Mikecz Dániel: Az is siker, ha a rezsim kizökken a rutinjából

Lakner Zoltán | 2022.10.10. 09:43

Olvasási idő kb. 15 perc

A széles értelemben vett rezsimellenes tüntetésekhez könnyű csatlakozni, de könnyű leválni is róluk, ha nem alakul ki a tiltakozók közös identitása, belátható és elérhető célja. Ma még felmérhetetlen, hogy a korábbi kezdeményezésekhez hasonló sorsra jut vagy egészen más pályát jár be a tanárok és diákok jelenlegi tiltakozása, de Mikecz Dániel politológus, mozgalomkutató arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagy tüntetések közötti idő, a nem éppen látványos aprómunka szerepe is meghatározó a mozgalmak életében.

Meg lehet már állapítani, hogy a tanárok és diákok tiltakozási hulláma szélesebb rétegeket ér-e most el, mint a korábbi esetekben?

Az ilyen tiltakozások esetében gyakran találkozunk azzal a kissé vágyvezérelt vélekedéssel, hogy most olyanok is megmozdultak, akik soha korábban. Ezt ebben az esetben is sokan hangoztatják, mégsem hiszem, hogy így lenne. Persze, biztosan tüntettek olyanok is, akik korábban soha, már csak a diákok életkora miatt is, de általánosságban a politikai elköteleződés nem úgy működik, hogy valaki tavasszal a Fideszre szavaz, őszre meg már annyira felháborodik, hogy kimegy tüntetni. Ha beáll a változás a szimpátiákban, annak első állomás inkább az elbizonytalanodás és a passzivitás.

Eszerint, akik a múlt heti hídfoglalásban és a Kossuth téri tüntetésen részt vettek, jórészt az ellenzéki közönség tagjai, akik végre kaptak valamilyen impulzust?

Ez látszik a legvalószínűbbnek. Annak az okai nagyon sokrétűek és személyenként eltérőek lehetnek, hogy valaki miért megy el egy tüntetésre. Azonosulhat egy konkrét üggyel, de sokan láthatnak benne olyan alkalmat, ami a rezsimellenes érzéseik, az aktív ellenzéki közönséghez tartozásuk kifejezésére ad lehetőséget. A döntéshozók szempontjából viszont a Fidesz választói jelentik a referenciacsoportot. Több mint 3 millióan szavaztak a Fideszre áprilisban, és bizonyára a kormányoldalon is számoltak azzal, hogy a rezsiáremelés közepette ebből le fog kopni valamennyi. Ettől azonban még marad egy nagylétszámú belső mag, és ha a külső héjon lévő egymillió ember le is válik, akkor sem várható, hogy ők pár hónappal később már tüntetni menjenek. Rájuk az lehet hatással, hogy felfigyelnek egy ilyen megmozdulásra, és arra, hogy akkor lehet ezen a területen is valami probléma.

Maga az oktatás mennyire mozgósító ügy? Hiszen egyfelől mindenkit érint valamilyen módon, másfelől minthogyha az emberek nagy része beárazta volna, hogy saját magának kell kijárnia a megfelelő színvonalú oktatást.

Akik elmennek tüntetni, azoknak sokkal többet jelent az iskola a versenyképes tudásnál meg a tanári fizetéseknél. Hozzátartozik a demokrácia ügye, a tudatos állampolgárrá nevelés fontossága is. A demokráciára nevelés célja pontosan az ellentéte annak, amit a Fidesz gondol az iskola feladatáról. Egy egyetemista hallgatóm megfigyelése volt, hogy a tüntetésen nem a tanárok beszéltek a szakpolitikán túli, általánosabb politikai kérdésekről. Akik kevésbé szorosan kötődnek a közoktatáshoz, azok számára a rendszerkritika volt a meghatározó kapcsolódási pont.

Berzsenyis tanár: a demokráciát most nem tankönyvből, hanem az életből tanuljuk

Számít, hogy nem a felsősoktatás, hanem a tényleg mindenkit érintő közoktatás jelenti a konkrét témát?

Bizonyára megkönnyíti a csatlakozást, hogy nem a tudomány, nem egy konkrét intézmény, nem a magaskultúra közege játszik szerepet, hanem egy olyan szféra, amihez mindannyiunknak köze volt, van vagy lesz. Ettől még meghatározó motiváció a már említett általános rendszerkritika is. A 2018-as túlóratörvény elleni tüntetéseken sem csak munkások vettek részt, sőt idővel zömmel nem ők. A mozgalomkutatásban politikai lehetőségstruktúrának nevezik annak a feltárását, hogy melyek azok a jellemzők, amelyek befolyásolhatják egy mozgalom sikerét, vagy egyáltalán a megjelenését. Most például meghatározó lehet a rossz gazdasági helyzet, mivel valószínűleg könnyebb azonosulnia a szülőnek azzal a problémával, hogy aki az ő gyerekére vigyáz, az csak 220 ezer forintot keres.

Vagy azt is gondolhatja, hogy ő sem keres többet, még sincs módja sztrájkolni vagy tüntetni.

Persze, ilyen is van, de itt inkább azt látom lényegesnek, hogy melyek azok a csoportok, amelyek képesek magukat megszervezni. Ebből a szempontból lényeges például az, hogy az oktatási demonstrációknak, szerveződéseknek van már egy több éves előzménytörténetük. Ugyancsak a múlt héten azt is láthattuk, hogy a szemétszállítók Budapesten és több más városban léptek fel követelésekkel, ráébredve az alkupozíciójukra, ami abból fakad, hogy sem nélkülözni, sem mással helyettesíteni nem lehet az általuk végzett tevékenységet.

Ha már itt tartunk, feltűnő, hogy sem a tanár-diák-megmozdulásnak és polgári engedetlenségnek, sem a szemétszállítói vadsztrájknak nem a szakszervezetek a szervezői, főszereplői, holott klasszikus szakszervezeti követelések, béremelés, sztrájkjog állnak a középpontban.

Ismerjük el, nehéz kérdés, mit és hogyan tud követelni egy szakszervezet, amelynek a legfontosabb eszközét, a sztrájkot és így az azzal való fenyegetés lehetőségét is szinte teljesen korlátozzák. Hosszadalmas bírósági eljárás után lehet ténylegesen sztrájkolni, gyakran csak hónapokkal a sérelmet kiváltó eseményeket követően.

Ilyenkor pedig tényleg csak a polgári engedetlenség marad eszközként.

Így van, ezért választották ezt a formát a tanárok és kezdtek vadsztrájkba a szemétszállítók. Ezeket a történéseket ilyenkor már tényleg nehéz egy szakszervezeti folyamatba terelni. Közben a szakszervezetekben arról gondolkodnak, milyen tevékenységet végezzenek, ha sztrájkolni nem tudnak. Legyenek inkább szolgáltató szervezet, a segélytől az üdülésen át a jogsegélyig tartó repertoárral, vagy menjenek át egy dél-európai vagy akár dél-amerikai jellegű akcionista tevékenységbe, és mondjuk láncolják oda magukat a gyárkapuhoz. Az én értelmezésemben inkább ez az utóbbi magatartás adhatna érdekképviseleti hitelességet a szakszervezeteknek.

Milyen formában válhat tartóssá, mozgalommá a tiltakozási folyamat?

Minden konkrét megmozdulás kifejezhet valami önmagán túli jelentést is. Például a CEU melletti kiállás nem csak egy konkrét egyetem támogatását jelentette, hanem a nyugathoz tartozásunk jelképévé vált. Ily módon a tiltakozók nem maradnak a szakpolitikai keretben, hanem egy általános rezsimellenes érzelmet élhetnek meg közösen. Ehhez hasonlóan, amikor 1988-ban a bős-nagymarosi vízlépcső ellen tüntettek, az sem azt jelentette, hogy mindenki zöld politikát követelt, hanem ez volt az akkor lehetséges útja annak, hogy kifejezzék az akkori rezsimmel szembeni kritikájukat. Ezek a mozgalmak, tüntetések, konfliktusok tehát lehetőséget adnak a politikai részvételre.

És akkor miért hullik szét a legtöbb esetben a mozgalom?

Mert könnyű hozzá csatlakozni, de könnyen megy a lemorzsolódás is. A rezsimellenesség nagy tömeget vonz be a mozgalom ernyője alá, de mindennap azért nem megyünk ki tüntetni a rezsim ellen. Túl könnyű csalódni is, hogy hát ma sem dőlt meg a rendszer. Különösen a közösségi médiában szerveződő akciók azok, amelyekhez könnyű csatlakozni, viszont nem alakul ki feltétlenül mély elköteleződés az üggyel vagy a csoporttal kapcsolatban. Általában úgy gondolunk a tüntetésre, hogy az kollektív akció, hiszen sokan vannak jelen. Nagyon gyakran azonban a csatlakozás nem úgy történik, hogy valaki egy kollektívának a részeként vesz részt, hanem egyénként csatlakozik, és gyakran egyénként is távozik, vagyis nem válik egy közösség részévé. Ezért történik az, hogy bár akár több egymást követő tüntetés létszáma felduzzad, egy idő után már nem mennek el annyian. Ez bizonyos értelemben következménye a társadalom individualizálódásának. A mozgalomkutatás azt is feltárta, hogy azok, akik elhagyják a mozgalmat vagy a szakszervezetet, gyakran éppen azok, akik a szerveződéshez szükséges tudással rendelkeznek.

Ez a tudás az egymást követő mozgalmak számára is elvész?

Ha most a magyar viszonyokról beszélünk, akkor úgy látom, hogy megfigyelhető egy tanulási folyamat. Például a Kétfarkú Kutya Párt 2015-ben szervezett adománygyűjtést, hogy a kormányhirdetésekkel szemben ellen-plakátkampányt folytathasson, és több tízmillió forint gyűlt össze. Ez volt az első ilyen nagyságrendben eredményes pénzgyűjtési akció, amit azóta már több követett. Sokan megtanulták, hogy a vélemény kifejezésének vannak költségei. Ennek nyomán például vannak, akik hajlandóak fizeti a szabad sajtóért, mikroadományaikkal rendszeres támogatói valamelyik lapnak vagy kifizetik a fizetőfal mögé tett cikkeket. Kíváncsi vagyok, történik-e most hasonló a tanárok tiltakozása kapcsán, például összehozható-e adományokból egy sztrájkalap vagy engedetlenségi alap azok számára, akik az állásukat kockáztatják a tiltakozással.

De nem csak ilyen értelemben él tovább a szerveződés és mozgalomépítés tudása. A Tanítanék Mozgalomnak meghatározó szereplője volt 2016-ban az a Törley Katalin, aki a polgári engedetlenségnek is az egyik vezető alakja. Vagy korábban megalakult a Független Diákparlament, abból jött létre az ADOM, amely a mostani eseményekben szintén fontos szerepet játszik. De említhetem Gulyás Mártont, aki egyetemi aktivistaként kezdte a pályáját, vagy Jámbor Andrást, aki szintén mozgalmárként indult és ma országgyűlési képviselő. A szélsőjobboldalról is lehet említeni példákat, a 2006-os események vagy a Magyar Sziget rendszeres megszervezése segítette hozzá a Jobbikot, hogy kijöjjön a MIÉP alól és önálló politikai tényezővé váljon.

Ezt olvashatja még a cikkben:

Milyen célokat érdemes kitűznie egy mozgalomnak?

A tüntetések közötti mozgalomépítés fontosságáról

Nemzetközi összeehasonlításban mennyire nagy a szervezkedési hajlandóság Magyarországon?

Hogyan lehet kimozdítani a rezsimet a rutinjából?

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Ez is érdekelheti még

Megerősödtek a populisták Európában, de nem sikerült áttörniük

Tóth Ákos

Habár minden jel arra mutatott, hogy Európában számottevően megerősödnek a szélsőjobboldali és populista pártok, de nem valószínű, hogy ezek az erők az Európai Tanácsban blokkoló erőt tudnának képezni a jövőben – hangzott el a Political Capital (PC), a Friedrich-Ebert Alapítvány (FES) és a Jelen közös rendezvényén, ahol Kőváry Sólymos Karin, a Brnoi Egyetem doktori hallgatója és a Jan Kuciak Oknyomozó Alapítvány kutatója, valamint Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont vezetője elemezte a hagyományos pártok számára egyelőre nehezen kezelhető helyzetet a PC és a FES közös tanulmánya alapján, Lakner Zoltán politikai elemző, a Jelen főszerkesztőjének moderálásával.

Elolvasom

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Keresés