Parászka Boróka Milliárdos támogatások ellenére a megszűnés határán a romániai magyar sajtó

Egy héttel a romániai választások után, akkor, amikor úgy tűnt, az RMDSZ az előzetes várakozásokkal ellentétben újra „nyeregbe”, azaz kormányzati pozícióba kerül, megszűnt a nagyváradi Várad folyóirat kiadója. A hír sokakat sokkolt, határozott tiltakozóhullám indult, Demény Péter író petíciót is indított, több ezer olvasó csatlakozott a kezdeményezéshez.

Az irodalmi szerkesztőség elismert, fontos intézményként működött, nem csak kulturális felületet biztosított, de rendezvényszervezőként nagyon sokat tett a román-magyar határ menti kapcsolatépítésekért, és azért is, hogy az egyre izoláltabb erdélyi kezdeményezéseket, alkotókat összekösse. E háttérmunka miatt több is volt egy lapnál, mondhatnánk, de az igazság az, hogy a Várad nem egy volt az erdélyi magyar sajtókiadványok között, hanem egyike az utolsó kiadványoknak. Dacára az utóbbi évek példátlan sajtótámogatásainak, az erdélyi magyar sajtó – a támogatások növekedésével párhuzamosan – folyamatosan zsugorodik. Országos terjesztésű magyar nyelvű napi- és hetilap ma már nincs Romániában. Holott magyar nyelvű napilap 1947-től folyamatosan megjelent, még a Ceausescu-rendszer legkeményebb éveiben is, igaz, többször nevet váltott. A Romániai Magyar Szót Bukarestben szerkesztették a háború után, 1953-tól Előre néven jelent meg 1989-ig, majd újra Romániai Magyar Szóként került az olvasók asztalára 2005-ig, amikor gazdasági okok miatt újjászervezték a szerkesztőséget, a kiadóvállalatot. 2012-ig Új Magyar Szóként sikerült fenntartani, majd végleg az internetre szorul, ma maszol.ro címen folyik tartalomgyártás.

Ez a több évtizedes hanyatlástörténet nagyjából majdnem mindent elmond a romániai magyar sajtó történetéről. A Romániai Magyar Szót, az Új Magyar Szót, illetve a maszol.ro-t az RMDSZ lapjaként tartották számon, és a rendszerváltás utáni hosszú életét, viszonylagos stabilitását is ezzel magyarázták. Eredetileg országos napilapként jelent meg Krónika, de már nem kapható országos terjesztésben, inkább online tartalomgyártásra szakosodott: ezt a kiadványt Erdélyben szerkesztik, Kolozsváron – már csak ezért sem tud országos kitekintést nyújtani, tudósítói alig vannak, a legkevésbé a főváros híreit tudja lefedni. Hogy még mindig működik, az nem csoda: egyike a magyar kormánypárt kiemelten támogatott lapjainak, a „Fidesz lapjaként” emlegetik Erdélyben. Ez a kettősség (az RMDSZ, illetve a Fidesz „holdudvarába” tartozás) az elmúlt évtized közepéig jellemző volt, mindaddig, amíg a Kelemen Hunor vezette szövetség közeledni nem kezdett a magyar kormánypárthoz.

A kiegyezéssel nagyjából egy időben megkezdődött a romániai magyar sajtó „ellenzéki”, a Fidesszel szemben kritikus, vagy épp semlegességre törekvő részének a felszámolása. A szintén Nagyváradon szerkesztett Erdélyi Riport hetilapot 2016 decemberében szüntette meg az azt kiadó (az RMDSZ-hez közelálló) Progress Alapítvány – ugyanaz, amelyik azóta is kiadója a maszol.ro internetes oldalnak. Nem sokkal ez után elbocsátották (?), felmondtak (?), nem újították meg a szerződését (?) a maszol.ro több publicistájának (más-más státusban lévő emberektől más-más indokkal és módon váltak meg), radikálisan átalakult a hírportál véleményrovata. Eltűntek az RMDSZ-kritikus hangok mellett a Fidesz-kritikus hangok is. A maszol.ro kiadójának élére ekkor került Debreczeni Hajnalka, Kelemen Hunor egykori sajtósa, aki körül ezekben az években egyik sajtóbotrány érte a másikat. Úgy állt alkalmazásban kiemelt bérért a Kolozsvári Rádió szerkesztőségénél az átlátszó.ro tényfeltáró portál szerint, hogy ott nem végzett tényleges munkát, s a köztelevízió felügyelőbizottsági tagjaként dolgozott mindaddig, amíg az Országos Összeférhetetlenségi Ügynökség (ANI) meg nem állapította összeférhetetlenségét. Ráadásul férje, Nagy Zoltán, a magyarországi támogatásokat adminisztráló Iskola Alapítvány kuratóriumának az elnöke, és ennek az alapítványnak a támogatásából hitelezték meg a Debreczeni Hajnalkához köthető cég, a Videbor KFT. működését. A Nagy-Debreczeni párost az RMDSZ Fideszhez közeli „kijáró embereiként” tartották számon ezekben az években, s azzal, hogy a maszol.ro Debreczeni felügyelete alá került, nagyjából az is eldőlt, mi maradhat talpon az erdélyi magyar médiában és minek kell mennie.

Az RMDSZ a rendszerváltás után jelentős részt vállalt a romániai magyar sajtó támogatáspolitikájában, és ehhez évtizedeken át magyar és román kormányzati támogatás is biztosított volt. Az úgynevezett „Markó-korszakban” is számos bírálat érte a Szövetséget, hogy kontrollt gyakorol a sajtó fölött a támogatásért cserébe, s az RMDSZ nem tűri a kritikát. De az egyértelmű volt, hogy a Szövetségnek van sajtóstratégiája, és igyekszik támogatni a média műfaji, tartalmi sokféleségét. Néhány hónappal az Erdélyi Riport bedarálása, a maszol.ro publicisztikai rovatának zsugorítása (illetve számos ismert erdélyi magyar újságíró pályáról való végleges kiszorítása) után, illetve azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált, Debreczeni Hajnalka kezébe kerül a maszol.ro ellenőrzése, még egy kulcsfigura lépett fel a magyar médiaporondon: Demeter Szilárd. A Petőfi Irodalmi Múzeum mai igazgatója 2017-ben már túl volt a Tőkés Lászlónál vállalt politikai megbízásokon (az EP-képviselő sajtósa, majd az Erdélyi Magyar Néppárt „kreatív kampányfőnöke” volt). 2017 decemberében (szinte napra pontosan az Erdélyi Riport megszüntetése után egy évvel) látott napvilágot, hogy az Erdélyi Magyar Médiatér Egyesület 1,4 milliárd forint sajtótámogatást kap, a támogatást pedig Demeter Szilárd, az „egyesület nem hivatalos nagyköveteként” lobbizta ki, és az ő irányításával készül az „új erdélyi magyar sajtóstratégia” is. Akkor elsősorban digitális fejlesztést, új pályaképet ígért az erdélyi magyar sajtófogyasztóknak és tartalomgyártóknak. A pénzhiány ennek a tervnek a végrehajtását biztosan nem akadályozta, mert egy évvel később ugyanez az egyesület 1,9 milliárd forintnyi támogatást kapott. Az erdélyi sajtó viszont nemhogy nem újult meg, hanem tovább zsugorodott. Lapok szűntek meg, illetve szerkesztőségeket vontak össze (ez történt a székelyföld különböző városait lefedő Hírlap családdal, amely a Székelyhon portál alá került).

A Várad tehát ilyen körülmények között vált nem csak elismert irodalmi lappá és szerkesztőséggé, hanem – kis túlzással – a lappá és a szerkesztőséggé. Helyzeti előnye volt a fentnevezett kiadványokkal szemben, hogy megyei önkormányzati kiadványként jelent meg – hasonlóan a Marosvásárhelyen szerkesztett Látóhoz, a Csíkszeredában kiadott Székelyföld című havilaphoz. Ezek az önkormányzati kiadványok mindeddig védve voltak a közvetlen pártpolitikai konfliktusoktól és kontrolltól. Igaz, az önkormányzati finanszírozás attól függött, hogyan alakulnak a helyhatósági választások Romániában. 2012-ben a Látó körül már kialakult egy éles vita, az akkori, román többségű és nacionalista román politikusok által vezetett Maros megyei önkormányzat kísérletet tett az átszervezésre-megszüntetésre. Akkor széles körű összefogással, és határozott szakmai tiltakozással sikerült megmenteni a lapot. Nyolc év múlva, kísértetiesen hasonló körülmények között indult támadás a Várad ellen, és nagyon úgy tűnik, hogy itt már a sajtóbarát lobbinak nincs cselekvőképes ereje. A Bihar megyei magyar lap mellett – amelynek a fent említett okok miatt országos jelentősége volt – átszervezik a majdnem másfél évszázados múltra visszatekintő, román nyelvű Familia című lapot is. A Nemzeti Liberális Párt vezette megyei önkormányzat tehát nem csupán a magyar sajtóval szembeni ellenszenvből cselekszik: a lap munkatársai úgy véli, általános a kultúra és a sajtóellenes politikai revans. A Várad főszerkesztőjének, Szűcs Lászlónak 2020 decemberi hatállyal azonnal felmondtak – ugyanő volt a főszerkesztője a 2016 decemberében megszüntetett Erdélyi Riportnak is. A szerkesztőség elvileg tovább működik a megyei könyvtár alatt, de a minimális infrastruktúra sem adott ahhoz, hogy a lap tényleg megjelenhessen, vagy hogy a korábbihoz hasonló tartalomszolgáltatást biztosítson.

A Várad körüli viták napjaiban az RMDSZ vezetői koalíciós tárgyalásokat folytattak Bukarestben. A várakozásokkal ellentétben a Szövetség nem kapta meg a kulturális tárcát, noha ezt a minisztériumot már többször vezette magyar politikus (Kelemen Hunor, Hegedűs Csilla). A Várad folyóirat válsága meg sem legyintette ezeket a tárgyalásokat. Ami rendkívül rossz precedenst teremthet a többi megyei önkormányzatnak alárendelt magyar lapok számára: lehet, hogy ezek az utolsó bástyák fognak a következő években, hasonló okok miatt eltűnni.

A mérleg a következő: a magyar kormány folyamatos és rendkívüli, milliárdos nagyságrendű támogatása, valamint a román kormányok és önkormányzati források ellenére a romániai magyar sajtó gyakorlatilag a megszűnés határára került. Országos napilapok, hetilapok nincsenek. A havilapok kiadása kiszolgáltatott, bizonytalan, helyi alkuk függvénye. Az ígért, remél, és nagyvonalúan támogatott digitális átállás messze elmaradt a várakozásoktól. Magántőke alig mozdult meg (a legrégebbi erdélyi portál, a Transindex köszönheti a létét hasonló befektetésnek). Közösségi finanszírozással az átlátszó.ro kísérletezik, de alapvetően ezt a platformot is az alapítványi támogatások tartják fent.

Ma Erdélyben, javarészt utánközlő, alacsony szakmai színvonalon működő, látványosan emberhiánnyal küzdő szerkesztőségek termelnek némi tartalmat. A tavalyi országgyűlési választásokon kilenc százalékos arányt ért el a román szélsőjobb. Ha ez a trend folytatódik, akkor azok a romániai források is eltűnnek, amelyek eddig még, alternatív támogatásként, a magyar kormányzati kontroll megkerülésével elérhetőek voltak. És nagyon úgy tűnik: a nacionalista trend folytatódik, az RMDSZ-nek pedig sem eszköze és az eddigi jelek szerint szándéka sincs arra, hogy bármiféle stratégiával mentse a magyar sajtó maradékát. A trianoni döntés után Romániában 101 időszakos, magyar nyelvű kiadvány jelent meg, a cenzúráról hírhedt királyi Romániában 15 magyar hetilap volt hozzáférhető a második világháború kitöréséig. Európai Uniós tagországként, „nemzetileg elkötelezett anyaországi támogatással” és magyar részvétellel a román kormányban a fasorban sem vagyunk a román királyi elnyomás évtizedeihez képest. Egymillió kétszázezer erdélyi magyar maradhat sajtó nélkül.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.