Lakner Zoltán Nem gránit ez, csak gyurma

„A járvánnyal, nem pedig ideológiai vitákkal kellene foglalkozni”

Éppen csak átzúgott az országgyűlésen a második felhatalmazási törvény – melyet a kormány az ellenzéki frakciók támogatását is maga mögött tudva fogadtatott el –, a szokásos éjszakai időpontban máris megjelent a parlamenti irományok között az alaptörvény kilencedik módosítása és a választási törvény részleges kiigazítása. Meg még egy csomó minden. A kormány minden erővel próbálja saját szokásos témái felé visszaterelni a közbeszédet. Teszi ezt nem a járvány és a válság ellenére, hanem pontosan azért, mert tisztában van utóbbiak iszonyatos politikai kockázatával.

Donald Trump politikai szerepvállalásának egyik első támogatója, egyúttal politikusi imázsának egyik megteremtője volt Roger Ailes, a Fox News hírcsatorna megalapítója és vezetője. A róla szóló filmsorozat, A legharsányabb hang egyik jelenetében Ailes (azaz az őt alakító Russel Crowe) elégedetten néz körül egy közmeghallgatás indulatos ordítozásba kezdő közönségén abban a New York állambeli kisvárosban, ahol ő maga kezdeményezett vitát arról, joga van-e a helyi hatóságnak felmérni és nyilvántartani a környék birtokait. Ailes-ről a környezetvédelmi szempontok és az építési szabályok leperegnek, szerinte a fák arra valók, hogy házat építsenek és baseball ütőket készítsenek belőlük. A birtokfelmérés ügye kapcsán az álmos kisváros lakossága egymásnak esik. Ebben a hangulatban Ailes eléri, hogy az ő birtoka mentesüljön a birtokfelmérés alól. Mikor megkapta, amit akart, a maga részéről ejti az ügyet.

Egyetlen párhuzam sem tökéletes, de Ailes elégedett arca a fékevesztett indulatba jövő emberek láttán kifejezi azt, ahogyan az Orbán-rendszer viszonyul az ideológiai (vagy annak álcázott) vitákhoz. Azért van szüksége ezekre, hogy új törésvonalakat hozzon létre a társadalomban, illetve hogy a kitapintható vitapontokon érzelmektől fűtött politikai szembenállást hozzon létre.

Ha a saját maga által kijelölt csatatéren győzelmet arat, mindegy számára, mi a siker ára, azt úgyis másnak kell megfizetnie. És úgysem az adott ügy számít, csakis a politikai – meg az azzal járó anyagi – előnyszerzés.

A most politikai terítékre kerülő örökbefogadás témája kapcsán feltehetően pontosan az volt a cél, hogy olyan témát válasszanak, amely számszerűen kevés embert érint, viszont mindenkinek van róla véleménye, vagy kiváltható belőle valamilyen elvágólagos állásfoglalás, éppen azért, mert keveset tud az egészről.

Évente körülbelül kétezer-ötszáz örökbefogadás történik Magyarországon, amelyeknek többségükben házaspárok a szereplői. Viszonylag kevesen lesznek, akiket a házaspárokra redukált örökbefogadási szabályok kizárnak, csakhogy a szóban forgó egyedülállók, élettársak és az ily módon hátrányt szenvedő gyerekek fájdalma rendkívül, aránytalanul nagynak bizonyul majd. Ez azonban kevés embert érint a politikai számítás felől nézve, viszont annál többeket lehet eltalálni a hagyományos család védelméről szóló, szenteskedő politikai üzenetekkel.

A menekültválság óta tudjuk, kizárólag a propaganda hatóerején múlik, hogy a közvélemény számára kiemelt témává váljon akármi, ami addig a hétköznapi embereknek eszükbe sem jutott. Ettől kezdve a higgadt, tényekre alapozott, gyakorlati tapasztalatokat ismertető szakértői megszólalások és a ténylegesen érintettek tapasztalatai, javaslatai ugyancsak politikai fénytörésbe kerülnek. Úgy állíthatják be őket, minthogyha a propaganda állításaival vitatkozva ők maguk is hittételeket szajkóznának, csak éppen ellentétes irányúakat. Holott valójában megalapozott állításokat igyekeznek eljuttatni a közönséghez a célirányos indulatkeltéssel szemben.

Történik most mindez pusztán azért, hogy az Orbán-rendszer elmondhassa, teljesen kizárta a melegek örökbefogadásának lehetőségét. Erre eddig az teremtett vékonyka lehetőséget, hogy nem csak párok, hanem egyedülállók is örökbe fogadhattak. A meleg élettársakat, akár ha hivatalosan bejegyezték is őket, ebből ugyanis eleve kizárták. Orbán már korábban beszélt arról, hogy itt, úgymond, egy jogi kiskaput észlel. Ennek a bezárása most úgy történik meg, hogy megy a levesbe minden egyedülálló és élettárs is. Marad majd nekik utolsó szalmaszálként a miniszteri méltányosság, amolyan deus ex machina módjára, amelynek során majd bizonyára esetről esetre igyekeznek kiszűrni a meleg örökbefogadókat. Annak ellenére, hogy éppen a meleg örökbefogadók azok, akik a beteg, a fogyatékossággal élő és roma gyerekeket másoknál sokkal nagyobb arányban befogadják a családjukba.

A remélt politikai előny azonban megéri a kormánynak, hogy néhánnyal több boldogtalan gyerek nőjön fel az országban.

Erre a politikai műveletre az teremt lehetőséget, hogy a kilencedik alaptörvény-módosítás részeként a parlament kétharmados többsége becikkelyezi: az apa férfi, az anya nő. A paragrafus eddig is hatályos többi része szerint a család alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony, házasság pedig férfi és nő között jöhet létre. Ez a megfogalmazás 2013-ban, a negyedik alaptörvény-módosítás során került bele a szövegbe, azt követően, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 2011-es családvédelmi törvényt, mivel az a házasság elsőbbségét hangsúlyozva túlzottan leszűkítette a családfogalmat. A negyedik alaptörvény-módosítással a kormánytöbbség egyszerűen beleírta az alaptörvény szövegébe azt, amit az Alkotmánybíróság azzal ellentétesnek talált. Ily módon rekesztették ki az alaptörvényi családfogalomból már hét évvel ezelőtt a gyermektelen élettársakat, az egymás gyermekeit nevelő élettársakat, az azonos nemű élettársakat, az elhalt rokonuk gyermekét nevelőket. Ehhez jött most a „kiskapu” bezárása, a melegek örökbefogadásának teljes megakadályozása.

A negyedik alaptörvény-módosítást nem csak azért tartották sokan mérföldkőnek, mert számos más téma kapcsán is egyszerűen beleírták az alaptörvény főszövegébe az alaptörvény-ellenes rendelkezéseket.

Hanem azért is, mert e módosítás szerint a köztársasági elnök nem kérhet az alaptörvény módosítása kapcsán alkotmánybírósági állásfoglalást, csakis akkor, ha eljárási hibát észlel. Tartalmi felülvizsgálat azonban nem lehetséges, ami azért megdöbbentő, mert így az sem vizsgálható, hogy az alaptörvényen belül nem keletkezik-e ellentmondás, például az emberi jogi deklarációk és valamely másik passzus között. Egy ilyen alaptörvény valóban nem egyéb, pusztán a politikai játékszere.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!