Tóth Ákos Méregdrága PCR-teszteket semmisít meg a kormány?

Bár a járvány kitörése után folyamatosan bírálták szakmai alapon a kormányt, mert nem végez elég tesztet a lakosságon, most úgy tűnik, hogy az állam rendelkezett elég teszttel, csak hagyta azokat megromlani egy raktárban. Bemutatjuk azt a levelezést is, amit az elnémult állami szervvel folytattunk. 

Ujhelyi István MSZP-s EP képviselő közérdekű adatigénylése nyomán tudta meg a nyilvánosság, hogy tavaly kétmillió darab PCR-tesztet szerzett be a külügyi tárca. A most megsemmisítésre ítélt tesztek feltehetően ebből a beszerzésből valók. A beszerzések a koronavírus-járvány első hullámára estek, arra az időszakra, amikor Orbán Viktort és kormányát páni félelem fogta el attól, hogy alábecsülték a járvány erejét, arra semmilyen módon nem készültek föl, s még február végén is a menekültáradat veszélyéről vizionáltak, holott pontosan tizenegy nappal később, március 11-én karantént kellett elrendelni. Az események e ponttól kezdve ismertek, s mind a mai napig látható következmény nélküliek.

Szijjártó Péter külügyminiszter például tavaly júniusban, épp kilábalva az első hullámból és mit sem foglalkozva azzal, hogy ősszel jön egy következő, egy nagyobb, a parlamentben azzal hencegett, hogy bár rendkívüli volt a versenyhelyzet más államokkal, de Magyarország ennek ellenére sikeresen szerzett be olyan eszközöket, amelyek segítenek a vírus elleni védekezésben. „Időben léptünk, működött a légihíd (...) Kína és Magyarország között” – szögezte le, mintegy utólag is igazolandó az Orbán-kormány által meghirdetett keleti nyitás politikáját.

Ezt követően a Direkt36 oknyomozó csapata egy a 444-en közzétett cikkében rámutatott arra, hogy az egész Európai Unióban Magyarország kötötte a legrosszabb üzletet. A lélegeztetőgépekért például Olaszországnál több mint tízszer, Németországnál pedig ötvenszer magasabb egységárat kellett fizetnünk. A kormánynak lélegeztetőgépeket értékesítő két tucatnyi cégből – ahogy arra az mfor.hu rámutatott – mindössze tíz magyarországi bejegyzésű, közülük pedig csak ketten tevékenykedtek a koronavírus-járvány kirobbanása előtt is az egészségügyben. Többen még profilváltásra is hajlandóak voltak, hogy behozhassák a fertőzés miatt életveszélyes állapotba kerülők kezelését szolgáló készülékeket. De nem emberbaráti jóságból: a Fourcardinal Tanácsadó Kft.-nek például 1000 lélegeztető megvásárlásáért összesen 48,1 millió eurót fizetett a külügy. A cég árbevétele 2019-ben 229 millió forint volt, ami 49,5 milliárdra emelkedett. A 15,9 milliárd forintos profitból a tulajdonosok 15,4 milliárdot ki is vettek osztalék formájában. A legtöbb gépet, több mint hatezer darabot, egy maláj cégtől vette Magyarország, 170 milliárd forintért, vagyis – keleti nyitás ide vagy oda –, nem közvetlenül Kínától. Ahogy azt a Momentum politikusa, Tompos Márton egy videóban bemutatta, a maláj üzletember, Vinod Sekhar tavaly májusban, közvetlenül a magyar kormánnyal kötött üzletet követően, vett magának egy korábban 19,3 millió dollárért gazdát cserélt luxusjachtot és egy Bombardier BD-700-1A10 magánrepülőt. Valószínűleg előnyös üzletet kötött.

De nem csak lélegeztetőgépeket vett a kormány – jutott pénz PCR-tesztek beszerzésére is. Mint ahogy azt Ujhelyi közérdekű adatigénylése nyomán megtudtuk: kétmillió darabot vett a kormány. Lapunk úgy tudja, a most megsemmisítésre ítélt tesztek háromfélék. A Fosun tesztjéből – ennek darabja 6070 forint volt – 3,4 milliárd forintért vásárolt a külügy. A Clinomics termékéből 1,61 milliárd forintért vásárolt, ennek darabára 2593 forintba került. A külügyi tárca vett továbbá 1,355 milliárdért a Maccura tesztjéből is – ennek darabjáért 4106 forintot fizetett a magyar állam – azaz a magyar adófizetők.

A megvásárolt eszközök jelentős része azonban, ki tudja, miért, nem lett fölhasználva, holott nemcsak az első, hanem a második hullám idején is, minden szakember hangsúlyozta a tesztelés fontosságát, de ez mintha pusztába kiáltott szó lett volna. Pedig – mint ez a példából is látható – lett volna hová nyúlni, a beszerzés indokoltságához nem férhet kétség – talán csak az árához. Kiváltképp annak fényében, hogy ezekből most nagyságrendileg egymillió darabot meg nem erősített, de megbízható forrásokból származó információink szerint, megsemmisítenek. Ennek több oka is lehet, elég csak arra gondolni, hogy az ilyen teszteket speciális körülmények között kell tárolni, a Fosun példányait például a teszt hivatalos tájékoztatója szerint mínusz 25 és mínusz 15 fok között. Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy a tesztek szavatossági ideje egész egyszerűen lejárt. Akárhogyan is, ezek már a kukába mennek.

Értesüléseinket több alkalommal is megpróbáltuk megerősíteni az Országos Kórházi Főigazgatóság sajtóosztályán keresztül, mindhiába. Az alábbiakban a velük folytatott egyoldalú levelezés részleteit mutatjuk be:

2021., szeptember 07.

Tisztelt Sajtóosztály,

úgy értesültünk, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóságnál a Covid-19 járvánnyal összefüggésben beszerzett eszközöket selejteznek le.

Szeretnénk tételes listát kérni arról, hogy

  1. Milyen eszközöket selejteznek le?
  2. Hány darab eszközről van szó?
  3. Milyen értékűek a leselejtezett eszközök

Üdvözlettel,

Tóth Ákos

***

2021., szeptember 08. 

Tisztelt Sajtóosztály,

24 órával ezelőtt küldtem el önöknek ezeket a kérdéseket, azóta reakciót sem kaptam. Kérdezem, meddig várjak a válaszukra, egyáltalán, kívánnak-e reagálni a megkeresésemre.

Üdvözlettel,

Tóth Ákos

***

2021., szeptember 09.

Tisztelt Sajtóosztály,

immáron ismét több mint 24 óra eltelt a tegnapi megkeresésem óta, azonban semmilyen választ nem kaptam Önöktől. Kérdezem, hogy véleményük szerint ez így rendben van-e, vajon a munkájuk részének tekintik-e, hogy egy hivatalos sajtómegkeresésre nemhogy érdemi választ nem adnak, de még csak a fülük botját sem mozgatják, egyáltalán, semmit nem csinálnak. Ebből viszont adódik a kérdés: ha még egy elutasító válaszra sem telik önöktől, akkor vajon mit csinálnak? Mi a feladatuk? Miért veszik föl a fizetésüket, amelyet mások mellett az általam befizetett adóból kapnak?

Továbbra is reménykedve a válaszukban,

Tóth Ákos

***

2021., szeptember 14.

Tisztelt sajtóosztály,

legutóbb szeptember 09-én küldtem el önöknek azt a megkeresésemet, amelyben egy még korábbi, valamint egy azt megelőző megkeresésemben föltett kérdésekre kérek választ. Önök sem erre, sem a két azt megelőzőre nem reagáltak, sem érdemben, sem kevésbé érdemben, sem sehogyan, vagyis olybá vették, mintha ezek a megkeresések el sem jutottak volna önökhöz, mintha nem létezők lennének, mintha nem is volnának ilyen kérdések, pedig hát dehogynem, nagyon is vannak.

Emlékeztetőül, a következőket kérdeztem:

Szeretnénk tételes listát kérni arról, hogy a Covid-járvánnyal összefüggésben

  1. Milyen eszközöket selejteznek le?
  2. Hány darab eszközről van szó?
  3. Milyen értékűek a leselejtezett eszközök?

Kérdéseimet mindezek után a következőkkel egészítem ki:

  1. Egyetértünk-e abban, hogy egy sajtóosztály dolga az, hogy a sajtót tájékoztassa, amelynek része az is, hogy ha a sajtó kérdéseket tesz föl, azokra válaszol?
  2. Ha az előző kérdésben egyetértünk, akkor vajon egyetértünk-e abban, hogy ha sajtómegkeresés érkezik, arra legalábbis reagálni lenne szükséges?
  3. Egyetértünk-e abban, hogy ha önök három, ugyanarról a helyről érkező megkeresésre a fülük botját sem mozgatják, azt sem mondják, hogy bikkmakk, akkor egyrészt ez tiszteletlenség általában véve a sajtóval szemben, tiszteletlenség az újságíróval szemben, végül, de talán ez a leglényegesebb, tiszteletlenség azokkal az olvasókkal – választópolgárokkal – szemben, akiket önök szolgálni hivatottak?
  4. Egyetértünk-e abban, hogy ha önök a munkájuknak ezt a legelemibb szintjét sem képesek (nem hajlandóak?) ellátni, akkor nem végzik az elvárható tisztességgel a tevékenységüket?
  5. Egyetértünk-e abban, hogy ha önök még csak kísérletet sem tesznek arra, hogy megválaszolják valamilyen úton-módon a sajtó által föltett kérdéseket, akkor nemcsak, hogy nem végzik az elvárható tisztességgel a munkájukat, hanem sehogyan sem végzik a feladatukat, amiből az következik, hogy a lábukat lóbálják egész nap?
  6. Egyetértünk-e abban, ha önök a lábukat lóbálják egész nap, akkor túlságosan megterhelő és fölösleges pénzkidobást jelent a foglalkoztatásuk az állampolgárok számára?

Kérdéseimre továbbra is várom a válaszukat,

Tóth Ákos

***

Végül, 2021., szeptember 16.

Tisztelt Sajtóosztály,

azt hiszem, elég türelmes voltam.

A következőkben az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján közérdekű adatigénylést nyújtok be Önökhöz, amelynek során a következő kérdéseimre várok választ:

  1. Milyen, a Covid-19 járvánnyal összefüggésben beszerzett eszközöket selejteznek le?
  2. Hány darab eszközről van szó?
  3. Milyen értékűek a leselejtezett eszközök? (Hány forintba kerültek az adófizetőknek a most megsemmisítendő/megsemmisített eszközök?)
  4. A kórházfőigazgatóság mekkora sajtóosztályt üzemeltet?
  5.  A sajtóosztály fenntartása mennyibe kerül évente?
  6. A sajtóosztálynak milyen időtartamon belül kötelező válaszolnia a megkeresésekre?
  7. Milyen indokkal tekintenek el attól, hogy egy-egy megkeresésre válaszoljanak?

A közfeladatot ellátó szerveket válaszadási kötelezettség terheli. Szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy kérelmemnek a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb 15 napon belül eleget kell tenniük.

Szeretném jelezni, hogy miután az elmúlt hetekben egyoldalú levelezést folytattam önökkel, e mostani levelet, az előzőekkel együtt, megküldöm az önök felettes szerve, az Emberi Erőforrások Minisztériuma sajtóosztálya felé is.

Üdvözlettel,

Tóth Ákos

A főigazgatóság a 15 napos határ idő leteltével lapunkkal azt közölte, hogy élve a veszélyhelyzet által nyújtott lehetőséggel, adatigénylésünket csak 45 napon belül bírálják el. A levél kitér a sajtóosztályt korholó megállapításokra, így: „A koronavírussal összefüggő egészségügyi ellátás szervezése, a kórházakkal való folyamatos kapcsolat fenntartása, a járvány kezelését elősegítő, rendszeres adatszolgáltatások, valamint az egyéb, a vírushelyzet kapcsán felmerülő kérdések megoldása olyan fenntartói és szakmai többletfeladatokat képeznek, amelyek a tervezett és rendelkezésre álló humánerőforrással is csak rendkívül feszített körülmények közt láthatók el.”

Kivárjuk.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.