Választások Magyarországon 14.

Mocsok és nászi ágy

Révész Sándor | 2021.11.21. 10:30

Olvasási idő kb. 16 perc

1988-ban a diktatúra utóvédharcosai még azon mesterkedtek, hogy az 1985-ös-nél is kevésbé legyen szabad az 1990-es választás. 1990-ben mégis megtarthatták az első szabad és tisztességes választást Magyarországon. A választások tiszták voltak, a kampány mocskos. Orbán Viktor szerint Antall József pártja mocskolta be.

1988 májusában a Kádár-korszak véget ért. Az új pártvezetés első dolga volt teljességgel kizárni az ellenzéket és egyáltalán „a spontán jelölteket” a jelölési-választási folyamatból, hogy az 1985-ös kellemetlenségeket elkerüljék. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) 1988. június 23-i ülésén elfogadták a választási törvény módosításának irányelveit. A jelölés jogát a párt által ellenőrzött szervezetek kizárólagos jogává tették, és felemelték az országos listán, verseny nélkül megszerezhető mandátumok számát. A határozatban szerepel, hogy a változtatások többek között az „ellenzéki-ellenséges” elemek fellépésének lehetetlenné tételét szolgálják. A tervezetet 1988. október 17-én közzétették a napilapokban, a KB következő ülésén azonban visszavonták, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzéki pártok, pártkezdemények megszületése után ilyen törvénytervezettel előállni már nem lehet.

1989 februárjában elfogadták a többpártrendszer lehetőségét, június 10-én pedig kénytelenek voltak aláírni a Nemzeti Kerekasztalt létrehozó megállapodást, mely szerint „a közakaratnak előzetes megkötöttségek nélküli, szabad választáson kell megnyilvánulnia, amelynek eredményei mindenkit köteleznek, s amelyből semmilyen, az alkotmányosság követelményeinek megfelelő politikai szervezet nem zárható ki.”

A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon Antall József (Magyar Demokrata Fórum, MDF) és Tölgyessy Péter (Szabad Demokraták Szövetsége, SZDSZ) megalkották Európa egyik legbonyolultabb választási törvényét. A 386 mandátumból 176-ot egyéni választókerületben, 210-et listán lehetett elnyerni. A választópolgár egyéni jelöltre és területi pártlistára szavazhatott. Az egyéni jelöltséghez 750 ajánlószelvényt kellett begyűjteni. Az a párt állíthatott területi listát, amelyik a terület választókerületeinek negyedében egyéni jelöltet állított, és annak a pártnak lehetett országos listája, amelynek legalább hét területi listája volt.

Ha egyik egyéni jelölt sem szerezte meg a szavazatok 50 százalékát, második fordulót tartottak, amelyen az első három, illetve a 15 százalékot elérő jelölt indulhatott. A második fordulóban relatív többséggel is lehetett nyerni. A töredékszavazatok a területi és az országos listán eredményeztek mandátumot. Az a párt juthatott be az Országgyűlésbe, amelyik listán elérte az 5 százalékot.

A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások szeptember 18-án értek véget. Nem született megállapodás több fontos kérdésben, s a megállapodást az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá, de nem is vétózta meg, így lehetővé vált, hogy a választási törvény, a polgári köztársaságot megalapozó alkotmánymódosítás (gyakorlatilag új alkotmány) és egyéb kérdésekben létrejött megállapodás hatályosuljon.

Az Ellenzéki Kerekasztal közös álláspontja a tárgyalások kezdetén az volt, hogy az államfőt a szabadon választott képviselők választják meg. Az állampárt azonban ragaszkodott hozzá, hogy az államfőt közvetlenül és minél hamarabb válasszák meg. Akkor még egyetlen ellenzéki jelöltnek sem lett volna esélye Pozsgay Imrével szemben. Pozsgay és Antall Csoóri Sándor közvetítésével létrejött és Pozsgay balatonarácsi nyaralójában lezajlott különtárgyalásának alighanem döntő szerepe volt abban, hogy az Ellenzéki Kerekasztal egysége megbomlott, és az MDF szorosabb szövetségeseivel együtt elfogadta, hogy egyetlen alkalommal a képviselőválasztás előtt közvetlenül válasszanak köztársasági elnököt. „A magam részéről 1989 nyarán és szeptemberében egyáltalán nem tartottam volna az ország számára károsnak Pozsgay elnökségét” – így nyilatkozott erről Antall József (Középúton – Európában, Radics Péter kiadatlan interjúkötete, 1990, 13.o.). Pozsgay pedig így: „valóban megemlítettem Antallnak, hogy el tudnám képzelni őt abban a rendszerben miniszterelnöknek, ahol én vagyok a köztársasági elnök”. (A puha diktatúrától a kemény demokráciáig, szerk. Bodzabán István, Szalay Antal, Pelikán Kiadó, 1994, 144.o.)

Az SZDSZ népszavazást kezdeményezett a Fidesz, a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) támogatásával az elnökválasztásról és három másik kérdésről, amelyben nem született megállapodás: az állampárt fegyveres erejének, a Munkásőrségnek és munkahelyi pártbázisainak a felszámolásáról, valamint az állampárti vagyonnal való elszámolásról.

Az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága augusztus 15-i ülésének jegyzőkönyvéből kiderül, hogy egyik kérdésben sem kívántak engedni. „Most a Munkásőrségtől el a kezeket! Nem, nem szabad semmit odaadni, ebben a periódusban nem szabad. Majd aztán a Munkásőrséget átalakítjuk. (…) Ezt a köztársasági elnökséget ne engedjük ki a kezünkből. Ezt nem véletlenül ellenzik.” (Rendszerváltás, szerk. Mink András, Osiris, 2018, 433.o.) Így beszélt ezen az ülésen Nyers Rezső, aki az MSZMP október 7-én megalakult jogutódjának, az MSZP-nek az elnöke lett.

A népszavazási kezdeményezéshez gyorsan gyűltek az aláírások, és azt az Országgyűlés kénytelen volt november 26-ra kiírni. Az MSZP sebtiben elengedte a Munkásőrséget és a munkahelyi pártszervezeteket, a pártvagyonnal való elszámolást is megígérte (de az soha nem történt meg). Az MDF a népszavazás bojkottjára hívta fel az állampolgárokat, és korábbi döntésével ellentétben megnevezett egy nyilvánvalóan esélytelen saját elnökjelöltet.

A népszavazási kampány jelszavai tükrözték az ellenzéken belüli tömbök kizárólagossági igényeit. SZDSZ: „Aki otthon marad, a múltra szavaz”. MDF: „Aki magyar, otthon marad.”

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés