Nem a Nyugat árulja el Magyarországot, hanem a saját kormánya

Lakner Zoltán | 2022.10.24. 13:54

Olvasási idő kb. 6 perc

„A szovjetek birodalma is a múlté. Eltűnt, de nem enyészett el nyomtalanul. Helyén ma egy életerős, újratatarozott keleti hatalom emelkedik fel. Izmosodik, terjeszkedik, újraéleszti és pártfogolja egykori híveit, Ukrajnától Közép-Európán át a Balkánig.” – ezekkel a pontos szavakkal szólt az újjáéledő orosz birodalmi törekvésekről az ellenzék vezetője.

2007-ben.

Annyival egészíthetnénk csak ezt ki, hogy az oroszok – és ezt éppen Orbán példája bizonyítja – nem ragaszkodnak egykori híveikhez, szívesen szereznek új kiszolgálókat is. Elvégre, és erre úgyszintén a politika „eredményszemléletét” és a külpolitika ideológiamentességét gyakorta hangsúlyozó Orbán a tanú, a lényeg az, amit az oroszok a meghosszabbított karok, előretolt helyőrségek, alvó és nagyon is éber ügynökök által elérhetnek.

Orbán, az oroszellenes „utcai harcos”, kormányra készülve, már 2009-ben rendezte kapcsolatát Putyinnal. A nyugati országokkal a magyar jogállam lebontása miatt folytatott viták során Oroszország egyre vonzóbb partnerré vált az Orbán-rezsim számára, hiszen Moszkva aztán tényleg nem jön elő mindenféle demokrácia-kritériumokkal.

E „feltételmentesség” az orbáni értelmezés szerint a nemzeti szuverenitás – valójában a hatalmi kizárólagosság – megőrzésének feltétele. A magyar kormány azonban arra még sohasem adott választ, miért szolgálja jobban a szuverenitást a hatméteres moszkvai asztalnál tartott cári audiencia, mint egy huszonhét tagállamot számláló közösség tagjaként gyakorolt uniós szavazati jog.

Ha pedig Orbán szerint az Európai Unió energetikai törpe az energiaóriás Oroszországhoz képest, akkor Magyarország legfeljebb egy hajszál a törpe fején, mi volna hát a magyar érdek abban, hogy egyedül járulunk Moszkva színe elé?

Ezt olvashatja még a cikkben:

Kádár és Orbán Moszkva-politikájának összevetése

Magyarország függése Oroszországtól az elmúlt tíz évben nőtt

Mit üzent az amerikai kormány?

Csatlós a kormány vagy áruló?

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés