Tóth Bea Meghalni méltósággal

Egyre több helyen engedélyezik a szabályozott eutanáziát

A halálhoz fűződő érzelmi viszonyulásunk folyamatosan változó, alakuló, végleges formáját soha el nem érő megélés, aminek egy biztos pontja van: az emberi méltóság. Az eutanáziáról való gondolkodás erősen kontextus-függő és nem tekinthetünk el az adott kor társadalmi, egészségügyi történéseitől, jogi megítéléseitől, pszichológiai, filozófiai gondolkodásától. A fogalmat nem hagyta érintetlenül a világjárvány sem. Egyre több országban gyorsult föl a korábban elindított életvégi döntésekkel kapcsolatos párbeszéd, s ezzel fölsejlik az eutanázia szabályozásának újabb hulláma, amelyben dr. Sándor Judit bioetikus, jogász, a CEU tanára segít tájékozódni.

Márciusban Spanyolország úgy döntött, hogy Hollandia, Belgium és Luxemburg után, negyedik európai uniós országként engedélyezi az aktív eutanáziát. Pár hete a portugál parlament egyértelmű többséggel másodjára is megszavazta az aktív eutanáziát legalizáló törvényjavaslatot, miután annak egyes rendelkezéseit a portugál Alkotmánybíróság homályosnak tartotta. A törvényjavaslatot a kormányzó szocialisták, a kisebb baloldali és más pártok is támogatták, szemben a két fő konzervatív párttal. A liberális-konzervatív szociáldemokrata és a PAN nevű zöldpárt szerint nem bölcs dolog a világjárvány veszteségeivel összemosva és a nehéz pillanatokra hivatkozva dönteni élet és halál kérdéséről, továbbá az idősotthonok többségét kezelő két intézmény az idősekkel szemben tiszteletlennek tartotta a törvény jóváhagyását. A törvényjavaslat még számos akadályba ütközhet, Marcelo Rebelo de Sousa államfő lehetséges vétójogától kezdve a további parlamenti felülvizsgálaton át az Alkotmánybíróság újabb értékeléséig.

Hasonlóképpen, a múlt hónapban az osztrák szövetségi kormány szintén törvénytervezetet nyújtott be az asszisztált öngyilkosság ­legalizálására, miután az Alkotmánybíróság tavaly decemberben megállapította, hogy annak tiltása alkotmányellenes, mert sérti az ember önrendelkezési jogát. Ezzel egyidőben Angliában szintén vitatják az asszisztált öngyilkosság legalizálásáról szóló törvényjavaslatot.

Pár hete Új-Zéland is legalizálta az aktív eutanáziát. Korábban különböző feltételek mellett, eltérő elnevezéssel ugyan, de elfogadták a páciens kérését életének megrövidítésére Kanadában, Oregon államban, Kaliforniában vagy az ausztrál Viktória államban is. Svájcban és 2015 óta Németországban is engedélyezett az asszisztált öngyilkosság, Franciaországban pedig meghonosodott az úgynevezett tünetcsökkentő szedálás fogalma. Sándor Judit bioetikus szerint az egyes országok és államok jogalkotásában megmutatkozó különbségek abból adódnak, hogy milyen körülmények között, milyen állapotú betegek számára engedik meg az orvosi közreműködéssel véghez vitt előrehozott halált a testi és lelki szenvedés csökkentésének érdekében. Majdnem minden országban hosszas társadalmi vita, konzultáció előzte meg a jogalkotást, és sok esetben a végső lökést egy közismert eset vagy per váltotta ki. A haldoklás és halál, amely pár évtizede sok helyen még tabu volt, ma már egyre többször jelenik meg nemzetközi bíróságok előtt is, jogokat követelve e területen is.

Sándor Judit szerint a legádázabb viták ma már nem is a páciens kérése körül, hanem a hozzátartozók közötti ellentétek során rajzolódnak ki.

Ismeretes a motorbalesete után 11 évig vegetatív állapotban lévő Lambert és a gyógyíthatatlan izomsorvadással élő Pretty esete. A Franciaország ellen indult Lambert-ügyben 2015-ben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága jóval megértőbb volt, mint a korábbi 2002-ben meghozott ítélet a Pretty-esetben, de mindkettő során elfogadta a bíróság azt, hogy a súlyos, magatehetetlen beteg életvégi döntése – vagy maguk vagy hozzátartozójuk tolmácsolásában – a magánélet tiszteletének kérdéséhez tartozik. Sándor Judit arra is fölhívja a figyelmet, hogy ahol megengedik az öngyilkosságban való orvosi közreműködést, vagy az aktív eutanázia bizonyos formáit, ott rövid időn belül újabb és újabb betegcsoportok jelentkeznek arra hivatkozva, hogy hátrányos megkülönböztetést jelent számukra az, hogy ők az állapotuk alapján nem kérhetnek segítséget testi vagy lelki szenvedéseik végső enyhítésére. Így, szigorú feltételek mellett, fokozatosan szélesedik azok köre, akiket érint az eutanázia megengedése: így például nemcsak terminális állapotú vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő felnőttek kérhetik, de akár kiskorúak is (Hollandiában már a 12 év alatti gyermek), és nemcsak testi, de mentális és lelki betegségben szenvedők és a hozzátartozóikat elvesztő elmagányosodott, idős emberek is. Márpedig ezek az eltérő okból megfogalmazott igények újabb és újabb etikai kérdéseket vetnek fel.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!