Nagyüzemi lomi: hasznos kacatok a város legszélén

Szponzorált tartalom

Egy köteg sílécet nézegetünk, s azon tűnődünk, ha valaki szeretné olcsón megúszni a gyerek első téli havas leckéit, miért nem itt szerzi be a cájgot hozzá. A hallatlanul modern épület hangárszerű raktárjában bútorok is vannak szép számmal, ágyak, székek, asztalok és fotelek sorakoznak. Ha fiatal házasok lennénk, az első utunk ide vezetne. Párezer forintért meg tudnánk venni a hitvesi ágyat. Mondjuk, az elszállítása egészen biztos többe kerülne, mint maga az ágy.

De hogy kerülnek a SZÚK-ba a kiselejtezett, de még használható cuccok? Merthogy a XV. kerület legszélén vagyunk (a 'tizennyolcban' is van egy ugyanilyen), a Károlyi Sándor úti buszvégállomás fordulójában. Szemléletformáló és Újrahasználati Központ: ez volna a SZÚK. Fura név, de ha körbejárjuk az épületet, mindent megértünk. És hamar megvilágosodunk.

A dolog úgy működik, hogy idehozza a polgár azt a cuccot, ami neki már nem kell. Játékot, könyvet, megunt szobrot, a nagyi üveg- vagy kerámia csecsebecséit, olykor a lehangolódott zongorát is. A bejáratnál az FKF Nonprofit Zrt. munkatársai megvizsgálják a szállítmányt, és ha valami teljesen használhatatlannak minősül – ilyen a háromlábú asztal vagy a kibelezett maci egyaránt –, menthetetlenül a lomos konténerbe kerül. Viszont ha az a könyv, hanglemez vagy sportszer újra használható – mint a már említett sílécek zöme is –, azt a szakik beárazzák, s kiteszik a földszinti gondolák valamelyikére a boltba. Jelképes áron bárki megvásárolhatja őket. Nagyüzemi lomi lehetne a projekt munkacíme.

Orendi Évával, az FKF Nonprofit Zrt. edukációs és CSR (társadalmi felelősségvállalás) csoportvezetőjével járjuk körül a 2016-ban átadott, formáját és megoldásait tekintve igen modern és mutatós épületet. A számos ponton felállított, izgő-mozgó kütyükkel, kis kukásautókkal ellátott telephelymakettek a korszerű hulladékfeldolgozást, a lerakást, a szelektálást és az energetikai újrahasznosítást mutatják be, a tárlókban oktatási céllal berendezett anyagok láthatók. Egy cselesen kanyargó rámpán haladunk fölfelé, a falon egy óriási képregény részletei harsognak, a színes táblák és a játékos feladatokat rejtő installációk a modern hulladék-felhasználás környezetkímélő részleteibe vezetik a látogatót. Feltéve, ha nincs járvány. Mert most eléggé bajos a közös foglalkozás az óvodai és iskolai csoportokkal. Csak egy-egy alkalmi vásárló érkezik. Igaz, ők erőteljes érdeklődést mutatnak, csecsebecséket keresnek karácsony előtt, amelyekről úgy gondolják, jók lesznek ajándéknak a fenyőfa alá.

– Jelképes tárolási díjat kérünk a tárgyakért – mondja Orendi Éva –, egy-egy könyvért, CD-ért, konyhai aprócikkért vagy a plüss játékokért 100-100, a táskákért, a sportszerekért 500, a nagyobb bútorokért 3-5 ezer forintot számolunk fel, ami felettébb méltányos. Hoztak már ide kicsit lehangolódott, de működőképes hangversenyzongorát is, és mondanom se kell, hogy azonnal lecsapott rá egy szemfüles vevő. A slágertermék a könyv, az olcsó DVD és a gyerekjáték.

Letelepszünk aztán a látványnak sem utolsó épület nagy oktatótermében, és arra gondolunk, ilyennek kellene lenniük minden iskolában a tantermeknek. Tágas, nagy terek mindenfelé a nyomogathatós kütyükkel: ezeket szeretni szokták a gyerekek. A sarkokban olyan tárgyak, amelyek azt mutatják, mi mindenre föl lehet használni a hulladékokat. A zöld színű flakonokból eszkábált ülőalkalmatosságon aztán megakad a szemünk, és csodálatunkat fejezzük ki az egykori hanglemezből sajtolt gyümölcskosáron is. Itt aztán tényleg nem vész el a szemét. Csak átalakul.

Orendi Éva szerint a fogyasztói társadalom által termelt hulladék és annak korszerű feldolgozása globális világunk egyik legnagyobb kihívása. A környezetbarát hulladékgazdálkodás napjainkban már nem ér véget a háztartásban keletkező hulladékok begyűjtésével és elszállításával. A modern hulladékfeldolgozási és hulladékgyűjtési technológiák, valamint az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások széles körű elterjedése azt mutatja: a társadalom részéről is egyre nagyobb az igény arra, hogy a környezet megóvása érdekében többet tegyünk annál, mint hogy a szemetet elhelyezzük a kukákban. Éppen ezért az FKF Nonprofit Zrt. fontosnak tartja, hogy – a fenntartható hulladékgazdálkodás fejlesztése mellett – a környezettudatos gondolkodás és magatartás szemléletmódjának elsajátítása a fiatalabb generációkon túl a felnőtt lakossághoz is eljusson. Ezért hozták létre 2016-ban a két említett SZÚK-ot, s a rákospalotai helyszínen – ami a HuHa, a hulladékhasznosító mű közvetlen szomszédságában található – szakmai konferenciákat, oktató gyermekfoglalkozásokat, tanórákat, előadásokat tartanak. Ezek elengedhetetlen része a játékos-oktató installáció és az öko-játszótér. A cél, hogy kialakítsák a környezettudatos szemléletmódot a fiatalok körében is. A tapasztalat az, hogy a mai gyerekek eléggé fogékonyak erre. Nem koszos kukákat meg behorpadt sittes konténereket látnak maguk előtt, amikor a hulladéktechnológiára terelődik a szó.

Az FKF nagy dobása volt az elmúlt években az a gyermekrajz-, szépírói és videós-fotós pályázat, amelyekkel a kreatív alkotókat ösztönözték a szép és magvas alkotások elkészítésére. A szépírói zsűri elnöke például a pompás gyermektörténetek atyja, Csukás István volt (februárban hunyt el 83 évesen – a szerk.), a rajzpályázatokat Fábián Noémi iparművész zsűrielnökölte. A vállalat végül elegáns könyveket szerkesztett az alkotásokból.

„Megjöttek a kukások, Tőlük zajos az utca” – így kezdődik Németh Zsófi verse a Csodálatos kukásautó című kötetben. Ez pedig a folytatás: „Narancsszínű ruhások, Itt az utca cucca.”

Nos, nem mondhatnánk, hogy a város legszélén, az impozáns „szemétközpontban” csakis az utca cuccát találnánk. Sokkal több mindenre rálelhetünk, ha megfordulunk erre. Hogy a „hulladék” ennyire érdekes tud lenni, arra azért mi sem számítottunk.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.