Mi nem ezt akartuk – Gyurgyák János a szétszakadt Magyarországról

„Soha nem gondoltam, hogy a múlt, a történelem lehet annyira erős, hogy képes legyőzni a jelent és a jövőt. De mindenekelőtt, hogy képes berántani a szakadékba az én barátaimat is. Tisztelet a kevésszámú kivételnek! Az, hogy egykori barátaim újra felépítenek egy autokratikus rezsimet, amely a feltétel nélküli hűségre épít, egy korrupt, manipulált, kontraszelektív politikai rendszert hoznak működésbe, ennek minden kellékével, velejéig hazug médiájával és sekélyes, már-már komikus propagandájával, és ‒ főleg ‒ hogy ezt a magyar társadalom minden további nélkül beveszi, na, ez már sok volt nekem” – nyilatkozza Gyurgyák János történész az Egyensúly Intézet munkatársának, Bartha Dianának abban a kétrészes nagyinterjúban, amelynek első részét a Jelen e heti lapszáma közli.

Az interjúban Gyurgyák egyebek mellett a következő állításokat teszi: Magyarország ma elégedetlen és frusztrált társadalom, gyűlölködő és irigy, megosztott, ugyanakkor végzetesen individualista. Úgy véli, hogy valami végzetes történt a magyar társadalommal a 20. században, amikor valami végzetesen elszakadt. „Az a kontinuitás, ami századokon keresztül végül is nagy nehézségek között, de fenntartotta a magyar népességet, a 20. században megszakadt, és a magyarság több máig ható mély sebet kapott” – állítja, leszögezve, hogy a történelem, a múlt utolérte és legyőzte az ő nemzedékét is.

„Én magamat „ősfideszesnek”, „Fidesz-nemzedékinek” mondanám, jóllehet sohasem voltam párttag. (Ma már persze inkább a „Fidesz-árvák” közé tartozom, ha tartozom egyáltalán valahova.) Tudom, ott voltam, a saját szememmel láttam, nem lehetett engem ennyire átejteni, ez a nemzedék ‒ beleértve sok mai „nagy embert”, sőt magát a „vezért” is, nem ezt akarta, ami ebből lett! Egészen biztosan mondhatom, hogy mi nem ezt akartuk, de valahogy a történelem és a múlt erősebbnek bizonyult. Bizonyosan nem akartunk ebbe az egész hülye múltunkba beleszédülni, nem akartuk, hogy a múlt legyőzze a jövőt, mégis ez lett. Ezért ‒ legalábbis akinek még megmaradt egy kis lelkiismerete ‒ minden nemzedéktársam felelősséggel tartozik, ki-ki helyzete és pozíciója szerint, leginkább persze az, aki ezt az egészet kitalálta, és most O1G-zik, végül pedig aki az „élre” került, és ‒ ma úgy tűnik ‒ mindent elfelejtett, amiért valaha lelkesültünk és amit valaha meg akartunk valósítani. Mert hogy nem ezt, nos, az számomra egészen bizonyos!” – mondja a történész, aki az interjú első részében fölteszi azt a kérdést is, hogy vajon Orbán Viktor tudja-e, hogy a stratégiája hosszú távon életveszélyes. „Annál az egyszerű oknál fogva, mert a politikai rezsimek nem tartanak örökké, és különösen a személyre szabottak nem. De mi lesz az országgal azután?” – kéri Gyurgyák, aki az interjú második, a Jelen június 10-én megjelenő lapszámában igyekszik megválaszolni ezt a kérdés, akárcsak azt, hogy van-e miben reménykedni.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.