Nem elég a korrupcióellenesség, valamit produkálni is kell

Képzeljék el, hogy Szlovákia jégkorong-világbajnokságon az A-csoportos bennmaradásért utolsó meccsén Kanada ellen játszik. A döntő meccsre azonban olyanok mennek fel a pályára, akik nem a szlovák Extraligában, hanem a másodosztályban játszanak. Igor Matovič új kormánya hitelesen veszi fel a harcot az előző kormányok alatt kiépült maffiaállami struktúra ellen, de hozzá nem értése miatt idő előtt megbukhat.

Igor Matovič, a 46 éves, nagyszombati születésű kormányfő kényelmes parlamenti többséggel kezdte meg kormányzását 2020 márciusban. Hétköznapi Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) elnevezésű bizniszpártja látványos korrupció-ellenes programmal nyerte el a bizalmat. A választópolgár kormányváltást akart, a jogállamiságot ellenőrző intézményrendszer megtisztítását, az igazságszolgáltatás intézményeiben érzékelhető korrupció kivizsgálását, valamint olyan jogi környezet kialakítását, amely lehetővé teszi a Robert Fico és részben Peter Pellegrini neve által fémjelzett maffiaállam és a hozzájuk kapcsolható vállalkozók által közpénzekkel elkövetett korrupciógyanús ügyek kivizsgálását. Matovič e társadalmi megrendelés alapján állította össze kormányát a bevándorlásellenes-szélsőjobboldali Mi Egy Család Vagyunk (Sme rodina) mozgalommal, a konzervatív Népért (Za ľudí), és a jobboldali-nemzeti liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) párttal.

Az új kormány készen állt, hogy rendet rakjon. Szlovák ismerőseim, párthovatartozás nélkül, egyhangúan állítják, ha másért nem is, de ezért megérte a kormányváltás. Csakhogy a kormány több megnyilvánulása ma már sok esetben az autoriter magyar és a lengyel útra emlékeztet. Az ellenzéki pártok népszavazás kiírásával akarják elérni Matovič miniszterelnök visszahívását. Vajon kitölti-e az új szlovák kormány négyéves hivatali idejét? Egyáltalán, miért válik Matovič kormánya egyre több társadalmi csoport szemében elviselhetetlenné? Mi az, ami hiányzik a kormány teljesítményéből, és miért van igazságuk említett barátaimnak is?

Szlovákia a kilencvenes években túljutott illiberális korszakán, Vladimír Mečiar harmadik kormányának bukása után. Akkor épültek ki a napjaink valóságát meghatározó gazdasági és politikai összefonódások, korrupciós praktikák. A cseh és szlovák sajtóban ekkor honosodik meg a “tunelovanie” kifejezés. Az “alagutazás”, vagyis a pénzek kicsatornázásának elnevezése annyira kifejező volt, hogy az angol szakirodalom is átvette, “tunnelling”. A jobbközép, EU-barát politikát folytató Mikuláš Dzurinda és a konzervatív-baloldali Robert Fico kormányai alatti két évtizedben ezek a jelenségek tovább fejlődtek, finomodtak. A Mečiar-korszak idején meglehetősen primitív szinten kialakult politikai klientúra és hazafias vállalkozói réteg bukása után létrejöttek olyan felkészültebb vállalkozói-befektetői csoportok, mint a Penta társaság. Az öt főrészvényes egyike a napokban letartóztatott Jaroslav Haščák. E második generációs oligarcha csoportok tulajdonsága, hogy már nem a politika irányította és etette őket, hanem ők befolyásolták és irányították a politikát. Mondják, a Penta a Dzurinda-kormányhoz állt közelebb, a J & T befektetői csoport emberei a Fico-kormányokat befolyásolták.

A társadalom részletesebben a Gorilla-botrány kirobbanásakor hallott először a korrupció intézményesülésének új formájáról. Dzurindáék hiába hoztak konkrét korrupcióellenes törvényeket, a felszínre hozott ügyekbe belebuktak. A kétezres évek közepétől az EU-s támogatások kicsatornázásával megjelenő szlovákiai korrupciós jelenségek harmadik hulláma mellett a Fico-kormányok idején a rendőrség, a bíróságok és a nagypolitika korrumpálódott látványosan.

Ha Szlovákiában nyílt titok, hogy például a bíróságon tíz-harminc ezer euróért már „igazságot” lehet vásárolni, akkor nem meglepetés, hogy a szlovák polgár bizalma a helyi igazságszolgáltatásban és rendőrségben, általában az állami intézmények működésében a minimumon volt a 2010-es évek vége felé. Ekkor rázta meg az egész országot a 2018-ban Jan Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya Martina Kušnírová meggyilkolása. A fasiszta Kotleba-párton kívül a teljes szlovák ellenzék nemcsak a kormány leváltását, de a maffiaállam felszámolását is ígérte. Az ellenzék liberális, balközép spektruma, a Progresszív Szlovákia (PS) és a vele közös listán induló Spolu (Együtt) ügyetlenül kampányolt. Jelöltjeik nem váltak szélesebb körben elfogadottá, ismertté, és végül egy buta választási-taktikai hibának köszönhetően még a jelenlegi szlovák parlamentből is kimaradtak. A Smer kormánypárt vezette koalíció, a szlovák maffiaállam politikai reprezentációja megbukott. Végül a korrupció- és rendszerellenes ellenzék konzervatív-bevándorlásellenes blokkja alakíthatott kormányt. 

Jelenleg is tart különböző politikusok, bírák, rendőrök és vállalkozók letartóztatása. Az átlagember azt látja a közmédiában, hogy évtizedekig érinthetetlennek hitt személyeket fegyveres-maszkos készenléti rendőrök gyűrűjében visznek kihallgatásra és teszik őket előzetes letartóztatásba. Magyar füllel talán hihetetlen, de ma Szlovákiában tényleg az történik, ami általában szokott, ha a rendőrség bizonyítékok alapján felderít egy bűncselekményt. Azért is folyamatos a bírók és vállalkozó-maffiózók vád alá helyezése, mert többen beszélni kezdtek, és tanúskodnak mások ellen, ami újabb letartóztatásokhoz vezet.  

A kormánypártok rendkívül komolyan vették az új főügyész megválasztását. Nyár elején már egyre többet kezdtek foglalkozni Jaromír Čižnár ősszel lejáró hétéves mandátumával és a lehetséges utód kiválasztásával. A kormány ígérete szerint nyílt meghallgatást tartottak. Kibővítették a pályázati feltételeket, a jelöltek nyilvános kiválasztásába szakembereket vont be. Maroš Žilinka, új független főügyész december 3-i megválasztása történelmi jelentőségű tett. A jelöltet a Népért párt kivételével minden parlamenti párt megszavazta. Elődei, Čižnár és Dobroslav Trnka Fico barátai voltak. Matovič ráadásul nemcsak főügyészt cserélt, de strukturális reformot szeretne végrehajtani a bíróságokon is, hatékonyabb és korrupciómentes bíróságot ígért. Ellenőrizni fogják az új bírák és hozzátartozóik ingatlanjait. Időkeretet vezetnének be az egyes ügyekkel kapcsolatos eljárásokhoz. Kiválasztásuk idején átvilágítják a jegyzőket és a végrehajtókat is. Az Alkotmánybíróság tagjainak többsége nem tartozhat egy politikai párthoz. A tizenhárom tagú testület teljes létszámát állandóan biztosítani kell.

Matovič ebben élvezi a teljes ellenzék és a választási kampány során őt többször kritizáló, korrupcióellenes civil szervezetek támogatását is. Ugyanakkor a városi, liberális, fiatal szavazók felemás teljesítménye miatt kiábrándultak a kormányból. Elsősorban azért, mert a kormányfő nehezen viseli még az autoriter hajlamait ért mérsékelt kritikát is. A sikeres, sok esetben a megérzéseire hagyatkozó, labilis idegrendszerű vállalkozó-politikus számára a miniszterelnöki funkció láthatóan túl nagy feladat. A növekvő politikai nyomás és sokasodó ügyek miatt Matovič ingerülten és arrogánsan kommunikál. Előszeretettel kommunikál a Facebookon. Posztolási szokásairól már tanulmányokat írtak. Nem ritka, hogy egy nap 14-16 alkalommal is megnyilvánul az online közösségi térben. Senki nincs körülötte, aki kivenné a telefonját a kezéből. Ellentmondásos hatást ér el sokszor a gyerekes kommunikációjával is. Egy tárgyaláson például levette cipőjét az asztal alatt, majd zoknis képpel frissítette státusát. Képes összeveszni a Facebookon koalíciós társaival is.

Matovič még a tavaszi diploma-botrány idején követte el az első nagyobb kommunikációs hibát, amikor kiállt koalíciós partnere, Boris Kollár mellett. A miniszterelnökről, a házelnökről és egyik miniszteréről derítette ki a sajtó, hogy egyetemi diplomájuk egy részét plagizálták. Matovič az újságírókra támadt, s bagatellizálta az ügyet. Az emberek felháborodását úgy kommentálta, hogy a nyilvános lincselést inkább a maffiaállam szereplőivel szemben várná. Elemzők már akkor felhívták a figyelmet, hogy az ilyen típusú védekezés hamar hiteltelenné teheti személyét és pártját is. 

Szeptember végén aztán nem sikerült maradéktalanul tisztáznia a felesége vállalkozása kapcsán felmerült újságírói kérdéseket. Pavlína Matovičová egy csődközeli helyzetbe jutott pénzügyi csoportból másokkal szemben időben ki tudta venni befektetését. Az ellenzéki Smerhez közel álló Plus 7 dní hetilap szerint korábban akár tízmillió eurót is befektethetett. Matovič később azt mondta, hogy feleségének mindössze három, 200 ezer euró értékű váltója van az Arca Investments cégnél. A miniszterelnök még az 1990-es évek végén alapította meg RegionPress cégét, amely ingyenes hirdetési újságot adott ki Szlovákiában. A céget 2007-ben íratta felesége nevére. A szlovák Transparency International többször felszólította, hogy tegye közzé felesége vagyonnyilatkozatát is.

A Matovič-család vagyoni helyzetéről viszonylag keveset tud a közvélemény. Egy persze biztos, ez a pénzügyi botrány nagyságrendekkel kisebb, mint a Fico-, Dzurinda- vagy a Mečiar-korszakban kiépült maffiaállam pénzügyi praktikái. Matovič korábban nem volt a berendezkedett elit része, kívülről lépett be 2010-ben a politikába. Nem oligarcha, nem rendelkezik jelentős méretű vagyonnal. 

A plágiumbotrányt nagyobb veszteségek nélkül élte túl. A pénzügyi botrányra, megterhelve a koronavírus járvány sokkal intenzívebb második hullámával, várható volt, hogy a szlovákok érzékenyebben reagálnak. Matovič pártjának népszerűsége szeptembertől csökkenni kezdett. Az ellenzéki balközép Hang párt beérte, majd októberben megelőzte. November végén a választók 38 százaléka volt elégedett a kormánnyal, 58 százalék pedig úgy nyilatkozott, hogy a négypárti koalíció nem felelt meg elvárásaiknak.

A feszült belpolitikai helyzetben október végén, a rohamosan romló egészségügyi helyzet miatt Matovič le akarta a teljes lakosságot tesztelni. A szorult helyzetbe került kormányfő előre akart menekülni a kivitelezhetetlennek tűnő akcióval. A közvélemény szkeptikusan állt a tervhez. Pozsonyban a futballhuligánok és a paramilitáris szélsőjobb csoportok összecsaptak a rendőrséggel. Vízágyút és lovasrendőröket is be kellett vetni a nyugalom helyreállítása érdekében. Az autoriter jellegű kommunikáció és végrehajtás ellenére Matovič számítása politikailag bejött. Az országos tesztelés végső mérlege szakmailag pozitív volt, és lélektanilag is működött. Az emberek hetekig a tesztelésről beszéltek, a kormányfő egy pillanatnyi lélegzetvételhez jutott. Úgy tűnt, a művelettel sikerült elkerülni a szigorúbb országos lezárásokat is.

Matovič kormánya a visegrádi térségben csatlakozott a másik három országban már kormányt adó ultrakonzervatív konjunktúrához. A legnagyobb kormánypárt felét a lengyel PiS-hez hasonló, szélsőséges keresztény szellemiségű képviselők adják. De hozzájuk nagyon hasonló gondolkodásúak a Kollár-párt képviselői is, a pártelnök Matteo Salvini szövetségese. Ezek a koronavírus által okozott első ijedtség után elkezdtek kinyitni olyan, napjainkban divatos erkölcsi-etikai témákat, mint az abortusz és a melegházasság tiltása. A kormány konzervatív képviselői azonnal közös hangot találtak az ellenzékben ülő baloldali-konzervatív Fico-féle Smerrel és a fasiszta Kotleba-párttal is. Ez a fejlemény szintén irritálja a városi, progresszív szavazókat, noha a “hagyományos család” hívei és az abortusz-ellenes aktivisták a közbeszéd rombolásán kívül egyelőre átütő politikai sikert nem értek el. 

Mindezek ellenére a kormány világos és egyértelmű euroatlanti irányultsággal rendelkezik. Ivan Korčok külügyminiszter és Jaroslav Naď védelmi miniszter kiváló összhangban végezte munkáját a nehezebb pillanatokban is. Noha Szlovákia gazdaságilag a koronavírus hatása miatt visszaesik, de stabilan a nyugat-európai struktúra része. Hivatalos álláspontja, hogy az EU-s pénzek lehívását jogállami feltételekhez kell kötni. A törékeny szlovák demokrácia számára fontos, hogy a jövőben, bármilyen összetételű is a kormánya, a korrupciós ügyeket kivizsgálják és az igazságszolgáltatás, a rendőrség és a média független maradjon. Jan Budaj környezetvédelmi miniszter munkája alapján, a tátrai fakivágások elleni felszólalás vagy a szlovák szénerőmű-szektor mihamarabbi bezárásának elhatározása, az eddigi legzöldebb szlovák kormányról lehet beszélni.

A kormány első kilenc hónapja azt üzeni, hogy politikusnak már nem elég azt mondania, hogy ne lopj. Az állampolgároknak ez kevés, víziót is nyújtani kell. A korrupció-ellenes elkötelezettséget lerombolja rengeteg problémás lépés, amelyek megakadályozzák Szlovákia modernizációját, s esetleg újra hatalomba juttatják azokat, akik lopni próbálnak. Az Európai Unió átalakulása válaszutat jelent. Vagy a nagy tempóban fejlődő nyugat-európai országokkal mennek tovább, amihez elkerülhetetlenek a társadalmi reformok, az oktatás, a tudomány és a művelődés határozottabb támogatása, vagy megmaradnak a periférián nem túl magas életszínvonalú országként, a német gazdaság egyik összeszerelő üzemeként. Könnyen elképzelhető, hogy Matovič kormányának a maffiaállam leépítése a történelmi szerepe. Lehetséges, hogy idő előtt egyszerűen szétesik, mert nem lesz képes kormányozni, és esetleg egy másik, víziókkal rendelkező kormánynak adja át a stafétabotot.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.