Miklós Gábor Lukasenko sajátos gyógyturizmusa és a lengyel határkerítés  

 

Szívfacsaró hírek és képek érkeznek a lengyel-belarusz határról. Nem naponta, óránként. Egy Usniarz Górny nevű település közelében több tucat menekült szorult szó szerint két tűz közé. Az egyik oldalon a belarusz határőrség, a másikon a lengyel határrendőrség áll, és egyik sem nyit utat nekik. A fehéroroszok elzárják a visszautat, a lengyelek nem engedik be őket. A legtöbb tudósítás egy harmincegynéhány tagú csoportról szól – azt mondják magukról, hogy afgánok. A lengyel sajtó közölte a hírt: a csoportból két gyerek életveszélybe került, mérgesgombát ettek. Kórházba vitték őket, de lehet, hogy az egyik gyereket nem lehet meggyógyítani. Az amúgy is megosztott lengyel társadalmat ez az esemény még jobban szétszaggatja. Sokan helyeslik, hogy a határőrök visszafordítják a menedékjogot kérőket. „Védik a hazát, védik az EU határát!” Ezt ismétli az állami és a kormánypárti média, ez szól a jobboldali politikusok szájából. Az idegenellenes, menekültellenes retorika eddig is fő eszköze volt az országot kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) pártnak. Most újra elővehetik, ismét rémisztgethetnek a muzulmán áradattal.

A liberális és baloldali tábor szégyent kiált. Szerintük gyalázat, amit a kormány tesz ezekkel a kiszolgáltatott emberekkel. A vezető liberális napilap, a Gazeta Wyborcza felháborodott publicisztikákban követel szolidaritást a társadalomtól. Eközben ugyanebben a lapban is megírják: a menekülthullám nem az égből pottyant a lengyel határra. Előzőleg a litvánokat, majd a letteket próbálta elárasztani Alekszandr Lukasenko belarusz zsarnok rezsimje a migránsokkal. Nem is titkolta: ez a büntetés, mivel a Nyugat támogatta politikai ellenfeleit, szankciókat vezetett be rendszere ellen, s a gazdasági megszorítások a válságban lévő fehérorosz gazdaságot még rosszabb helyzetbe hozták. Az ügyről írtunk már a július 26-i Jelenben. Kegyetlen dilemma ez a demokratáknak, emberjogvédőknek. Ha beengedik a menekültjogot kérőket, Lukasenko újabb ezreket szállít a határra, s szabályosan átlökdösi őket az EU területére. Lengyelország, ahogy a balti államok is, a Schengen-zóna részei. Kötelességük a határvédelem, nem nyithatják meg az országot ellenőrizhetetlen áradat előtt. Ezt a liberális és baloldali ellenzék is elismeri. Nem tiltakoztak a szeptember elején elfogadott döntés ellen sem, amellyel egy hónapra rendkívüli állapotot vezetett be Andrzej Duda államfő a lengyel-belarusz határ menti ötven kilométeres sávban.

Nehéz feladat, de próbáljunk meg elszakadni a tragikus erdei állapotoktól. Korábban kiderült, hogy a minszki rezsim precízen megtervezte és bonyolította a migrációs akciót. Elterjesztették Irakban a közösségi médián és utazási irodákon keresztül, hogy a legegyszerűbb út az EU-ba Belaruszon keresztül vezet. A Belavia légitársaság és több iraki cég járatokat indított „gyógyturisztikai” céllal Minszkbe, ahol az érkezőket állami szállodákban helyezték el, állami turisztikai iroda foglalkozott velük, s félhivatalosan tájékoztatták őket a határhoz vezető legrövidebb útról. A belföldi utazást a migránsok – többségük iraki kurd – maguk szervezték.

A fehérorosz határőrség előzékenyen utat nyitott nekik az EU-országok irányába, de vissza nem engedte őket. Először Litvánia, később Lettország idegenrendészete roppant össze. A nyomás később enyhült, mert az EU beavatkozott és az iraki hatóságok leállították a Bagdad-Minszk migrációs légiexpresszt.

De nem minden Nyugatra igyekvő keleti érkezett ezen az útvonalon Belaruszba. Már korábban is voltak – nem is kevesen -, akik a kaukázusi, közép-ázsiai migrációs útvonalon jutottak el az EU keleti határaihoz. Az egyik lengyel menekültsegítő egyesület kamerája előtt erről beszélt egy magát afganisztáninak mondó fiatal férfi a már említett erdei csoportból. Azt mondta, hogy az országában bizonytalanná vált helyzet miatt indult el Nyugatra és politikai menedékjogot akar kérni a lengyel hatóságoktól. Üzbegisztánon át Kazahsztán, majd Oroszország volt az útvonala, onnan jutott Belaruszba. Nem mondta el, miként került a lengyel határhoz, csak segítségért könyörgött. Szívszaggató felvétel volt ez is. (A lengyel állami média viszont arról ír a határőrség információra hivatkozva, hogy a határ belarusz oldalán „nomadizáló” migránsokat az ottani határőrség ellátja élelemmel és itallal, sőt cigarettát és édességet is visz nekik. A lengyel kormány szóvivője szerint Belarusz területén tízezer migráns tartózkodik.)

Érdemes azonban végig gondolni: ezek az emberek aligha jutnának át ezeken a rendőrökkel jól ellátott államokon, ha az ottani hatóságok ezt nem tűrnék el. Az utat nem gyalog tették meg, egy-egy ilyen karaván mindenképpen feltünést kelt. A népesség gyakran barátságtalan, előítéletes a közép-ázsiai jövevényekkel szemben. Nem csak az európai, szlávok lakta területen, de a közép-ázsiaiak is nagyon könnyen felismerik a másik országból, kultúrából érkezőket. Már a nyár elején is írtak arról, hogy létezik ez az útvonal, s a célpontja Belarusz.

A fehérorosz rezsim azonban határozottan visszafordította korábban a határ felé igyekvőket. Amikor a viszony a Nyugattal, a szomszédos EU-tagországokkal megromlott, a rendőrség felkutatta a nagyvárosokban élő migránsokat és közölte velük: mehetnek, illetve, hogy menniük kell. Már akkor megjelent a vélemény a lengyel médiában, hogy ez a migránsexport Lukasenko Nyugat-ellenes hibrid háborújának fontos eleme. Most még inkább felerősödtek ezek a hangok. A lengyel kormány már korábban bejelentette, hogy migrációellenes kerítést építenek a lengyel-fehérorosz határra. Szeptember első hetében a hadsereg hozzálátott az építéshez.

A Morawiecki-kormány kommunikációja most még több félelemkeltő elemmel él. A korábbiakhoz képest, amikor az idegenséggel, az iszlám megjelenésével riogatták a társadalmat most annyi változott, hogy a menekülteket már egyenesen úgy ábrázolják, mint Lukasenko és Putyin engedelmes eszközeit a lengyelség elleni műveletekben. A miniszterelnök látogatást tett egy határőr-őrsön és ott azt közölte, hogy „nagy összeurópai migrációs válságot próbálnak kialakítani”, Lukasenko azonban nem a megfelelő határt választotta ki – bíztatta választóit. Marcin Przydacz külügyminiszter-helyettes egy minapi nyilatkozatában a menekültek megjelenését összefüggésbe hozta a közelgő (szeptember 10-16 között megtartandó) Zapad 2021 belarusz-orosz hadgyakorlattal. A politikus azt mondta, hogy a migrációs nyomással akar Oroszország bizonytalanságot teremteni Lengyelországban, ez hibrid hadviselés része a hadgyakorlatnak. Przydacz felhasználta az alkalmat, hogy lehazaárulózza az ellenzéket, s figyelmeztette őket, hogy tartsák magukat távol a zónától. (Korábban egy liberális képviselő megpróbált élelmiszersegélyt vinni az erdőben kóborló külföldieknek.) Nem annyira valós helyzetet, mint a hatalom szándékait jellemzi a már korábban is idézett Piotr Müller lengyel kormányszóvivő kijelentése, miszerint az ország „reális veszélyben van.”

Az, hogy a nagyszabású határmenti hadgyakorlatok magukban hordozzák a súlyos konfliktus lehetőségét – közhely. Az idén nyáron már túl vagyunk egy nagy hadgyakorlat-láncon, amely részben Magyarország területén is zajlott, de fő színtere Délkelet-Európa és a Fekete-tenger volt, s amelynek kapcsán nem csak propaganda-lövések hallatszottak. Az oroszok – állították – figyelmeztető lövést adtak le egy brit hadihajóra, amely a Krím közelében haladt. A Zapad 2021 elvileg már július óta tart, akkor érkezett egy nagyobb orosz csapategység belarusz területre. Az orosz hadsereg sok fegyvert is szállított a minap Belaruszba.

A gyakorlatozás elsősorban a litván és a lett határ közelében lévő területen történik majd. Előre bejelentették, hogy korábban nem alkalmazott korszerű fegyvereket, például harci robotokat is kipróbálnak. Összesen kétszázezer katona vesz valamilyen módon részt a manőverben. Edgars Rinkēvičs lett külügyminiszter a brit Financial Timesnak azt mondta, hogy épp a tartós hibridháborús momentum (értsd a migrációs fegyver bevetése) miatt a Zapad 2021 különösen feszült helyzetet alakíthat ki. Határozottan nagy a lehetősége, hogy incidensek történjenek – mondta, majd hozzátette, hogy szerinte nincs olyan szándék, hogy háborús konfliktust provokáljanak ki. Rinkēvičs úgy vélekedett, hogy Oroszország nem kívánja túlzottan elkötelezni magát Lukasenko mellett, akinek legutóbbi lépései szerinte „kissé túl botrányosak voltak.” Mindezt szinte cáfolta azonban, amikor hozzátette, hogy Oroszország valamilyen mértékben részese lehet a Belarusz által legutóbb végrehajtott akcióknak, mert „nehéz elképzelni, hogy ezeket valamilyen támogatás, egyeztetés, együttműködés nélkül hajtsák végre.”

Lukasenkónak mindenképpen érdeke, hogy az oroszokat elkötelezze és kompromittálja, de egyre kevesebb erős lapja van. A gazdaság az oroszoktól függ, s a jelek szerint a gazdasági, diplomáciai és belpolitikai csődhelyzetben Lukasenkónak engednie kellett azokon a hónapok óta folyó tárgyalásokon, amelyeken a két állam szorosabb integrációjáról – sokak szerint Belarusz bekebelezéséről volt szó. A jegyzőkönyveket a két elnöknek kell aláírnia. E cikk írásának idején úgy tudni, hogy ez épp szeptember 9-én történik majd meg. A tartalomról csak találgathatunk. Belarusz formális függetlensége biztosan fennmarad, az viszont aligha kétséges, hogy a gazdasági önállóságnak, külön útnak nincs már jövője. A katonai integráció még szorosabb lesz, újabb orosz támaszpontok létesülhetnek a NATO országok közelében. És ezt feltehetően Lukasenko sem bánja, hiszen hatalmát már nem az orosz elnöktől, hanem népétől félti.

 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.