Bár a magyar sajtó is diadalittas címsorokban számolt be arról, hogy „Macron kőkemény regulák közé szorította a francia iszlámot”, bőven van mit árnyalni a francia köztársasági elnök által a Muszlim Vallás Francia Tanácsa nevű ernyőszervezettől, a CFCM-től kikövetelt, a franciaországi iszlám alapértékeit megfogalmazó dokumentummal kapcsolatban. 

Egyrészt a múlt idő erős túlzás, a talán a chartánál is fontosabb, a prédikátorokat ellenőrző Imámok Országos Tanácsát ugyanis még nem sikerült megalkotni. Másrészt a „kőkemény” korlátnak gondolt charta kötőereje akkor lenne igazán erős, ha egyhangú támogatottságot élvezne a franciaországi muszlim szervezetek között. Csakhogy a franciaországi mecsetek többsége nem is tartozik a CFCM alá, a többiek független és helyi szervezetek. Harmadrészt az országos muszlim ernyőszervezet kilenc tagszövetségéből e sorok írásakor három még nem is írta alá a szöveget, egy közösség pedig részt se vett a kidolgozásában. 

Így – bár ránézésre jól mutatnak a büszke címsorok – kérdéses, hogy mennyi értelme van az olyan deklarációnak, amely nem élvez egyhangú támogatottságot nemhogy a hívek, de még a francia muszlim elitek köreiben sem. Emmanuel Macron köztársasági elnök a charta létrejöttének a bejelentése után is fenntartotta a CFCM-re ősz óta gyakorolt erőteljes nyomását. Úgy hírlik, két hetet adott a kimaradóknak, hogy szignálják az anyagot. Az elnök nem mellesleg következményekkel is fenyegetett, ha valaki nem írná alá a dokumentumot, de hogy pontosan milyenekkel, az egyelőre nem teljesen világos. 

A belügyet a nyilvánosság előtt azonban egyelőre nem aggasztják a kimaradók, azt üzeni, hogy így legalább kiderül, ki mit gondol valójában. A sorok közül így megint csak valamiféle szankcionálás, jogi fellépés irányába mutató sugallat hallik, s ez illeszkedne az elmúlt hetek és hónapok kormányzati stratégiájához, amely koordinált és célzott, konfliktusokat is felvállaló állami-hatósági fellépésekkel igyekezett az iszlamizmus, a politikai iszlám szervezett képviselőit visszaszorítani. A valóságban persze fontos a kormánynak, hogy létrejön-e a CFCM-en belül az egység, és sikerül-e a chartát, illetve az Imámok Országos Tanácsát életre hívni. Ha nem sikerül, akkor az iszlám franciaországi szervezésével kapcsolatos Pandora szelencéje könnyen kinyílhat. 

Esélye bőven van annak, hogy az egység nem jön össze, vagy ha mégis, a dokumentum a gyakorlatban nem vezet sehova. A CFCM nemcsak messze nem képviseli az összes francia muszlimot, nemcsak alacsony ismertségű ernyőtestület, hanem még az a „teher” is ott van rajta, hogy anno felülről, gyakorlatilag az állam bábáskodása mellett gründolták. Az ernyőszervezeten belül a nagy szövetségek ráadásul egymással is harcolnak. Ezek az algériai, marokkói, török stb. származású híveket, vallásgyakorlási szokásokat képviselő szövetségek egyensúlyoznak a francia állam, a hívek, és a komoly befolyással bíró küldő országok között, így próbálják a saját befolyásukat Franciaországon belül erősíteni. 

Emiatt kritizálják is a CFCM-et, mondván, az egész szervezet nem más, mint a külső befolyás intézményesített formája, miközben mások szerint éppenséggel túlságosan kormányközeli szervezetről van szó, amely irányítható és befolyásolható. A küldő államok mindenesetre többek között a kiküldött imámokon és egyéb finanszírozási sémákon keresztül gyakorolnak befolyást, nem véletlen, hogy a kormányzat egyik fő célja a kiküldött-rendszer felszámolása, az imámok igazolásának a kontroll alá vétele az imámtanácson keresztül, amelyet a CFCM tagszervezeteinek kellene a közeljövőben tető alá hozniuk. A charta jelenlegi helyzetéből kiindulva viszont semmi nem garantálja, hogy ez az alapvető hatalmi struktúrákat felborító terv könnyű és gyors, illetve sikeres folyamat lesz. Meglepő lenne, ha a küldő államok a háttérben boldogan asszisztálnának a saját befolyásuk csökkenéséhez, és így lesz igazán figyelemre méltó, hogy két Törökország-közeli, továbbá egy konzervatív szervezet utasította el az aláírást eddig.