a magyar hatóságok a vízumot, noha bizonyíthatóan kapcsolatban áll az orosz biztonsági szervekkel, ahogy maga a pártriárka is. Az ő európai szankcionálását Orbán Viktor akadályozta meg a szabad vallásgyakorlásra hivatkozva. Az is nyílt titok már, hogy Hévíz valójában az orosz szolgálatok egyik kedvenc terepe, ahol nagyon erős az orosz jelenlét, s ez a település is szerepet játszott abban az ügyben, amelynek során egy osztrák ezredes NATO-titkokat játszott át a GRU-nak.

Nyilván nem könnyű a magyar elhárítás főigazgatójának a helyzete – jegyezte meg Katrein Ferenc –, amikor egy-egy szövetségesi szakmai ülésen ilyen információkkal szembesítik. Ezt Dezső András Kirill pátriárkára utalva azzal toldotta meg, hogy nagyon megnehezítheti az elhárítás helyzetét, hogy míg Orbán Viktor egy háborús uszítót véd, addig ezzel párhuzamosan arról is beszél, hogy voltaképp Amerika és Oroszország dönti el, hogy mikor ér véget a háború. Nem véletlen tehát az a szerinte nagyon erős diplomáciai üzenet, amikor az USA nagykövetsége olyan videót tesz közzé, amely a Putyin elnök és a NER vezető személyiségei által mondottak közötti hasonlóságokra hívja föl a figyelmet.

(Cikkünk és a Nyugati pályán podcast az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének támogatásával készült. A cikkben és a podcastban elhangzó vélemények nem feltétlenül tükrözik az Egyesült Államok kormányának álláspontját.)

A podcast elérhető a YouTube-on, illetve a Nyugati pályán Facebook-oldalán.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés