Nagy Zsolt: Az egész színházi szakmát behálózza a hazudozás

Petike Áron | 2022.10.14. 10:02

Olvasási idő kb. 16 perc

Kemény kritikával illeti Nagy Zsolt színész, az Örkény Színház tagja a jelenlegi rendszer kiszolgálóit, és azokat is, akik gyávaságból vagy számításból együtt úsznak az árral. De bírálja saját szakmáját, a Vilmányi Benett-től elhatárolódó kollégáit és az egykori egyetemét is. A fiataloknak ezt üzeni: "Menjenek, próbálkozzanak, harcoljanak. Másképp nincs remény. De Rákay Philip és a hozzá hasonló gazemberek mögé nem szabad beállni."

Beleálltál a választási kampányba, az ellenzéki összefogás arca és hangja voltál. Azóta viszont háttérbe vonultál, nem nyilvánulsz meg közügyekben, politikai témában. Ennek mi a magyarázata?  

Nagyot csalódtam. Nem ezt ígérték, ami történt. Már közben észrevettem, hogy az egész ellenzéki összefogás nagyon kevésnek bizonyul. A kormánypárt győzelme utáni szétesés az iskolapéldája annak, hogyan nem szabad viselkedni egy vereség után. Ameddig az ellenzéki összefogás vagy bármilyen ellenzék nem tud megszabadulni Gyurcsány Ferenctől, nincs esély a változásra. Addig olyan lesz ez az ország, mint egy groteszk mese: Gyurcsány Ferenc a táncos testét mutogatja az ablakban, megpróbál sírni a szajoli vonatbaleset után; száját nyalogató miniszterelnök; ereszcsatornán menekülő Szájer, aki megírja a családtörvényt; Németh Szilárd pacalt főzöget. Mintha egy álomvilágban lennénk, amit helikopterrel vadászgató, erdőjáró, pipázgató, egymás vállát tapogató emberek irányítanak.

De azt nyilván kezdettől tudtad, kik alkotják az ellenzéki együttműködést, és nem is a politikusok, hanem a választók miatt álltál ki, hogy nekik reményt adj. Azoknak az embereknek, akik a választás eredményét látva apátiába süllyedtek, mit mondasz most?

Hiába mondanék bármit is, mindenki annyira el van foglalva a saját problémájával. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy nincs pénze és sopánkodik. A tanárok melletti tüntetés biztató. De nem értem például, hogy miért koncertezgetés van? Miért kell mindig elénekelni, az egyébként Vígszínházban sokáig Vecsei Miklós által énekelt Grundos dalt? Miért nem okos, értelmes, lelkesítő beszédeket hallok? Miért nem konstruktív észrevételeket hallok, hogy miként tudjuk megvédeni a saját jogainkat? Kimegyünk egy ilyen tüntetésre, és összeborulva, egymás vállát lapogatva ott állunk, hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz, mert jó a zene. Mért is kéne akkor bármit is csinálni? Így összejövünk havonta háromszor és tök jó a buli.

Keményebben kéne arról beszélni, hogy lerohasztják az oktatást, mert azt akarják, ne nézzen utána és gondolkozzon el például azon senki, hogy kik a kulturális vezetőink. Mit csináltak, mit tettek le az asztalra? Ne nézd meg, hogy a Jászai Mari-díjasok milyen darabokban szerepeltek és milyen minőségű munkát végeztek? Elvérzett rendezők és rossz színészek igazgatják a legtöbb színházat. Rájuk lett bízva a kultúra sorsa. És senki nem szól ezért? Helyette megtámadják Vilmányi Benettet? Neves színészek aláírják ezt a nyílt levelet. Mi történik itt? Miért ne lehetne joga ennek az embernek azt mondani, hogy így nem kell ez a díj?

Velük beszéltél erről? Ismered őket.

Mit mondjak nekik, miután aláírták? Az a baj, hogy ezek az emberek nem érzik a saját fontosságukat és szerepüket a kultúrában, aminek mindannyian az építőkockái vagyunk. Nem tudom hova rakni Máté Gábor nyilatkozatát sem. Valaki magyarázza meg nekem, hogy mire gondol Máté Gábor, mikor ilyeneket ír és nyilatkozik?! Nem tudom összerakni azzal, amit a Katona József Színház képvisel. De sajnos az egész színházi szakmát behálózza a hazudozás. Nem képviseljük ugyanazt, amit a színpadon. Ezért szerepeket találunk ki az életben is magunknak, amelyek mögé szépen elbújunk. Folyamatosan az őszinteségről beszélünk, de össze-vissza csúsztatunk és hazudunk. Talán ez a rendezőközpontú színháznak is következménye, ahol a színész gyerekként van kezelve. Persze számon vagy kérve, hogyha nincs ötleted meg nem vagy kreatív, de úgy legyél kreatív, hogy az a főnöknek megfeleljen.

Itt a díj, pofa be!

Mikor döntöttél úgy, hogy közügyekhez adod az arcodat?

Mikor Szabolcs megyében, ahol felnőttem, a tanár vagy a TSZ-elnök fia alsó hangon négyest kapott bármilyen feleletért. Láttam, hogy vannak a kivételezettek és ezt már gyerekkoromban sem értettem. Nem értettem azt, ahogy viselkednek a férfiak a nőkkel, vagy akár a gyerekeikkel is. Akkor döntöttem el, hogy mindig a gyengébbek mellé fogok állni, hogy mindenhol, ahol csak tudom, megakadályozom az erőszakos cselekményeket. Eldöntöttem, hogy nem fogom be a pofámat. Ez így alakult. Nem esik jól. Kényelmes lenne ehelyett írogatni Vilmányi Benettnek, hogy vedd át a díjat. Egyébiránt jó lenne nekem is átvenni a Jászai-díjat. Szuper lenne Kossuth-díjasnak lenni. Simogatnák a hátamat a nagyemberek. Rákay Philip dzsipjében ücsörögnék. Évi 150 millió forintot keresnék. De szégyelleném magam.

Rengeteg olyan fiatal van, aki ugyanúgy, mint te, szeretne színész lenni vagy színházzal foglalkozni. Szerinted nekik milyen lehetőségeik vannak arra, hogy a pályára kerüljenek, vagy kitanulják ezt a szakmát?

Mi nagyon kevés pénzért dolgoztunk a Krétakörben, a Thália Stúdióban. Senkik voltunk. Meghívtuk az összes kritikust a Woyzeck főpróbájára. Egyetlen kritikus jött el. Van ilyen. Mégis, azt mondom, máig nem tudtam olyan csapattal dolgozni, mint amilyen a Krétakör volt. Induljanak el alternatív úton. Menjenek, próbálkozzanak, harcoljanak. Másképp nincs remény. De Rákay Philip és a hozzá hasonló gazemberek mögé nem szabad beállni.

Ezt olvashatja még a cikkben:

Mi a baj a magyarországi színészképzéssel?

Mitől lett jó színész?

Miért akar elküldeni 1000 színészt és bezárni 40 színházat?

Mibe bukott bele Schilling Árpád?

Lehet-e változtatni a rendszer működésén?

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés