Mit művel valójában járványkezelés címén a kormány?

Tóth Ákos | 2021.04.17. 06:49

Olvasási idő kb. 11 perc

Orbán Viktor miniszterelnök azt állítja, hogy a Magyarországon beoltottak száma eléri a 2,5 milliót, vagyis megkezdődhetett a nyitás, pontosabban az „újraindítás”: a boltok bizonyos négyzetméter-szabályok betartásával ismét szabadon látogathatók, a kijárási tilalom csak tíz óra után él. A 2,5 milliót ugyanakkor csak nagyon kevesen tudják értelmezni: Kásler Miklós humánminiszter közvetlenül Orván Viktor bejelentése előtt még 4 millió beoltotthoz kötötte a lazítást, Duda Ernő, a Szegedi Tudományegyetem biológusprofesszora legalább 3,5 millió beoltottat tart szükségesnek, Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, 5 milliót. Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológus főorvosa korábban azt mondta, hogy 6-7 millió beoltott kellene. A Magyar Orvosok Szakszervezete sem tud mit kezdeni azzal, hogy miért kellene bármilyen nyitásról beszélni 2,5 millió beoltottnál.

Nagy valószínűséggel nincs tehát olyan szakember, aki meg tudná erősíteni Orbán Viktornak azt a tézisét, hogy 2,5 millió átoltott esetén újra lehet indítani az országot. Magyarul: Orbán döntött így. Szíve joga, legyen.

Van azonban néhány kérdés. Az egyik az, hogy vajon megvan-e a 2,5 millió átoltott. Magyarország ugyanis menet közben oltástaktikát váltott, és nem arra törekedett, hogy az érintettek az előírt időpontban hozzájussanak a teljes védettséghez szükséges mindkét oltáshoz, hanem inkább azt célozta meg, hogy minél többen legyenek beoltva, aztán a második, úgynevezett emlékeztető oltást majd valamikor később, minden valószínűség szerint hónapok múltán, megkapják. A magyar kormány ezzel valóban föl tudja pörgetni az oltottak számát, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az első oltás teljes védelmet nyújt, erről a szakemberek véleménye erőteljesen megoszlik. Vagyis: ez egyfajta kísérlet, ami vagy bejön, vagy nem. Bízzunk abban, hogy bejön.

Egyelőre csak annyit lehet bizonyosan tudni, hogy a nyitás időpontja környékén, a múlt szerdán rekordokat döntött az elhunytak száma, bár korántsem biztos, hogy valamennyien a koronavírus áldozatai, hiszen, mint az korábban kiderült, a magyar kormány olyan statisztikai adatokkal dolgozik, amelyek azon alapulnak, hogy ha valaki a halála pillanatában koronavírusos volt, akkor ő a járvány áldozata, még ha épp motorbalesetben hunyt is volna el. Összefoglalva: nincs biztos tudásunk a járvány következtében meghaltak számáról, miként nincs biztos tudásunk arról, hogy az első oltás megfelelő védelmet ad-e az újranyitáshoz, azt pedig végképp nem tudjuk, miért épp 2,5 millió személyt kellett beoltani ehhez – nagy valószínűséggel csak arra tehetjük le az esküt, hogy mindenki tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ne kerüljön kórházba, mert elég komoly az esélye annak, hogy onnan nem fog többé élve kikerülni.

Mert bár a kormány megtagadja, hogy az újságírók végezzék a dolgukat, bejárhassanak és beszámolhassanak az egészségügyi intézményekben uralkodó állapotokról, továbbá a katonaság kirendelésével megtesz mindent annak érdekében, hogy semmi ne szivároghasson arról, mi folyik az épületek falai közt és súlyos retorzióra számíthat az, aki ennek ellenére mégis közzéteszi a bent tapasztaltakat, de az ennek ellenére kiszivárgott hírek elkeserítők: az orvosoknak dönteniük kell arról, hogy kit érdemes még lélegeztető gépre tenni, kit nem, a személyzet túlterhelt, mindenfelé önkénteseket toboroznak, ráadásul az új szolgálatijogviszony-szerződés aláírása után az ápolók egy részének több tízezer forinttal csökkent az egyébként is csak a tengődésre elegendő bére. Legutóbb az RTL Klub híradójának nyilatkozott neve elhallgatását kérve egy szemészorvos(!), aki arról számolt be, hogy egy orvosra, nővérre akár tíz beteg is juthat, sok helyen pedig tovább nehezíti a helyzetet, hogy nem intenzíves, hanem más területről érkező nővér dolgozik, akit két hét alatt képeztek át, noha ennyi idő alatt az ilyen ápolást nem lehet megtanulni. Vagyis: okkal feltételezhetjük, hogy az egészségügyi intézményekben teljes a káosz.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés