Macron és az iszlám: korai öröm?

Soós Eszter Petronella | 2021.01.28. 16:30

Olvasási idő kb. 11 perc

Bár a magyar sajtó is diadalittas címsorokban számolt be arról, hogy „Macron kőkemény regulák közé szorította a francia iszlámot”, bőven van mit árnyalni a francia köztársasági elnök által a Muszlim Vallás Francia Tanácsa nevű ernyőszervezettől, a CFCM-től kikövetelt, a franciaországi iszlám alapértékeit megfogalmazó dokumentummal kapcsolatban. 

Egyrészt a múlt idő erős túlzás, a talán a chartánál is fontosabb, a prédikátorokat ellenőrző Imámok Országos Tanácsát ugyanis még nem sikerült megalkotni. Másrészt a „kőkemény” korlátnak gondolt charta kötőereje akkor lenne igazán erős, ha egyhangú támogatottságot élvezne a franciaországi muszlim szervezetek között. Csakhogy a franciaországi mecsetek többsége nem is tartozik a CFCM alá, a többiek független és helyi szervezetek. Harmadrészt az országos muszlim ernyőszervezet kilenc tagszövetségéből e sorok írásakor három még nem is írta alá a szöveget, egy közösség pedig részt se vett a kidolgozásában. 

Így – bár ránézésre jól mutatnak a büszke címsorok – kérdéses, hogy mennyi értelme van az olyan deklarációnak, amely nem élvez egyhangú támogatottságot nemhogy a hívek, de még a francia muszlim elitek köreiben sem. Emmanuel Macron köztársasági elnök a charta létrejöttének a bejelentése után is fenntartotta a CFCM-re ősz óta gyakorolt erőteljes nyomását. Úgy hírlik, két hetet adott a kimaradóknak, hogy szignálják az anyagot. Az elnök nem mellesleg következményekkel is fenyegetett, ha valaki nem írná alá a dokumentumot, de hogy pontosan milyenekkel, az egyelőre nem teljesen világos. 

A belügyet a nyilvánosság előtt azonban egyelőre nem aggasztják a kimaradók, azt üzeni, hogy így legalább kiderül, ki mit gondol valójában. A sorok közül így megint csak valamiféle szankcionálás, jogi fellépés irányába mutató sugallat hallik, s ez illeszkedne az elmúlt hetek és hónapok kormányzati stratégiájához, amely koordinált és célzott, konfliktusokat is felvállaló állami-hatósági fellépésekkel igyekezett az iszlamizmus, a politikai iszlám szervezett képviselőit visszaszorítani. A valóságban persze fontos a kormánynak, hogy létrejön-e a CFCM-en belül az egység, és sikerül-e a chartát, illetve az Imámok Országos Tanácsát életre hívni. Ha nem sikerül, akkor az iszlám franciaországi szervezésével kapcsolatos Pandora szelencéje könnyen kinyílhat. 

Esélye bőven van annak, hogy az egység nem jön össze, vagy ha mégis, a dokumentum a gyakorlatban nem vezet sehova. A CFCM nemcsak messze nem képviseli az összes francia muszlimot, nemcsak alacsony ismertségű ernyőtestület, hanem még az a „teher” is ott van rajta, hogy anno felülről, gyakorlatilag az állam bábáskodása mellett gründolták. Az ernyőszervezeten belül a nagy szövetségek ráadásul egymással is harcolnak. Ezek az algériai, marokkói, török stb. származású híveket, vallásgyakorlási szokásokat képviselő szövetségek egyensúlyoznak a francia állam, a hívek, és a komoly befolyással bíró küldő országok között, így próbálják a saját befolyásukat Franciaországon belül erősíteni. 

Emiatt kritizálják is a CFCM-et, mondván, az egész szervezet nem más, mint a külső befolyás intézményesített formája, miközben mások szerint éppenséggel túlságosan kormányközeli szervezetről van szó, amely irányítható és befolyásolható. A küldő államok mindenesetre többek között a kiküldött imámokon és egyéb finanszírozási sémákon keresztül gyakorolnak befolyást, nem véletlen, hogy a kormányzat egyik fő célja a kiküldött-rendszer felszámolása, az imámok igazolásának a kontroll alá vétele az imámtanácson keresztül, amelyet a CFCM tagszervezeteinek kellene a közeljövőben tető alá hozniuk. A charta jelenlegi helyzetéből kiindulva viszont semmi nem garantálja, hogy ez az alapvető hatalmi struktúrákat felborító terv könnyű és gyors, illetve sikeres folyamat lesz. Meglepő lenne, ha a küldő államok a háttérben boldogan asszisztálnának a saját befolyásuk csökkenéséhez, és így lesz igazán figyelemre méltó, hogy két Törökország-közeli, továbbá egy konzervatív szervezet utasította el az aláírást eddig. 

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés